Ismertem a szeretetet már jó anyám méhében;
Szíve dobbanását, melegét éreztem.
tudod, kinek méhébe palántált az Isten.
Láttam örömkönnyét, mikor megszülettem,
szelíd tekintetét kis szívembe véstem.
Lelkem simogatta kedves, meleg hangja,
nyögdécselésemet szívével hallgatta.
Aztán megismertem a pacsirta énekét,
patak csobogását, a bokor rezzenését,
szeretetet láttam minden kisvirágban,
zöldelő fűben, erdő susogásban.
A virágok szirmán csillogó harmatban,
a vörösre festett felkelő hajnalban,
jó apám karjában, öröm s aggódásban,
a fűben szökdécselő kis tücsök hangjában.
Testvér ölelésben, nagyszülők gondjában,
egy hűséges barát gondolatában,
szeretet árad a fénylő csillagokra,
mikor világítnak, s a hajnal ha kioltja.
Mily sok szeretetet szórtál Uram körénk!
S mégis vakkok vagyunk, önzés támadt belénk.
Sivár lett a lelkünk, gondterhelt az utunk..,
s a szeretetet lábbal letiporjuk, Urunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése