Van nekem egy selymes szőrű, doromboló cicám.
A világon senkinek semmiért nem adnám.
Hogyha beteg vagyok, megérzi, s gyógyítgat,
dorombolásával ápol és megnyugtat.
A lelkemet látják okos, zöld szemei,
a léptemet hallják figyelő fülei.
Senki sem köszönt a macskámnál szebben,
nyávogása köszönt hazatérve engem.
Rám tekint és máris pici karma lebben,
észre sem veszem, s ott van az ölemben.
Hizeleg, dorombol, itt ül ő mellettem,
bizonyára érzi, hogy én is őt szeretem.
Mindenkinek ezért, én csak azt ajánlom:
Kinek jó a szíve, egy cicára vágyjon.
Mert, ha a lábadnál egy cica ott pihen,
az álom is a szemedre könnyebben lebben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése