Posztós Lenke: Ez a világ tűzben áll

Ez a világ tűzben áll,
s nem tudom, ha csillapul.
Vírusok fertőzik a léget,
vad támadások harca dúl.

Szenvedések parázsa éget,
ajkakon panasz szó buzog.
Emberek tömegei hullanak,
- üresen állnak a templomok.

Emberszívek pokla tör fel,
vagy pokol átka, -mi lehet?
Tűnőfélben már a barát,
az eggyüttérzés, a szeretet.

Kevés már az igaz ember,
kinek szava simogat,
szenvedések, pusztulások
sötét árnya riogat.

Alig van már vidám mosoly,
szemből lágyan libbenő,
Csak szomorúság, bánat, könnyek,
csak éjszaka, csak temető.

A mindennapok telve vannak
félelemmel, gondokkal,
egy megvezetett világban élünk,
- már nem a régi szokottal.

Uram Jézus lépjél közbe,
kérünk, soká ne késsél,
ne engedd, hogy a rabság
béklyóját karunkba véssék!

Ravasz ez a világ Urunk,
sok a hazug, hamis szó.
Nem is tudja már az ember,
ha igaz, vagy nem a szó?

Tűzben áll megint e világ,
s parazsa csak egyre gyűl,
van- e vajon remény, kiút,
vagy mindenestül elmerül?!

Istenem, Ki vagy a Mennyben,
Te mindezt igen jól látod.
Porba hullva, kérve kérünk:
Jöjjön el a Te országod!

Minden jog fenntartva!