Akár egy üstökös, mely átvillan az égen,
egy Istentől megáldott öcsém is volt nékem.
Rövid életében tűzön- vízen átment,
gyönge, beteg teste aranyszívet rejtett.
Mások érdekében küzdött, szenvedett,
nem panaszkodott és nem itélkezett.
Csak bátorító szavak röppentek ajkáról,
a tomboló vihar sem fújta le lábáról.
Bár gyönge, beteg testét fájdalom gyötörte,
másoknak könnyeit sokszor letörölte.
Hogyha titkos féreg mardosta a szíved,
megfáradt vállára lehajthattad fejed.
Mint a szelíd galamb, meghúzódva csendben,
kiáltását nem hallotta egyedül csak Isten.
Magasrendű angyalok hozták az ölükben,
s élete derekán elment észrevétlen.
Tekintetem azóta is bámul szívszakadva,
keresve őt szüntelen a fényes csillagokban.
Szemeimben a vágy fájó könnyet áraszt, -
de Isten Szent Igéje ad vigaszul választ:
"Aki alázattal a szűk útat járta,
várja azt fenn Jézus, az örök boldogságba."
Posztós Lenke
verse
(testvérem emlékére)
: Minden jog fenntartva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése