Aranyszinű napsütésben az őszi tájon elmerengve,
minthogyha egy halk megnyugvás észrevétlen átölelne.
Bámulom a természetet, milyen szépen őszül,
a vörösbarna rózsabokron ezüstszinű dér ül.
Szép most az Ősz, bár köddel jön egy hűvös hajnalon,
de melenget még a Nap, s egy mosolyt felejt arcomon.
Mint szines kavalkád, oly csodás, oly gazdag;
alatta a tegnap lábnyomai vannak.
Igy van bizony velünk is; őszbe fordul létünk,
a tavasznak s a nyárnak egyszer búcsút intünk.
Lépkedve a rőt avarban, az Úr kegyelmét áldva,
égre nézve hálát ad, ki őszi útját járja.
posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!
de melenget még a Nap, s egy mosolyt felejt arcomon.
Mint szines kavalkád, oly csodás, oly gazdag;
alatta a tegnap lábnyomai vannak.
Igy van bizony velünk is; őszbe fordul létünk,
a tavasznak s a nyárnak egyszer búcsút intünk.
Lépkedve a rőt avarban, az Úr kegyelmét áldva,
égre nézve hálát ad, ki őszi útját járja.
posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése