Mindig, én rajongva szerettem a májust-
gyermekszívvel csodáltam, akár egy mágust.
Színes virágain ámult szemem- szám
illatuk szárnyain ringatott jó anyám.
Kíváncsi szívem édenkertre talált-
csodálattal hallgattam a madarak dalát...
Csábított millió virág illata,
de megnyerte szívemet a nyíló orgona.
Bódító illata átjárta lelkemet-
megtanított, milyen az önzetlen szeretet.
Kérdezgetem magamtól:- Miért is imádom?
Visszalopja emlékeim, valahányszor látom.
... Tovaszáll illata az áldott orgonának,
részese ő is az örök elmúlásnak...
Gyönyörű szép május Istentől megáldott-
maradj még... ne vidd el az orgonavirágot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése