Állat történetek

    KIS MORZSIKA

Több volt, mint egy 
vidám, mókás cimbora;
Családunk tagja lett
egy kedves kis kutya.

Honnan kapta nevét?..
...Csak az Isten tudja...
De, hogy picike volt,
ő lett kis Morzsika.

Hogy fért annyi lélek
egy piciny kis testben...
Szeretetet sem találsz
annyit, száz emberben.

Nyúl vagy tyúk terelés;
csak neki volt a gondja!
Ő az egész udvart
felvidámitotta.

Ha netalán valaki,
a családban beteg lett;
Nagyokat vonitott,
kérve segitséget!

Három cica lett
a legfőbb cimborája;
Közülük a legkisebb is
nagyobb volt nála.

Akaratját megtudhattad
okos szemeiből...
Ennivalót nem fogadott;
csak gazdája kezéből.

- Az udvarral szemben
van az Istenháza;
Az orgona hangját
bámultan csodálta.

Amikor hallotta
a harang kongását,
Kis szájából furulya lett,
s vonitott egy kutya-imát.

Egy nap, ismét hivta
a harang kongása,
De, nem hallszott már többé
kis Morzsi imája.

Hogy mi történt vele?...
titok marad talán...
Kis teste ott feküdt,
a templom oldalán.

Egy fájdalmas vinnyogás
törte át a templomfalát...
Gyilkosáért mondott talán
... egy utolsó imát.

                              Posztós Lenke
Szerzői és minden jog fenntartva!

.



..


     Egy kiscica története

E bűnökkel terhelt,
kegyetlen világban,
Szenved ember s állat
Egyenlő arányban.

Egy este, még alig szállt
álom szempillámra,
S hirtelen felzavart
hat eb csaholása.

Egy éhes kiscica
ette a bogárpecsenyét,
És az irigy ebek
bundáját széttépték.

Kőből van a szived,
ha nincs benne szánalom...
Könnyekkel sirt szegény,
mintha most is látom.

Csipkékkel belepett
útakon ballagok...
A keserűségtől nem tudom
azt sem, hogy hol tartok.

A kisállat egy kosárban
alig van el szegény...
Siető emberek
ütköznek belém.

Sokan meglepődve,
nem szánnak rá vitát;
" Mért kell számba venni
egy nyomorult cicát?!"

Hogy segitsek rajtad
piciny, kis teremtmény?
Sorsod változtatni,
oly nagyon szeretném...!

Egy állatklinikán,
hová épp betértem,
Egy ifjúra találtam,
ki oly gazdag lélekben.

Megmütti, ápolja,
a néma jószágokat...
Nem számitva sosem
az anyagi javakat.

De, a kiscicával,
nem volt már mit tenni...
Bár hárman harcoltunk;
nem győzött senki.

Hét napot szenvedve;
nem evett, nem ivott,
De, szétszagatott bundájában
egy kis sziv még dobogott.

Köszönetül utoljára
még egyet dorombolt,
Mignem a halál, szemére
fehér fátylat húzott.

                           Posztós Lenke
Szerzői és minden jog fenntartva!