Magára húzta palástját az ég,
Gondolataimmal elidőzöm még.
Lusta ketyegéssel halad a perc, az óra,
Betekint a hold is még egy búcsú szóra.
Átölel a csend, a néma gondolat,
Egy, egy régi emlék még visszalátogat.
Múló éveimet nem számolom régen,
Csak emlékeit őrzöm szívem rejtekében.
Elmélázok rajtuk késő estéken,
Az álom elkerül, de észre sem veszem.
Megjelennek előttem régi, kedves arcok,
Míg elmúlt idők albumán végiglapozgatok.
S míg emlékeim között némán elmélázom,
Szempillámra költözik csendesen az álom.
A hold is észrevétlen kilép a szobámból,
Jó éjt kiván, s az álom lassan elrabol.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése