Borongós utakon az Urat keresve..,
Fényével rám talált végtelen szerelme.
Kerestem virágban, fában, emberekben,
Bár mellettem volt mindig jósággal, szeliden.
Útait szivemben vágyódva fürkésztem,-
Hisz az élet útján sokszor eltévedtem.
Csodáit látni, érteni kivántam,
S feltárta előttem, mit régebb nem láttam.
Mert megnyiltak szemeim, eloszlott a homály,
S nem vagyok megláncolt, a világ rabja már,
Átadtam szivemet s megfogta a kezem,
Nem hagyott elveszni - Övé az életem.
Kétely s félelemtől örökre megmentett-
Ajándékba adta az örök életet!
Szerelmét imádom, mert jóság és hűség-
Benne van az élet, és Benne van üdvösség!
A keresztfán szerzett vérével megváltást;
A halál fogságából örök szabadulást.
Megbékélte velünk a Teremtő Atyát,
S megnyitotta nekünk a mennyek kapúját.
Hirdetem hát, hogy útja számtalan
minden szivhez e kerek nagy világban,
Csak keresni kell és megtalálni Őt;
a Kegyelmest, a Jóságost, az Üdvözitőt!
S szivedbe fogadni, mig nem késő, még ma;
Szivbe, melynek Ő a vágya, minden álma-
Mert akinek batyúja az a keserű "nincsen,"
Ha a mélységből kiált is - rátalál az Isten!
Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése