Egy verset mikor írok én,
ez még nem egy szép regény.
De, érzelmeim titkos dala,
hol a rímek összecsengnek,
s fényt adnak a költeménynek.
A vers egy égi hárfán játszik,
emlékek közt kotorászik.
A lélek tükre, a szív hangja,
a költő megírt életrajza.
Ha elolvasod, érzed hangját,
örömeit, búját, baját.
Előtőr egy gyermekábránd,
megragad, mint égi látvány.
Felébreszt mély érzéseket,
s kicsalhassa könnyeidet.
A versírás fest érzelmeket,
tisztít, gyógyítja lelkünket.
Van benne; kép, játék, lélek,
csokorba font szép emlékek.
Szívből jövő vallomás,
egy lélekbeli utazás.
Olykor szomorú, vagy nevet,
talán, együtt érez veled.
Mert, a vers egy érző szív;
mely érezni int, s élni hív.
Az életből egy pillanat,
gondjaidból kiragad.
Simogat, szívedre hajlik,
s elmondja, mi bennem zajlik.
Minden jog fenntartva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése