Még nyárias az idő, forrón süt a nap -
ám, augusztusnak vége;- a naptár őszt mutat.
a nyár emlékeit kis szívükben hordják.
Fura lett az idő; hol perzsel, hol tombol...
Épp úgy, mint a világ, ha nem elég a jóból.
Változik minden, de Istenünk kegyelme
nem fogyott el végleg, -nagy az Ő türelme!
Benne van minden reménységünk, hitünk!
Ám, megpróbál; - mennyire hálás a mi szívünk!
Kenyeret, bort rendel földi asztalunkra,
s örül, ki falatját társával megosztja.
Uram, ma ajkunkon zeng a hálaadás:
Dícsőség Istennek és felmagasztalás!
Mert, gondod van népedre, -éhségben nem hagyod,
-Áldott ó jó Atyánk a Te akaratod!
Hisz mindig Te többet adsz s értékesebbet,
tőlünk meg nem vársz csak oly keveset.
Bár oly sokszor tévedünk, bűnben tapodunk,
Tőled mégis, mindig csak jót kaphatunk!
Te mondtad: "Mindenért hálát adjatok" (Ef.5,20)
Mindenért, mit Istentől kaptatok!
Hálát adunk jó Atyánk, hálás a mi szívünk!
Mindent, mit kirendelsz Neked köszönünk! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése