Végre a csend haza talált, mi is lepihenhetünk,
három nap és három éjjel rémség volt az életünk!
Hangos zene, dinom-dánom, petárdák szelték az eget,
vajon milyen szél érhette ezeket az embereket?!
Végül most már elfáradtak, mi is nyugodni tudunk,
gondoltuk, ha soká így tart, a világ végéig futunk.
Bárcsak maradnának csendben, s mikor vannak ünnepek,
élnék meg azt méltóképpen, úgy mint igaz emberek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése