Oldalak

2025. január 11., szombat

Posztós Lenke: Éhes róka


 


A rókának nagy a gondja;
nem evett már két nap óta.
Akkor is egy száraz csontot,
üres hasa amúgy korog.
 
Az elmúlt éjjel azt álmodta;
meghívták egy lakomára.
S mire teljesüljön vágya,
véget ért a röpke álma.
 
Belopózna, bíz egy olba,
ha a kutya nem csaholna!
De, az ol is bevan zárva,
mit tegyen hát szegény árva?
 
Pedig bizony de jó volna,
egy jércike vagy kakas combja.
Vagy legalább egy, két tojás,
ez az étlap nem új szokás.
 
S mert az éhség egyre nyomja,
belopózik egy udvarba.
Úgy szünteti meg étvágyát,
hogy, kinyalja a kutya tálját.

2025. január 6., hétfő

Posztós Lenke: A cinege


 

Fázik a kis cinege,
nincsen téli cipője!
De, van kis szürke kabátja,
s fején micisapkája.
 
Csippeg s ablakomra száll;
- Fázol úgy-e kismadár?
Kopogtat és felfigyel:
-Kéne egy kis eledel!
 
Kaphatok egy kis magot?
Vagy szalonnát, mert koplalok!
Ha voltál te is éhesen,
megérted, hogy éhezem!
 
Ne búsúlj, kis cinege!
Megetetlek, jer ide!
Van szalonna, van köles,
gyere bátran, csipegess!

2024. december 30., hétfő

Posztós Lenke: Az ostobák szilvesztere


 


Ha véget ér az Óév, s eljön a Szilveszter,
még a kevés eszét is elveszti sok ember.
Eszik, iszik s durran a tömérdek petárda;
hogy kinek, mit árt ezzel, azt kevésbé bánja.
 
Mert csak ilyen szinten lézeng az elméje,
a szeretet pedig nem lakik szívében.
Érzése elfásult; bánt embert, állatot,
ez a "szokás";- mondja, s ez is egy állapot.
 
Úgy tűnik kiborul az ember önmagából,
s őrültek világa lenne igazából.
Utcára tódul, mint őrjöngő állat,
dobja a petárdát s nagyokat piálgat.
 
Kutyák és macskák félve menekülnek,
nem tudják, mi oka e nagy őrületnek?!
Mindezeknek pedig véget vetni kéne,
mert sok pogány szokás törvénnyé lett téve.
 
Inkább örvendezne szívében az ember!
Az igazi örömhöz, tűzijáték nem kell!
Ne mulasson csatazajon, ne szóljon petárda;
az Új esztendőt békés szívvel, örvendezve várja!
 
xx
 
Minden jog fenntartva!

2024. október 28., hétfő

Posztós Lenke: Búcsúzások


 


Szédületes sebességgel rohannak az évek..
Észre sem vesszük, és elillan az élet.
Tegnap kit szerettünk, ma már nincsen velünk
Búcsúzások sora az egész életünk.
 
Fura dolog a búcsúzás, szívet hasogató.
A szeretet semmivel nem pótolható.
Elköszönünk egymástól és elmegyünk csendesen;
Az elvállás ám nyomot hagy mindig a szíveken.
 
Akit egykor szerettünk, a szívünkben marad.
Emléke mindvégig lelkünkhöz tapad.
De, mi emberek, nem csupán egymástól búcsúzunk,
hisz rejtelmek szigete ez a földi utunk.
 
Búcsúzunk egy érzéstől, egy tájtól, egy virágtól,
a szívünkben kialvó vágyaink lángjától.
Az éjszakától reggel, este a nappaltól,
egy felénk sugárzó kedves, szép mosolytól.
 
Egy tovatünő vágytól, egy hangtól, az álmunktól,
a szívünkbe költözött kedves kis állattól,
a nyugtató csöndtől, amit a zaj elriaszt,
egy, egy fájó könnytől, mely lelkünknek ad vigaszt.
 
Búcsúzunk a perctől, a naptól, a héttől,
ősszel vadvirágtól, a pázsitos réttől,
mert, minden nap más és vigasz a könny,
s fáj, amikor egy kis öröm elköszön.
 
Rövid az élet és túl gyorsan elszáll...
Szeressük egymást, hisz rejtély, ami ránk vár.
Nem tudjuk merre vezethet még utunk,
ám, e földi létben mi mindig búcsúzunk...
 
Minden jog fenntartva!
 
xx

2024. október 14., hétfő

Testvérgyülekezeti találkozó a Négyfalui Református Egyházközségben ~Posztós Lenke: Köszöntő vers ~

 

Testvérgyülekezeti találkozó a Négyfalui Református Egyházközségben
 
Posztós Lenke:
Köszöntő vers 
 
Tisztelettel s szeretettel üdvözölök mindenkit!
Egybegyűjtött mindnyájunkat a szeretet s a hit.
Isten hozott Benneteket külföldről jött vendégeink!
Örülünk, hogy köztünk vagytok Krisztusban jó testvéreink.
Oly szép s kedves Isten előtt, kik idejüket szánják,
hogy szeretetben összegyűlve az Úr szent nevét áldják.
Mert, ki Istent keresi, annak nincs hiánya;
az Őt imádó gyermekeit bőséggel megáldja.
Köszönjük a jó Istennek, hogy mindig oda vezet,
ahol az Ő gyermekei áldásokra lelnek.
Mert, jó az Úr, s bár lelkünk olykor sír vagy nevet,
nem hagy el a mi Istenünk, oltalmaz és szeret.
 
