Gólyamadár fészkén fázva
átázott a tolla, szárnya.
Olyan, mint egy öreg vajda,
megesett a szívem rajta.
Áprilisban hideg tél lett,
napok óta nem is evett.
Fagyban, hóban, éhségében,
hogy éli át inségében?
Csak egy shórtban s pólóban;
kihívás ez komolyan...
Küzködik a gyengeséggel,
észlelhetjük józan ésszel...
Bárcsak segítőkész volna,
s ne szenvedne szegény gólya,
egy madárvédő szervezet,
vagy szívből jövő szeretet.
Hal vagy csirkenyesedék,
a túléléshez épp elég.
Bár az ég is megszánná őt,
s adna meleg, derüs időt!
Gólya, gólya, jó barátom,
érted is az Urat áldom!
Lásd a világ egyre fajul,
Te meg szenvedsz ártatlanul.
Küldj Istenem a földre áldást,
az embereknek bűnbocsátást!
Új szívet a régi helyet,
kinek szíve kőkemény lett.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése