Immár a napnak forró tűze
langyosra változva szelidült;
köd borítja a harmatos reggelt,
a fák lombja sárgává színesült.
Nem hallszik már a madarak dala,
dér csillan a kertek lágy füvén,
őszi szellő suhan a fákon,
s avart kotorász a bokrok tövén.
Színes ruhát öltöttek a lombok,
búcsút intve a tovatűnt nyárnak,
mely visszatekint még a dombok mögül,
s kiséri a darvakat, mint szállnak.
Bennem is egy nosztalgia ébred
ilyenkor, s a szívem ég a vágytól;
figyelem a darvakat, mint szállnak,
hisz elbúcsúztam én is rég a nyártól.
Emlékeket melengetek újra,
őrízgetem féltve szeretőn,
mert, ellentétben a lombhullató fákkal,
ami elmúlt, az vissza sose jön.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése