Posztós Lenke: Szülőfalum
Szülőfalum nekem az otthonom és hazám;
ott ringatott ölében először jó anyám.
Elhagytam a falut - az élet elsodort,
de szívem vissza vágyik, valamit ott hagyott.
Mert aki falujából elment, s távol él,
még álmaiban is mindig visszatér.
Lehet nincs már a régi ház, vagy az ajtaja zárt-
nincs már rég ott senki, ki téged haza várt.
Összeszorult szívvel mondod: Elköltözött.
Nem vár a kapuban, -nincs az élők között.
Istenem, még egyszer, ha várna jó anyám
frissen sült kaláccsal, s mosolyát láthatnám..,
szíve melegével égne a gyertyaláng,
s kis Jézusról mesélne Karácsonykor apánk.
Ismét gyermek lennék, s a karácsonyi fényben,
mint dísz a fán, csüngenék jó anyám ölében.
És ha évek múltán - elmenve a háztól,
szívem fájdalmasan sajogna a vágytól;
várna melegével az a kedves otthon,
mely szülőházam volt régen Keresztváron.
még álmaiban is mindig visszatér.
Lehet nincs már a régi ház, vagy az ajtaja zárt-
nincs már rég ott senki, ki téged haza várt.
Összeszorult szívvel mondod: Elköltözött.
Nem vár a kapuban, -nincs az élők között.
Istenem, még egyszer, ha várna jó anyám
frissen sült kaláccsal, s mosolyát láthatnám..,
szíve melegével égne a gyertyaláng,
s kis Jézusról mesélne Karácsonykor apánk.
Ismét gyermek lennék, s a karácsonyi fényben,
mint dísz a fán, csüngenék jó anyám ölében.
És ha évek múltán - elmenve a háztól,
szívem fájdalmasan sajogna a vágytól;
várna melegével az a kedves otthon,
mely szülőházam volt régen Keresztváron.
Posztós Lenke
verse
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése