Hozd fel a szivárványt...

                                          
Jézus könnyei hullanak a földre -
Bántalmas e világ, de nagy az Úr kegyelme!
Az emberek fiai száján van a "Béke!",
De háborúság s gyülölet hallik fel az égbe.

Gyermekek ezrei szenvednek nyomorban;
Élik gyermekkorúk a sorstól elraboltan.
A szivekben a szeretet mindjobban kihűl-
Testvér a testvértől messzire menekül.

Oly sok a szenvedés szerte e világon
A gyülölet hangja ordit ember szájon.
Gőgősen összefog a sziv a sötétséggel;
A kegyetlenség határtalan minden teremtménnyel.

Mért van igy Istenem, mért kell mi igy éljünk?!
Hisz Jézus a kereszten megszenvedett értünk!
Minden reggel a Nap szeretetre kel fel,
Mégis annyi szivben Jézust feszitik fel!

Te vagy ó Uram, a királyok Királya!
Országok hatalma, népeknek Birálya!
Ne engedd a rossznak belepni a Földet,
Téritsd igaz hitre a téged üldözőket!

Szünjön meg a gyülölet s a háborúság lelke!
Uralja a világot, s szivünket a béke!
Nyitsd meg a sziveket bűnbánó imára,
Hozd fel a szivárványt e bűnöző világra!

Köszönet az Úrnak, s az Ő szolgájának!

Jó Atyánk, im Eléd jöttünk;
-Szivből szól a köszönetünk;
A mi lelki vezetőnkért,
S a Te gazdag kegyelmedért.

Te rendelted őt minékünk,
Hogy formálja kemény szivünk.
Jézus útján vezessen -
 Élő vizhez tereljen.

Köszönjük a szent szavakat,
A fentről jövő áldásokat,
A szelid lelket, s jámbor szivet,
Az Igét és a szeretetet.

A barátság lelkületét,
Az egyszerűség szellemét,
S azt, hogy kisértésben győzött
az anyagi kincsek fölött.

Mikor simogatott szava
Jézus beszélt őáltala.
S hogyha búsan terhet vittünk;
Megbátoritotta szivünk.

Urunk példáját követve
Juhait mind összeszedte.
Csendes legelőkre vitte-
Friss Forráshoz terelgette.

Sok embernek nyomorán
Szelid szive megesett;
Sirt a szenvedővel,
S a boldoggal nevetett.

- Elszálltak ó Atyánk, elszálltak az évek,
Mikor együttesen dicsérhettünk Téged.
Im, most némán állunk, s szomorú a szivünk;
A búcsúzást oly fájó elviselni nékünk.

De, az idő mégis, ha arra késztet minket,
Hogy szeretett pásztorunk elbúcsúzzunk töled;
Szivből megköszönjük, hogy oktattál- neveltél
Urunk Jézusunkhoz a szűk úton vezettél.

Szálljon ezért áldás; munkádra, éltedre!
Minden lépted nyomát ez áldás kisérje!
Mindent megköszönünk, s szivből arra kérünk:
Hogy szeretetben és lélekben- maradj mindig véllünk.
E szent lángot továbbá hűséggel táplálja;
Szerető hiveid búzgó, hő imája!
                                         
Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!