Posztós Lenke: Naplemente

Posztós Lenke: Mindenható jó Istenem

Mindenható jó Istenem,
csak Te tudod mi lesz velem;
Tudom, ha Rád bízom magam,
akkor minden javamra van.
Te vagy az én égi Atyám,
mindig gondot viselsz reám.
Reád bízom én gondomat,
mind éltemet, mind holtomat.
Te vagy estém s jó reggelem,
tudom, mindig Te vagy velem.
Mi kell nekem, azt Te tudod,
s ha javamra van, meg is adod.
Oly sokat adsz, s keveset kérsz,
velem vagy; - a szívemben élsz.
Óvod, őrzöd a szívemet,
elcsüggedni nem engeded.
Hogyha hívlak, elmémbe szállsz,
égi eledellel táplálsz.
Lelkembe térsz s felragyogsz,
szemeimmel mosolyogsz....
Tudom, Te vagy mindig velem,
legyél áldott jó Istenem!

Posztós Lenke: Ez a Föld az otthonunk

Uram, Te a Földet otthonunknak adtad.
Mélyét mérhetetlen kincsekkel megraktad.
Értelmet adtál, hogy megértjük művedet,
hogy gondosan kezeljük, s betartjuk törvényed!

Mindent a Földön az emberre bíztál;
állatot, növényt a kezére adtál.
De, felelős azért; hogyan bánik vele!
Hála helyett nem-e Isten ellensége?

Mert e Föld csak úgy adhat biztonságos otthont,
ha a szeretet parancsát tudod és betartod!
De kérdezi az ember, hogy tetszik-e oh Uram,
hogy szép hűs erdőidet sorra kiirtottam?!

Tiszta folyóidat megfertőztem szennyel,
hímes pázsitodat megöntöztem vérrel.
Kérdezzük-e vajon, hogy tetszik-e Neked,
ahogyan kezeljük mi a természetet?

Szidalmazunk s áldunk, hogy tápláljál minket,
s közben megalkotjuk a saját törvényünket.
Nem hallgatjuk Urunk szelid, intő szavát,
bűnben pocsékoljuk életünknek javát.

Pedig Ő az embert méltóságra tette!
Tudatában vagyunk, vagy elsiklunk mellette?!
Van szemünk, de látjuk vajon a csodákat?
A magasló hegyeket, a zöldelő rónákat?

Vagy selyem pázsiton feküdve hanyatt,
látjuk az égen a fehér bárányokat,
amint legelésznek az ég mezején?
S az, Aki tereli, korona van fején!

Az Úr képessé tett csodás alkotásra,
s mi megteszünk mindent emberpusztításra.
Állítsd meg oh Uram, e romboló munkát!
Ne engedd, hogy elveszítsük az élet koronáját!

Keressük a szépet, az emberek javát!
Adjuk vissza végre az élet méltóságát!
Segíts, hogy bűnéből térjen meg az ember;
- ne legyen a keze pusztító fegyver!

A természet szüntelenül jelzi szenvedését,
de képesek vagyunk megérteni nyelvét?!
Csak Isten Igéje lehet nekünk fegyver!
Különben elpusztul a Föld és az ember!

Minden jog fenntartva!