Fohászkodunk jó Atyánkhoz, hogy szünjön fegyver, gyülölet,
és az oly sok katasztrófa mely fakaszt bánatkönnyeket.
Egy bűnnel telt világban keressük a szépet!
Erősítsük egymást hitben, vallva tisztességet!
Hogy építhessük egymást szívből, barátságból,
s szerezzünk egy szebb jövőt egymással a mából.
Nem más, csak a szeretet köti össze szívünk,
Drága Urunk, Jézus Krisztus a mi kötelékünk!
Ő tűzet gyújtott gyermekei sóvárgó szívébe,
hogyis ne buzdulnánk e tűz terjesztésére!
Kérjük Őt, hogy fogja kezünk, bármerre visz útunk,
hiszen Vele vándorolva, biztos célba jutunk.
 
Az imádkozó kezek, rosszat nem követnek;
az ima fölfele száll, s átszeli az eget!
Az imádkozó ajkak, Istenhez beszélnek,
az ÚRba kapaszkodva hisznek és remélnek!
Ki fohászkodik Istenhez, békét s erőt kap,
fényben van és javaiból másoknak is ad.
Az imádkozó kezek, simogatni tudnak,
vigaszt, békességet, szeretetet nyújtnak.
Az imádkozó lélek jóságos és szeret,
mert szívből jövő imádsága az Úr Jézushoz vezet.
Képes legyőzni; félelmet, bajt, szenvedélyt,
segítőkész s tenni tud mindig másokért.
Az imádkozó ember békében megpihen,
mert munkáját elvégzi, s hálát ad szüntelen.
Küzdeni s győzni tud mindenek felett,
mert megáldja az Isten az imádkozó embert!
A közös imának nagyobb az ereje;
imánkra a válasz áldással van tele.
Jó a testvéreknek így együtt lenni,
Isten oltalmában hinni és remélni.
 
Ami szívből árad, az ereje teremtő!
Szívből szól hozzátok ez a kis köszöntő!
Békét, erőt, hitet, -adjon az Úr nektek!
Hogy szolgáljátok hűséggel, mint igaz keresztények!
Szeressük az Urat s egymást mint testvérek!
A bűn elleni harcra legyünk mindig készek!
Szeretetben gyűltünk össze, hálákat zeng ajkunk,
hódolattal fohászkodva, az Úrtól áldást kapunk!
Hálás szívvel megköszönjük, hogy ma együtt lehetünk,
s, hogy gondviselő jóságával megáldja az életünk.
 
Messziről jött testvéreim, köszönjük hogy jöttetek!
Igyekszünk, e szeretetet viszonyozni Tinektek!
Eljöttetek messzi tájról, elhozott a szeretet,
a jó Isten áldása legyen mindig veletek!
Adjon nektek erőt, hitet, békességet, örömet,
s hogy még sokszor találkozzunk szeretetben veletek!

2024. október 2., szerda

Posztós Lenke: Nem hall jól, de eltalálja... 😃 😃


 

Adjon Isten jó napot!
-Majszolok egy falatot.
Nénike, én köszöntem!
- Bizony megöregedtem.
Úgy-e nem hall jól a néni?
- Vegye bátran, nem kell kérni.
Hány éves most nénike?
- Már csak voltam szépike.
Látom, maga félre beszél.
-Hol meleg van, hol fúj a szél.
Bedugult kérem a füle!
-Egyszer állva, máskor ülve.
Mikor járt az orvosnál?
-Ma van épp szüreti- bál.
Felhajtott tán valamit?
-Ölelnék bíz valakit.
Félrebeszél, nem azt mondtam!
-Néha táncolni is szoktam.
A férjével hogy egyezkedik?
- A tyúkudvarban begyeskedik.
Maga süket nénike!
-Még van néhány a szekrénybe.
Játszunk bolond áprilist?
- Van még ennél rosszabb is.


2024. szeptember 3., kedd

Posztós Lenke: Búcsú egy szerető baráttól


Búcsúznom kell tőled kis cica barátom,
hiányodat, mélyen szivemből fájom.
Úgy gondoltam, velem maradsz, nem lop el a végzet,
de a ház oly üres most, - nem talállak téged!
Te feltétel nélkül, igazán szerettél,
mikor veled voltam, mint Istennek örvendtél!
Feldobtad a napom játékos kedveddel,
feltöltötted szivem igaz szeretettel.
Számomra több voltál, mint kis cica, mint állat,
Simogatásomat, mint kis gyermek, - vártad.
Nem hallom többé kecses nyávogásod,
nem láthatom, miként lépteimet várod.
Most már kicsi szíved nyugalmat talált,
a szivárvány hidon angyalok vittek át.
Nincs ott autózás, félelem sem bánat,
lelked virágok közd boldogan járhat.
Neked már odafenn nem fáj ez az élet,
szabadon, boldogan rohangálsz végleg.
Köszönöm, hogy voltál, s hogy oly nagyon szerettél,
hogy öröm s vidámsággal mindig feltöltöttél.
Emléked szívembe örökre bezárom,
Isten veled szerető, kicsiny kis barátom! 😢