Édesanyám emlékére

Az anyát és a gyermekét
Összeköt egy végtelenség.
Nincs nagyobb, mi szivben elfér
Az anyai szeretetnél.

Ő int téged minden jóra
Megtanit az első szóra
Kebelén tart, elringat
Félve óvja álmodat.

Gyámolása melegit
Minden sebet megenyhit
Édesebb a szeretete,
Mint a méhecskének méze.

Ki tudná azt megköszönni
Éjszakáit vissza-szőni,
Melyeket ő átvirasztott
S meleg keblén elringatott.

Fáradságod megáldom,
Megköszönni kivánom,
S imára nyilik a szám
Érted drága jó anyám.

Húll a könnyem, s idők múltán
Epeszt a vágy anyám után
Kebelére ráborúlni
Bús fejemet lehajtani.

Nem látlak, de kereslek
Hisz gyermek szivvel szeretlek.
Álomképed átkaról
Mig a hajnal elraból.

Mert, te fenn egy szebb hazából
Az angyalok otthonából
Onnan simogatsz kedvesen
Szereteted érezem.

Szentűl meg is őrizem,
S szivemmel majd elviszem,
Oda, hol nincs gyülölet,
S egyesül a szeretet.

                 Posztos Lenke
                        verse