Posztós Lenke: Eljött már a deres ősz

A természetet csodálva
Eltűnődök mélázva;
Fújdogál az őszi szél,
Hull a sárgult falevél.

Gondolatom messze száll;
Eltünt már a meleg nyár.
Nem hallszik a fülemüle,
Bús a kert is őnélküle.

Eljött már a deres ősz
Ágak között tekergőz.
Sóhajtozik nagyokat,
S kurtitja a napokat.

Bokrok között kotorász
Diót ver és lombot ráz,
Előhiv hűs szeleket,
S elűzi a meleget.

Posztós Lenke: Búcsú egy szerető kis baráttól

Búcsúznom kell tőled kis cica barátom,
hiányodat, mélyen szivemből fájom.
Úgy gondoltam, velem maradsz, nem lop el a végzet,
de a ház oly üres most, - nem talállak téged!
Te feltétel nélkül, igazán szerettél,
mikor veled voltam, mint Istennek örvendtél!
Feldobtad a napom játékos kedveddel,
feltöltötted szívem igaz szeretettel.
Számomra több voltál, mint kis cica, mint állat,
Simogatásomat, mint kis gyermek, - vártad.
Nem hallom többé kecses nyávogásod,
nem láthatom, miként lépteimet várod.
Most már kicsi szíved nyugalmat talált,
a szivárvány hídon angyalok vittek át.
Nincs ott autózás, félelem sem bánat,
lelked virágok közt boldogan járhat.
Neked már odafenn nem fáj ez az élet,
szabadon, boldogan rohangálsz végleg.
Köszönöm, hogy voltál, s hogy oly nagyon szerettél,
hogy öröm s vidámsággal mindig feltöltöttél.
Emléked szívembe örökre bezárom,
Isten veled szerető, kicsiny kis barátom!