Egy kis-zúg csendes hajlékában;
szivem belső kamrájában,
hol a hit mécsese ég -
találkozunk Uram; Te meg én.
Ott adsz nekem élő vizet,
megnyitottad szemeimet,
felfedted a bűneimet,
s bekötözted sebeimet.
Ó mily csodás, hogy most látok!
Nem vagyok már többé átok!
Kihúztál vak sötétségből -
Megmentettél félelmemből.
Látom immár bűneimet;
s könny lepi el szemeimet,
mert minden vétkem, minden átkom;
keresztre vitted óh Megváltóm!
Áldom Uram, szent Nevedet!-
Keresztem könnyű lett Veled-
Tegyél engem áldássá-
sziklakőből forrássá.
Legyek szelid, mint a galamb,
tisztán szólló, mint a harang-
szenvedőnek vigasza;
legyek termő fügefa!
Ahogy szeretsz, úgy szeressek;
a rámszorulón segithessek-
Áldásod az arcon ragyog;
hadd lássák hogy Tied vagyok!
A bántalmazást elszenvedjem!
Parancsodat - meg ne szegjem!
Ezzel Uram, szentül Neked tartozom:
Ha rám nézel, öröm legyen arcodon.
Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése