Itass meg, Jézusom!

Aki a földet felhőkkel boritja,
Ki a bolygókat tenyerén forgatja,
Aki feltárta bűneit a samáriai asszonynak
- az Élet vizét adja e kárhozó világnak.

Te ajándékba adod nekünk az életet!
Itasd meg óh Uram, szomjazó gyermeked!
Hisz Te mondtad, Akié a világmindenség:
" Ki szomjuhozik jöjjön Énhozzám és igyék."

Im, itt állok Előtted Jézusom!
Bűnökkel terhelten, szomjason...
Kegyelmed Forrása végtelen, s nem apad
- esedezve vágyom, hogy szomjamat kiolcsad.

Óh vigyél e Forráshoz, Megváltóm, engemet,
Öntözd meg Véreddel kiszikkadt lelkemet.
Tisztuljon bűnömnek bármilyen salakja,
hadd mosson fehérre Vérednek patakja!

A világ útjait összebarangoltam,
kútjaiból vizet bőségesen ittam.
De éltető vizre sehol nem találtam,
-kis idő múlva ismét megszomjaztam.

Csak Benned van Uram, mindennek ereje!
Te vagy az életnek búzgó Kútfeje!
Itass meg, Jézusom e Forrásból engemet,
S cserébe adom Neked a szivemet!

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!

Beszélgetés az Úrral ...

 Egy kis-zúg csendes hajlékában;
szivem belső kamrájában,
hol a hit mécsese ég -
találkozunk Uram; Te meg én.

Ott adsz nekem élő vizet,
megnyitottad szemeimet,
felfedted a bűneimet,
s bekötözted sebeimet.

Ó mily csodás, hogy most látok!
Nem vagyok már többé átok!
Kihúztál vak sötétségből -
Megmentettél félelmemből.

Látom immár bűneimet;
s könny lepi el szemeimet,
mert minden vétkem, minden átkom;
keresztre vitted óh Megváltóm!

Áldom Uram, szent Nevedet!-
Keresztem könnyű lett Veled-
Tegyél engem áldássá-
sziklakőből forrássá.

Legyek szelid, mint a galamb,
tisztán szólló, mint a harang-
szenvedőnek vigasza;
legyek termő fügefa!

Ahogy szeretsz, úgy szeressek;
a rámszorulón segithessek-
Áldásod az arcon ragyog;
hadd lássák hogy Tied vagyok!

A bántalmazást elszenvedjem!
Parancsodat - meg ne szegjem!
Ezzel Uram, szentül Neked tartozom:
Ha rám nézel, öröm legyen arcodon.

Posztós Lenke verse

Minden jog fenntartva!