Oldalak

2020. július 25., szombat

Posztós Lenke: Ez a Föld az otthonunk



Uram, Te a Földet otthonunknak adtad.
Mélyét mérhetetlen kincsekkel megraktad.
Értelmet adtál, hogy megértjük művedet,
hogy gondosan kezeljük, s betartjuk törvényed!

Mindent a Földön az emberre bíztál;
állatot, növényt a kezére adtál.
De, felelős azért; hogyan bánik vele!
Hála helyett nem-e Isten ellensége?

Mert e Föld csak úgy adhat biztonságos otthont,
ha a szeretet parancsát tudod és betartod!
De kérdezi az ember, hogy tetszik-e oh Uram,
hogy szép hűs erdőidet sorra kiirtottam?!

Tiszta folyóidat megfertőztem szennyel,
hímes pázsitodat megöntöztem vérrel.
Kérdezzük-e vajon, hogy tetszik-e Neked,
ahogyan kezeljük mi a természetet?

Szidalmazunk s áldunk, hogy tápláljál minket,
s közben megalkotjuk a saját törvényünket.
Nem hallgatjuk Urunk szelid, intő szavát,
bűnben pocsékoljuk életünknek javát.

Pedig Ő az embert méltóságra tette!
Tudatában vagyunk, vagy elsiklunk mellette?!
Van szemünk, de látjuk vajon a csodákat?
A magasló hegyeket, a zöldelő rónákat?

Vagy selyem pázsiton feküdve hanyatt,
látjuk az égen a fehér bárányokat,
amint legelésznek az ég mezején?
S az, Aki tereli, korona van fején!

Az Úr képessé tett csodás alkotásra,
s mi megteszünk mindent emberpusztításra.
Állítsd meg oh Uram, e romboló munkát!
Ne engedd, hogy elveszítsük az élet koronáját!

Keressük a szépet, az emberek javát!
Adjuk vissza végre az élet méltóságát!
Segíts, hogy bűnéből térjen meg az ember;
- ne legyen a keze pusztító fegyver!

A természet szüntelenül jelzi szenvedését,
de képesek vagyunk megérteni nyelvét?!
Csak Isten Igéje lehet nekünk fegyver!
Különben elpusztul a Föld és az ember!


Minden jog fenntartva!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése