Ismét ősz van, most volt nyár,
kopogtat a tél is már.
Tavasz jön, ha múl a tél,
az idő röpül, mint a szél.
Robog az év szekere,
meggyorsult a kereke.
Az idő minél rövidebb,
egyre megsokasodik a seb!
Az imént még zöld tavasz volt,
s már a fák levele holt.
Az élet; kaland, utazás,
míg jön a végső állomás.
Tavasz után jön a nyár,
az őszt is tél követi már.
Az idő rohan fölöttünk,
s véget ér az életünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése