Oldalak

2024. június 27., csütörtök

Posztós Lenke: Daloljunk az Úrnak



 


Nagy nap ez a mai, szívünk örömteljes,
hisz egyházunk kórusa immár 50 éves!
És 50 éve szolgál hűséges kántorunk!
Istent dícsőitve, mi el nem fáradunk!
 
Mert, szép ez a szolgálat; egy elhivatottság!
Istennek dalolni; szívbéli Mennyország!
Örömforrás, amely buzog a felszínre,
s élővízet áraszt a szomjazó lelkekre.
 
Jókedv és a tapasztalat találkozik itt.
A tudás és a lelkesedés kiegészítik.
Kórusunk repertoárját alkotják; zsoltárok,
egyházi művek, zenés népdalok.
 
Köszönjük, hogy minden szép a jó Istentől ered!
De, hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!
A kántori munka kihívások sora,
de ki hittel végzi, nem fárad el soha!
 
És köszönjük a dalt, a hangot, az éneket,
mely Tőlled Urunk származik és Hozzád visz közelebb!
S mit mellé adsz; kitartást, vígságot, örömöt,
Uram, én mindent, mindent megköszönök!
 
50 év már eliramlott a kezdetek óta-
Zengjen hát a szívünkben az ünnepi óda!
Ezen elmúlt évek érdemük azoknak,
akik tettek s tesznek egyházkórusunknak!
 
Isten szolgálója hírdeti az Igét:
A megbocsájtás s szeretetről prédikált az imént.
Hívő arcok fohászkodnak a templomon belül,
majd ünnepi asztalra finom falat kerül.
 
Öröm s hála sugárzik az együtt éneklésben;
mely szép élményé nemesül a közösségi létben.
Hisz a közös éneklés áldás, mely fölemel,
összeforraszt társainkkal és a Teremtővel!
 
Olyan, mint egy gyenge szellő, simogató lágyan,
lelket rezget, szívbe rejlő, érzed porcikádban.
Felüdít, mint hű forrás, aztán tova ered,
érzed az Úr leheletét s amint fogja kezed.
 
Az imádság és a dal ugyanazt jelenti:
Lelkünknek szárnyait magasba emeli.
Megáldja Isten a zengő dalok hangját,
az együtt töltött időt, falunk nagyharangját!
 
A talentumból mindenkinek jut egy parányi rész,
mely hasznára válhat, ha fenyeget a vész.
Csak hitre van szükségünk, hisz az élet csoda!
S menni mindig előre, feladni soha, soha!
 
Egy hatalmas hajó ez az egész világ-
Az utasok mi vagyunk, mint megannyi virág.
Kik zátonyok közt is az Úrnak dalolnak;
Övék az élet és övék a holnap!
 
( A Szárhegyi "Kájoni János" egyházi kórus 50 éves jubileuma tiszteletére - Posztós Lenke -)

2024. június 8., szombat

Posztós Lenke: Véndiák -Osztálytalálkozó


 


Junius van ismét, s most sok, sok év után,
diákkorunk ifjú lángja szívünkbe vissza száll.
Ma, itt vagyunk, mint öreg tölgyfák, kik aszályt, vihart átéltek.
Szívünkben, most ismételten feltőrnek az emlékek.
 
Akárcsak az őszi lombok s a lehulló levelek,
álmaikról, vágyaikról, szép tavaszról mesélnek.
Az együtt megélt élményeink úgy szívünkbe maradtak;
gyermekkorról, ábrándokról, az életről vallanak.
 
Hogy izgultunk mi a padban: Jaj, szólítnak, felelek!
Mintha diák vagyok újra, s elragad a képzelet.
Emlékeztek, hogy ujjongtunk, ha tanévünknek vége lett?
Körülöttünk már az élet szép varázsa lüktetett.
 
A gondtalan gyermekkorunk tovaszállt a szép nyárral,
s a nagy betűs Életbe léptünk akarással.
Hullámvasút ám az élet, egy kalandos utazás...
Jó haladni afelé, mire szívből nagyon vágysz.
 
Voltak, s vannak nehéz batyuk, mit cipelni nem könnyű,
de, ha bízol Istenben, a nehézből lesz gyönyörű!
S ha vannak körülmények, sokszor ostobák,
- jó tudni; hogy mulandóak, s menni kell tovább!
 
Ifjúságunk sasként elszállt,; gyorsan, sebesen.
Pedig milyen szép is volt az első szerelem...
Lassan elhervadunk, mint a kis virág,
bár úgy éreztük; bennünk rejlik az egész nagy világ.
 
Tanítómester volt az iskola s az élet.
Szabályokra tanított, mely betartásra késztet!
Ha jól szemléltük; tanultunk, okultunk belőle.
Előttünk állott a kapú, s a kulcs a kezünkbe.
 
Ma, már minden élmény az emlékünkben él,
s az idő elteltével, az évek fényénél,
tehetünk még sok jót és tömérdek szépet,
hisz mindig új élmény vár, ha útad tovább léped.
 
Emlékszünk a tanárokra, osztálytársra mind!
Hová lettek, vajon hányat láthatunk megint?
Elszálltak az évek, s mi váltunk évszakot,
osztálytársaink közül is egy néhány itt hagyott.
 
Elmentek... Ott fenn vannak egy más dimenzióban.
Egy szebb hazából köszöntenek, s figyelnek boldogan.
De nekünk jó Atyánktól még van feladatunk...
Neki ezért s mindenekért hálával tartozunk!
 
Megköszönjük Néki a diákéveket,
melyek a régmúltból oly sokat üzentek.
S táplálták bennünk az életet s az erőt,
hogy hűséggel megálljunk Isten s ember előtt!
 
A tovaröpült évek után találkozni ó de szép!
Vajon hasonlít még hozzánk az a régi ifjú kép?
- Nézzük egymást, s felkiáltunk: Jaj, de sokat változtál!
Ám, őszhajaddal, homlokránccal, most is szépnek maradtál!
 
Im, most sok év elteltével ismét találkoztunk!
Elröpült az idő; immár szülők s nagyik vagyunk.
Elmesélnünk is túl sok, mit az élet adott...
Hogy eltelt az idő, és mennyi mindent hozott.
 
De legbelül, csak azok vagyunk; szeretők és érzők.
A körülöttünk történteket - belülről nézők.
Közben tovább élvezzük az életet, magát,
s megnyerjük a reménytelennek tűnő, nehéz csatát.
 
Utunk javát megjártuk már, s az elmúlt számos évek
elszáguldtak fölöttünk, de élnek a remények.
Szívünk ma is egymás felé nyitott épp mint régen.
Arcunkból egy öreg diák mosolyog oly szépen.
 
A fejünket már dér lepte be, ráncos lett a homlok.
Elmúltak az évek, s közben jöttek bajok, gondok.
De azért a lélek még fiatal és bohó.
Csak vágyaiban, álmaiban lett kevésbé mohó.
 
Hogy együtt vagyunk, örül szívem, s nem kívánok egyebet:
Adjon Isten egészséget, és sok nyugdíjas éveket!
Az elmenteket megsiratjuk, szívünk őket fájja.
Mi, hogy együtt lehetünk, legyen örök hála!
 
A hátralevő éveinket töltsük szeretetben,
családunkkal, barátokkal, éljünk békességben.
Örüljünk az unokáknak, s más óhajom nincsen:
Amíg ismét találkozunk, - hordjon tenyerén az Isten!
 
Minden jog fenntartva!

2024. június 4., kedd

Posztós Lenke: : Szép élmények Tusnádfürdőn





 

Posztós Lenke: : Szép élmények Tusnádfürdőn
 
Van egy szép hely Erdélyben;
nem maradt az rejtélyben:
Ki odajutni szeretne,
nem bánja meg sohase!
Tusnádfürdő e hely neve,
turistákkal mindig tele.
Gyógyfürdő és üdülőhely,
vidéki szép jellegével,
s a hűen őrzött hagyományok,
megragadnak, ha ott jártok.
A Csomád- hegység kráterében,
csillog meleg nyár fényében
a Szent Anna-tó sima tükre,
ingatlanul sötétzöldben.
E tájat megjárják ám sokan,
hét jó gyógyforrása van.
Ha terápia a te gondod,
gyógyulhat a fájó csontod.
 
Jó barátnőm Marika,
esze mint a karika
úgy forog, s jött ötlete;
menjünk Tusnádfürdőre!
Bíz' hogy restek nem vagyunk,
nyomban "lóra pattanunk",
s nem is volt ez kárunkra,
várt a "Ciucas" szálloda.
A főúttól nem messzire,
hová nem jön medve se,
kiköttünk hát septibe,
s nem bánjuk meg sohase.
 
Láss ott vendégfogadást,
nem kivánhatsz szebbet, mást!
Beszélnek oly modorral,
mely kitesz minden gyógymóddal!
A kajáról meg mit mondjak?
A finomnál finomabb.
A kiszolgálás pedig superr!
Nincs kifogás, nincs mit perelj!
Olyan finom minden kaja,
hogy mosolyog az ember hasa.
Tisztaság, rend, egészség,
itt rendhagyó a kedvesség!
Hát mit mondjak még szavakkal?
Le az összes kalappal!
 
Aztán mit láss, egy-kettőre,
akadtunk két barátnőre.
Áldott, kedves mind a két nő,
jobban telt így el az idő.
Kávézgatni, beszélgetni,
jó volt nagyon együtt lenni.
Ők is szintén székelyek,
nincsenek itt kételyek.
Mert a székely drága kincs,
a székelyeknek párja nincs!
 
Mi hálás szívvel köszönjük,
hogy köztetek ott lehettünk!
Majd ha egyet gondolunk,
ismét "lóra pattanunk",
mert jó volt, s szeretettel vártok,
mi is úgy gondolunk Rátok!
Eljövünk még hozzátok,
mikor nem gondoljátok!
S kívánjuk, merre csak jártok,
szálljon áldás ezer Rátok!
 
Minden jog fenntartva!