Az orgona hangja

Dícsőitünk Uram, halk imában,
felcsendülő dalban,
orgona hangjában-
Mily gyönyörű, mily pompás,
mily szépen szól a hangja;
A megtört, hívő szívet
Istenre hangolja.
Megragadja lelked,
könnyet csal szemedbe
angyalszárnyán ringat,
s fölrepít a mennybe.

Szétoszlik, mint a köd
szívünk minden búja,
elnémúl csendesen
a lélek háborúja.
 Feljebb, feljebb röpít
a szférákon át-
A szív vele játsza
az égi szimfóniát.
A menny csatornája
áldásokkal öntöz,
egy kéz észrevétlen
feloldoz, bekötöz.
Felderül a lélek -
minden olyan égi
Szépencsengő hangját
szívünk visszazengi.

Áldás száll ránk s béke,
nyújtva szabadságot-
Ó köszönöm Uram,
ezt a boldogságot !
                Posztós Lenke  verse
    Szerzői és minden jog fenntartva
    Megosztható változtatás nélkül,
    minden egyébb felhasználása
              engedélyköteles!