Posztós Lenke: Háborgó tengeren

Háborgó tengeren vitorláztam én,
tucatnyi teherrel a hajó fenekén.
Ködben, zátonyok közt - sehol egy fénysugár!
Tomboló vihar közt, a part sem látszott már.

Elvesztem, Istenem! - Riadtan mondtam.
Az iránytűm eltörött! - A kapitány én voltam!
Kihez kiáltanék, aki meghallana?
- Segíts Uram, Jézus! - Mondtam szívszakadva!

Ekkor hangot hallék mélyen a lelkemben:
-Vesd ki a nagy terhet a morajló tengerbe!
Könnyebb lesz a hajó s biztonságot adhat,
mikor a hullámok rajta összecsapnak!

-Jőjj Uram hajómba, s akkor bátor leszek!
Csitisd le a vihart, mert Nélküled elveszek!
Fogjad Te a kormányt, mert iránytűm nincsen,
a tengerbe dobtam minden földi kincsem!

- Fiam, mondta lágyan; - miért vagy hitetlen?
Nem tudod, egyetlen menedéked Isten?
Vándorutad jártán rád lesel száz veszély,
de, hogyha rám figyelsz, Én mondom: Sose félj!

-Köszönöm Istenem, hogy kegyelmed végtelen!
Elűzted a vihart a morajló tengeren!
Szívembe béke szállt, dicső dalt éneklek!
Veled járom utam, míg végcélhoz érkezek!

Minden jog fenntartva!