Posztós Lenke: Hétvége

Hétvége...
Eltelt a hét fáradsággal - Hévége van újra!
Elbúcsúzik Február is, hóbundába bújva.
Isten veled téli hónap, nem voltál rossz velünk,
találkozunk majd jövőben, ha megadatik nekünk.
Vidd a fagyot, hideg telet, most csak arra kérünk,
Kikeletre, új tavaszra vágyódik a lelkünk!

Posztós Lenke : Hullámzó tenger az élet

Hullámzó tenger az élet...
Rejtélyes dolgokra képes.
Hullámai olykor simogatnak,
máskor fejünk fölött összecsapnak.

Küzdelemre, harcra születik az ember;
kisebb, nagyobb hullámokkal küzdenie kell.
Próbatétel útja, ez a földi út,
de küzdésünkben Isten segítséget nyújt.

Lehetsz fáradt, lankadt, mert sorsod mostoha,
de reménytelen, elhagyott nem lehetsz ám soha!
Szánni való, akinek nincs bizalma, hite,
mert, Krisztus nélkül keresztjét egyedül kell vigye!

Félelem uralkodik, ahol hiányzik a hit,

és sötétség van ott, hol Krisztus nem világít.

De, boldog az az ember, ki hívőnek bizonyul,

mert annak a reménye egyedül az Úr!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke : Cica ima

Istenem, a nap ha felkél,
kicsiny szívem Hozzád beszél:
Tudod, sokat nem kérek én,
csak szeretetet macska nyelvén.
Szeretném, ha minden állat,
boldog lenne, úgy mint nállad;
szeretetben, boldogságban,
élne, mint a Mennyországban.
Ezért Uram, szépen kérlek,
űzz el minden rosszat végleg!
Tanítsd szeretni az embert,
hisz jónak lenni csak így lehet!
Ha megtagadna földi vágyat,
nem szenvedne annyi állat.
Add, legyen jó minden ember,
ezt kérem én, macska nyelven!

Posztós Lenke: Háborgó tengeren

Háborgó tengeren vitorláztam én,
tucatnyi teherrel a hajó fenekén.
Ködben, zátonyok közt - sehol egy fénysugár!
Tomboló vihar közt, a part sem látszott már.

Elvesztem, Istenem! - Riadtan mondtam.
Az iránytűm eltörött! - A kapitány én voltam!
Kihez kiáltanék, aki meghallana?
- Segíts Uram, Jézus! - Mondtam szívszakadva!

Ekkor hangot hallék mélyen a lelkemben:
-Vesd ki a nagy terhet a morajló tengerbe!
Könnyebb lesz a hajó s biztonságot adhat,
mikor a hullámok rajta összecsapnak!

-Jőjj Uram hajómba, s akkor bátor leszek!
Csitisd le a vihart, mert Nélküled elveszek!
Fogjad Te a kormányt, mert iránytűm nincsen,
a tengerbe dobtam minden földi kincsem!

- Fiam, mondta lágyan; - miért vagy hitetlen?
Nem tudod, egyetlen menedéked Isten?
Vándorutad jártán rád lesel száz veszély,
de, hogyha rám figyelsz, Én mondom: Sose félj!

-Köszönöm Istenem, hogy kegyelmed végtelen!
Elűzted a vihart a morajló tengeren!
Szívembe béke szállt, dicső dalt éneklek!
Veled járom utam, míg végcélhoz érkezek!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Csodálatos lakhely

Mi az az érzés, mit úgy hívunk: Szeretet?
Milyen a boldogság, mit gyerek átél s a felnőtt elfelejt?
Mi az, ama erő, mit elme le nem győzhet,
s ami minket szeretetben mással összeköthet?

Mi az a fényes, tiszta, isteni szikra,
ami a tékozlót az Atyához hív vissza?
Mily nagy a mezeje e mágnesos erőnek,
hogy megérezzük hangulatát a mellettünk levőnek?

Mi az, ami békességben érzi csak jól magát,
s megfedi a rosszat, az elkövetett hibát?
Mi az, ami Jézus lakóhelye lehet,
és ha Őt követed, a Mennyországba vezet?!

 

Bizony a szíved az, mely mindent befogad;

öröm és bánat őt egyformán látogat.

Drágább kincs szívednél e világon nincsen;

egy csodálatos lakhely, hisz belefér az Isten!