Friss tavasz illata suhan a szélben,
kis virág mosolyog a szép napsütésben.
Napsugarából álmot sző a tavasz,
az ágakon pattanó rügyeket fakaszt.
A csalóka Nap pajkósan kacsint,
kicsalja álmából a szép kankalint.
Bókol a tavasz kerteknek, virágnak,
s helyet ad aztán a fagyos éjszakának.
Csalóka tavasz, mint a hűtlen ember:
Meleg szóval hívogat s bókjával megnyer.
Majd egy fagyos reggel, akár egy idegen,
veszi sátorfáját, s elköszön hidegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése