Rémálom

Álmomban az éjszaka egy templom előtt álltam..,
Megrémültem nagyon, attól amit láttam.
Elindult a templom, azt nem tudom merre,
Oly nagyokat lépett, döngött a föld bele!

Mint lefejezett óriás, toronyfeje lógott,
Két ijedt harangja szomorúan kongott.
Megkérdeztem tölle: Merre mész te templom?
Felelt bánatosan: Hogy merre még nem tudom.

Megyek más falúba, hol örömmel várnak,
S reménye lehetek; szegénynek, árvának..,
Mond meg a falúdnak: A jó öreg templom
Elbújdosott szegény, mert szive tört fájdalom.

Magára hagyták üressen, árván..,
Egy-egy gerlice turbékolt még tornyán.
De, meglássák az időt, amely nincs is messze,
Boruló életük, csak én fogom össze.

Belássátok akkor, s majd vissza hivnátok,
De, késő lesz nagyon, súlyos lesz az átok.
Ezt mondta a templom, s haragjában zúgott,
Én meg felébredtem, s szivem fájt, sajogott.

Kábultan, ijedten, az ablakhoz álltam..,
Meg van a templom! Jó, hogy csak álmodtam!
Meg van a templomunk ! De, mindenki vigyázzon,
Nehogy az én álmom, valóságá váljon !

Templomszentelés

Templomszentelésre hivnak a harangok!
Vidám szivvel ünnepelünk mi és az angyalok.
Áldott kezek érdemeként új ruhában fénylik
templomunk, mely falaiban ős verejték rejlik.
Öreg idők.., szent idők, hol megélték az Igét!
124 évnek e hely őrzi szent relytekét..,
hisz élő kövek tartsák falait szilárdan,
mint tömérdek sziv dobog, feltelve imával.
Titokzatosan egyesülnek az emberi szivvel,
mely tele van bánattal, gonddal, szenvedéssel..,
terhet, hálát, büntudatot Isten elé hoz,
s bizalommal rakja le Jézus lábaihoz.

A Szentlélek újjászül, megtisztitsa szivünk,
ha bűnbánat könnyei árasszák el szemünk.
Úr a Jézus Krisztus szivünk otthonában,
s mi háladalt zengünk, Isten szent házában.
Mint szomjazó földet, itat a Szentlélek..,
élet kenyerét eszem, Jézussal nem félek!
Lelkem felüdülve, újra szárnyra kel..,
újabb harcra készen, Istentől erőt nyer.
Ő válalkozást teremt, mozgósit, megsegit,
s végrehajtsa velünk, hatalmas terveit.

- Hálát adunk Uram ezen az ünnepen,
hogy segitő kezed rajtunk van szüntelen.
Hű vagy és kegyelmes minden gyermekeddel
szivünket táplálod éltető reménnyel..,
mert az elhivottakat kezdettől fogva
Szentlelked egybegyüjt, fedi, s kormányozza.

-Anya az egyházunk, kinek szent ölében
életem megfogant, s hordoz a méhében.
Éltető ereje a látható világnak,
s átszüli gyermekét az örökkévalóságnak.
-Titokzatos bárka, hol talál menedéket
a kiválasztott sereg, s nyer dicsőséget
az Ararát hegyén, ahol megmenekül
az itélet és kárhozat özönvize elől.
-Iskola, ahol hű Mesterünk vesszője tanit,
s bűneink láncából végleg megszabadit.
-Fészek, ahol lelkünk védelemre talál,
s hol nem árthat nekünk sem mélység, sem halál,
s táplál.., mignem szárnyra kelve magasba szállunk,
ahol égi honunkra végül rátalálunk.
- Sugárzó menyasszony, ki fel van ékesitve,
mert ővé a Vőlegény öröme, szerelme.


Adjunk ezért Urunknak hódolatot, hálát,
hogy megfizette érettünk a bűneink árát!
Őáltala van égi otthonunk,
Ő az egyház Feje, a dicső Főpapunk.
Adj nekünk  oh jó Atyánk, bátor, nemes szivet,
melyet semmi gondolat rosszra nem térithet.
Szolgálóid legyenek hűségesek, bölcsek,
egyházközségünkre szent fényedet töltsed.
Találjon erőre mindenki Igédben!
Áld meg mindazokat, kik szólnak szent nevedben.
Templomunkra Uram áldáseső szálljon,
benne minden lélek otthonra találjon,
hogy szolgáljuk Jézust, mignem vissza tér,

S legyen egész éltünk templom és  szentély!

                  Posztós Lenke
                       verse

A keresztvári református templom épitésének 124.  évfordulója
          és újraszentelése alkalmára


Szerzői és minden jog fenntartva