Adventi áhítat járja át lelkemet,
a szeretet fénye, az emlékezés.
Előttem van egy kisded drága képe,
Akinek hódolni csupán, túl kevés.
Szeretni kell, ahogy Ő szeretett,
hinni, remélni szüntelen.
Egymásért tenni szeretetben,
hogy életünk hibátlan legyen.
Táplálni szóval, öleléssel,
felkarolni árvát, özvegyet.
Kicsalni bús arcok mosolyát,
melyeket az élet túl megviselt.
Ó Uram, én nem kérek egyebet;
csak, lágyítsd a kőkemény szíveket!
Hozzál egy békésebb, jobb világot,
ahol győz majd a jóság s a szeretet!
Távolítsd el e romboló járványt,
ne legyen könny az arcokon.
Ne nyomja senkinek szívét a bánat,
s lebegjen mosoly az ajkakon.
Én szeretném, hogy minden embernek
áldott legyen az ünnepe!
Tudjon békében élni és remélni,
hogy van holnapja és lesz kenyere.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése