Ha az emberek szivébe belátni lehetne,
Vajon mennyi szeretet találtatnék benne?
Vagy elszáradt legbelül minden szép virág,
s elfoglalta helyét a kapzsiság?
Senki ne higgye, hogy külömb a másiknál,
csak azért, mert több jutott neki a szokotnál.
Hisz mindenki fölött az élet elhalad
s utána nem más, csak ködfátyol marad.
Elgondolkodhatna nem egyszer azon,
hogy bármikor ő ülhet koldusként a padon.
Mert senki sem úr az idő s maga felett,
s úgy lesz megitélve, ahogyan szeretett!
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése