Volt nekem egy drága öcsém,
úgy hivták, hogy Paulka.
Gondját, baját, csak Istennek,
senki másnak nem mondta.
Termetéért, módoráért,
sok leányzó vadászta.
A boldogságból, ám az élet
nagyon sokszor kizárta.
Rövid élte akarattal,
életvággyal volt tele-
Nem egy volt, ki bölcsességben
versenyt veszitett vele.
Segitőkész, nem habozó,
hű volt, bátor, s őszinte;
de, ennél még gyönyörűbb volt;
áldott, nemes, jó szive.
De, a kit az Isten megáld,
s szeret is a legjobban;
megpróbálja nagy kereszttel,
de nem hagyja a nyomorban.
Vitte ő is nagy keresztjét,
fájdalommal megtörten;
hogy Jézussal lehessen
örökre a mennyekben.
Fenn a csillagok fölött,
hol szenvedés már nincsen;
Áldja pihenését
a Mindenható Isten!
sok leányzó vadászta.
A boldogságból, ám az élet
nagyon sokszor kizárta.
Rövid élte akarattal,
életvággyal volt tele-
Nem egy volt, ki bölcsességben
versenyt veszitett vele.
Segitőkész, nem habozó,
hű volt, bátor, s őszinte;
de, ennél még gyönyörűbb volt;
áldott, nemes, jó szive.
De, a kit az Isten megáld,
s szeret is a legjobban;
megpróbálja nagy kereszttel,
de nem hagyja a nyomorban.
Vitte ő is nagy keresztjét,
fájdalommal megtörten;
hogy Jézussal lehessen
örökre a mennyekben.
Fenn a csillagok fölött,
hol szenvedés már nincsen;
Áldja pihenését
a Mindenható Isten!
Posztós Lenke - Keresztény versek
blogspot.com
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése