Posztós Lenke: Hála Uram

 

Hála Uram, az elmúlt évért,

hálát adok minden percért.

A mosolyért, a könnyekért,

minden megnyert küzdelemért.

 

Szüntelen Te velem voltál,

betegségben gyógyítottál.

Szereteted éreztem,

köszönöm, hogy élhettem.

 

A jövő, rejtély még előttem,

de az Úrral, nem kell félnem!

Te vezérelj Jézusom,

hogy Veled járjak a szűk úton.

Posztós Lenke: Búcsúzik az Ó év

 

Búcsúzik az Ó év

 

Rohannak a napok, peregnek az évek,

gyűjtik emlékeit szép és zord időknek.

Ismét egy év zárul, búcsúzásra kész,

kezet ad az Újjal, majd a múltba vész.

Távozáskor éltünk egy részét elviszi

s ami velünk marad, azt tovább érleli...

Minden, ami szép s jó, az hamar elszalad,

beolvad a múltba, aztán emlék marad.

De, ha gyermek álmod megőrzöd, megmarad,

észre sem veszed, hogy az élet szalad.

Mert a tiszta érzés, mint fehér hópehely,

könnyű, s ha elolvad, tisztán marad a hely.

Oda ültetünk az új évben jó magot;

szeretetet, békét, bátorító szót.

Jó magot vetve, nem fogunk csalódni,

mert amit elvetünk, azt fogjuk aratni.

Posztós Lenke: Másféle Karácsony

 

A karácsonyi csillag fenn ragyog az égen...

De, ez a Karácsony nem olyan, mint régen.

Hódolattal körül álljuk Jézus jászolát,

ám, maszkok alatt nem látjuk már egymás mosolyát.

 

Megsokasodott a bűn, nőtt a vétkek árja,

s egy pusztító járvány súlytott a világra.

Elszigetelt egymástól, mosolyunk halványult,

a szívekben gyötrelem háborúja dúlt.

 

Ám, Isten szeret minket, nem kell elcsüggednünk!

Szeretetből küldte el szent Fiát érettünk!

Jézus eljött hozzánk, s még mindig arra vár,

hogy Neki adjuk végre szívünk otthonát.

 

Jöjj, ó drága Jézus, az ajtó nyítva áll;

térj be otthonunkba, hisz szívünk várva, vár!

Nézd mennyi a szenvedés, egy maszkos, bús világ

kegyelmedért, megváltásért, hozzád felkiált!

 

Jöjj Megváltónk szívünkbe, nem kérünk mi mást;

hozz békét e világnak, hozz szabadulást!

Segíts a bűnt kerülni, térjünk helyes útra,

add, hogy egymást szeressük, s ölelhessük újra!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Adventkor

 

Adventi áhítat járja át lelkemet,

a szeretet fénye, az emlékezés.

Előttem van egy kisded drága képe,

Akinek hódolni csupán, túl kevés.

 

Szeretni kell, ahogy Ő szeretett,

hinni, remélni szüntelen.

Egymásért tenni szeretetben,

hogy életünk hibátlan legyen.

 

Táplálni szóval, öleléssel,

felkarolni árvát, özvegyet.

Kicsalni bús arcok mosolyát,

melyeket az élet túl megviselt.

 

Ó Uram, én nem kérek egyebet;

csak, lágyítsd a kőkemény szíveket!

Hozzál egy békésebb, jobb világot,

ahol győz majd a jóság s a szeretet!

 

Távolítsd el e romboló járványt,

ne legyen könny az arcokon.

Ne nyomja senkinek szívét a bánat,

s lebegjen mosoly az ajkakon.

 

Én szeretném, hogy minden embernek

áldott legyen az ünnepe!

Tudjon békében élni és remélni,

hogy van holnapja és lesz kenyere.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Lélegzetállító élmények

Barátom, ha látni kivánsz; bámulatos tájat,

hol a képzeletnek a valóság vet árnyat,

szédítő sziklákat, a meseszép Gyilkos-tót,

-érdemes megjárnod a Békási-szorost!

Rohanó patakok, méregzöld legelők,

zöldelő hegycsúcsok, óriási fenyők,

meredek sziklákban rejtelmes barlangszáj,

meseszép környék e magashegyi táj.

Délkelet felé az Olt forrásvidéke,

lenyűgöző látvány - körbetekintve.

a Gyilkos-tó szürkezöld szeme tükröz fentről-

Nehéz elszakadni e csodálatos helytől.

Nyugalom, békesség, misztikus hangulat.

Kristálytiszta levegő - amit e táj adhat.

Körben sziklacsúcsok - csodálatos szépség

A tó tükrén békésen úszó tőkésrécék.

A Gyilkos- tótól elbúcsúzva, a Békás patak képpel,

feltűnik a Tündérkert egy sziklaképződménnyel.

Az Oltárkő ez óriás, a tetején kereszttel:

Imára hívja lelkedet, hogy találkozz Istennel.

E mészkőbe vájt hasadékot elfeledni nem tudod-

Ritka szépség, sziklaszírtek, zúgó hegyi patakok...

A világot bejárhatod, a sok idegen tájat,

ennél szebbet úgy gondolom, szemed nem is láthat!

Minden jog fenntartva!

 

Posztós Lenke: Kérlek, Isten őrangyala

 

Kérlek, Isten őrangyala,
menj helyettem a templomba,
ne hagyd üressen a helyem,
hogyha nem lehetek jelen.
Imádkozzál énérettem,
hogy bocsáttasson meg a vétkem,
s ajánld fel a jó Istennek,
mind, mit Neki köszönhetek!
Jézus ott van égi fényben,
imádd Őt helyettem mélyen.
S imádkozz még enyéimért,
az engemet szeretőkért.
Azokért is legyen szavad,
akik engem megbántanak.
Ne feledd az elhunytakat,
kérj lelküknek nyugodalmat.
Az Igeolvasáskor pedig,
borulj le egész a földig.
Kérd, hogy Jézus Vére árja
mossa lelkünket tisztára.
S küldje el a Szentlelket,
hogy töltse be a lelkemet,
mindenkor csak jót tegyek,
és az Ő temploma legyek!
De ne csak énérettem kérd,
imádkozz minden emberért.
Kérj számukra egészséget,
lelki békét, üdvösséget.
S ha az istentiszteletnek vége,
hozd haza az áldást kérlek,
hogy Jézus mindig velem legyen,
mert Ő nagyon szeret engem!

Posztós Lenke: Nézz le ránk Istenem

 

Nézz le ránk Istenem, mennyi a fájdalom,
Oly sok a szenvedés, alig van szánalom.
Nincsen már ölelés, ritka a jó barát
Látni sem lehet az emberek mosolyát.

Szemekben holt remény, könnyek és csüggedés
Tegnap mi szép volt, mindaz most ködbe vész.
Tudjuk, hogy sok a bűn, Uram, ne kérj számot,
Szánd meg ó jó Atyám, szánd meg a világot!

Nézd mennyi szenvedés, hányan sírnak gyászban,
Hullnak az emberek úgy, mint a csatában.
Segíts Uram Jézus, mert a vész fenyeget,
Tedd rá a népedre megmentő kezedet.

Bocsásd meg vétkeink, tedd jobbá szívünket,
Szánjuk és bánjuk tömérdek vétkünket!
Adjál még időt, az embernek megtérést,
Űzd el a nagy veszélyt, űzd el a szenvedést!
Ámen.

Posztós Lenke: Édes, jó Istenem

Édes, jó Istenem, ne hagyj el engem,
Óvd meg a bűntől a testem s a lelkem.
Adj erőt nekem, mikor elfáradok
Segíts rajtam kérlek, hogyha beteg vagyok.
Lakjál a szívemben, vigyázzál reám
Tied a nappalom, Tied az éjszakám!
Fogjad a kezemet minden utamon
Tied legyen Uram minden gondolatom.
Vigasztalj meg engem, ha szomorú vagyok,
Csillogj a szememben, ha örömtől ragyog.
Mennyei jó Atyám, ne hagyj el engemet,
Áldom éjjel, nappal szentséges Nevedet!
Bűneinket Uram, kérlek, fel ne számold
Mentsd meg én Istenem e szenvedő világot!
Ámen.

Posztós Lenke: Megköszönöm Istennek

 

~ Október 4 ~ Az állatok világnapja

Az Állatok Világnapján megköszönöm Istennek,

hogy e teremtett világban állatok is léteznek!

Bűnnélküli lények, ok nélkül szeretnek,

bármit is cselekszel, számot sose kérnek.

Sokkal inkább megmutatják mint kellene élni;

egy önző, torz világban emberséges lenni!

Hisz szeretni születtünk, s az életet tisztelni!

Mégis ezt az ember sokszor elfeledi!

 

P.S. Most kivált e megfertőzött, virusos világban,

Rajtuk kivül ki állna még melleted a magányban?...

 

"Az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége!"

Posztós Lenke: Rohan az idő

Ismét ősz van, most volt nyár,

kopogtat a tél is már.

Tavasz jön, ha múl a tél,

az idő röpül, mint a szél.

 

Robog az év szekere,

meggyorsult a kereke.

Az idő minél rövidebb,

egyre megsokasodik a seb!

 

Az imént még zöld tavasz volt,

s már a fák levele holt.

Az élet; kaland,  utazás,

míg jön a végső állomás.

 

Tavasz után jön a nyár,

az őszt is tél követi már.

Az idő rohan fölöttünk,

s véget ér az életünk...

 

Posztós Lenke: A hitvalló konfirmandushoz

Szent hitedről vallást tettél, előtted az élet!
Járjál mindig Jézus útján, s akkor nem kell félned;
elérheted céljaidat, de vigyázz, a bűn gátol,
az élet útján sok veszély van, legyél hű és bátor!
Kivánom, hogy legyen hited, s égi bölcsességed,
nyitott szívet adjon az Úr, hogy befogadd a szépet.
Életedre sok, sok áldást, a munkáidhoz erőt,
földi jóból azt kivánom, adjon elegendőt,
hogy segíteni tudjál a reád szorulókon,
s éld szépen az életedet, mindig méltó módon!
Kivánok még vidám szívet, de áldott csöndet is,
Isten édes békéjét, hisz ennél drágább nincs.
Harcold meg a hitnek amaz szép harcát!
Áldja meg az Isten, szíved szép álmát!

Minden jog fenntartva!

Posztos Lenke: Azt mondják; " csak egy kutya "...

Posztós Lenke: Azt mondják; " csak egy kutya..."

Azt mondják; " csak egy kutya " s mit ér az élete?
De tenné vajon magát valaki helyébe?
Gondolják, nem érez, nem fáj neki semmi,
nincs szüksége vízre, nem kell neki enni?!

Azt mondják; " csak kutya " s mi hogyha szenvedne?
Pedig sok embernél több a becsülete!
Hűséges, jó barát, teli szeretettel,
egy kis figyelemért tele lesz jókedvvel.

Számíthatsz rá mindig, ha kedved elhagyott,
boldog, hogyha vele kenyered megosztod.
Rajongással örül, amikor viszontlát,
rád árasztja gyöngyszemei szerető sugarát.

Bármikor érted föláldozza magát,
hisz jobban szeret téged, mint ahogy önmagát!
De, szüksége van neki is az ember figyelmére,
épp úgy, mint mozgásra, vízre, eledelre.

Megtanít örülni minden pillanatnak,
vidámságot csempész a mindennapjaidnak.
Neked adja szívét, nem leszel magányos,
talán tapasztaltad, jó kedve ragályos.

Annyira boldog, ha melléd kucorodhat,
Örömében megnyalja kezedet, orrodat.
A legszeretőbb, legjobb, leghűbb cimborád,
de vajon ő mondhatja, fordítva is rád?...

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Nyári hétvége

Elérkezett újra egy szép nyári hétvége!
Gondot, fáradságot félretenni kéne.
Oly jó gyönyörködni a szép, meleg nyárban;
meglátni az áldásokat minden kis csodában.

Hisz teérted van minden, hogy Te boldog legyél.
Csak figyelned kell reá, hiszen hozzád beszél.
De csak akkor láthatsz körötted csodákat,
ha nemcsak a szemed, a szíved is kitártad.

Posztós Lenke: Nyári égbolt

Nézd, mily gyönyörű az égbolt,
s mily csodálatos a nyári éj;
Mintha feltárul a régmúlt,
s a Tejút régidőkről mesél.

Lásd, mennyi lélek most rád figyel;
-meséld a teret, az időt...
Mondd el a Göncöl mit cipel,
s az életről mondd el ki dönt?

Miről szól a szférák zenéje?
Vagy elmesélni nincs arra szó?
Honnan van a csillagok fénye?
S az égbolt hogy olyan ragyogó?...

Minden jog fenntartva !

Posztós Lenke: Őrizd Uram éjszakánkat...

Elköszön a fényes nappal,
sötét ruhát ölt az éj.
Elpihen a fáradt lélek,
drága Jézus Kebelén.

Az éj lámpása kisér csendben
mindent, mi a földön él.
Angyalkarok zenéjétől;
nyugodt, áldásos az éj.

Édes Jézus, óvj meg minket
kisértéstől, rossz léttől.
Minden, ami árthat nekünk;
űzd messzire lelkünktől.

Őrizd meg az éjszakánkat,
védj meg Isteni Barát;
engemet és enyéimet,
s adj nekünk jó éjszakát!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Uram Jézus..

Uram Jézus, járj velem,
szenteld meg az életem.
Mindenemet Neked adom,
Tied minden akaratom.

Utamon, mit kijelöltél,
kérlek Uram, Te vezessél.
Tudom, Tőled erőt kapok,
ha égi fényed reám ragyog.

Adj erőt, hogy megbocsássak,
segítséget Tőled várjak!
Legyen hitem, békességem,
add meg Uram, mindezt nékem!

Fogjad kezem, ne engedd el,
ha ingadozok, segítsél fel.
Oly jó lenni mindig Veled,
Legyen áldott a Te Neved!
Ámen.


Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Naplemente

Posztós Lenke: Mindenható jó Istenem

Mindenható jó Istenem,
csak Te tudod mi lesz velem;
Tudom, ha Rád bízom magam,
akkor minden javamra van.
Te vagy az én égi Atyám,
mindig gondot viselsz reám.
Reád bízom én gondomat,
mind éltemet, mind holtomat.
Te vagy estém s jó reggelem,
tudom, mindig Te vagy velem.
Mi kell nekem, azt Te tudod,
s ha javamra van, meg is adod.
Oly sokat adsz, s keveset kérsz,
velem vagy; - a szívemben élsz.
Óvod, őrzöd a szívemet,
elcsüggedni nem engeded.
Hogyha hívlak, elmémbe szállsz,
égi eledellel táplálsz.
Lelkembe térsz s felragyogsz,
szemeimmel mosolyogsz....
Tudom, Te vagy mindig velem,
legyél áldott jó Istenem!

Posztós Lenke: Ez a Föld az otthonunk

Uram, Te a Földet otthonunknak adtad.
Mélyét mérhetetlen kincsekkel megraktad.
Értelmet adtál, hogy megértjük művedet,
hogy gondosan kezeljük, s betartjuk törvényed!

Mindent a Földön az emberre bíztál;
állatot, növényt a kezére adtál.
De, felelős azért; hogyan bánik vele!
Hála helyett nem-e Isten ellensége?

Mert e Föld csak úgy adhat biztonságos otthont,
ha a szeretet parancsát tudod és betartod!
De kérdezi az ember, hogy tetszik-e oh Uram,
hogy szép hűs erdőidet sorra kiirtottam?!

Tiszta folyóidat megfertőztem szennyel,
hímes pázsitodat megöntöztem vérrel.
Kérdezzük-e vajon, hogy tetszik-e Neked,
ahogyan kezeljük mi a természetet?

Szidalmazunk s áldunk, hogy tápláljál minket,
s közben megalkotjuk a saját törvényünket.
Nem hallgatjuk Urunk szelid, intő szavát,
bűnben pocsékoljuk életünknek javát.

Pedig Ő az embert méltóságra tette!
Tudatában vagyunk, vagy elsiklunk mellette?!
Van szemünk, de látjuk vajon a csodákat?
A magasló hegyeket, a zöldelő rónákat?

Vagy selyem pázsiton feküdve hanyatt,
látjuk az égen a fehér bárányokat,
amint legelésznek az ég mezején?
S az, Aki tereli, korona van fején!

Az Úr képessé tett csodás alkotásra,
s mi megteszünk mindent emberpusztításra.
Állítsd meg oh Uram, e romboló munkát!
Ne engedd, hogy elveszítsük az élet koronáját!

Keressük a szépet, az emberek javát!
Adjuk vissza végre az élet méltóságát!
Segíts, hogy bűnéből térjen meg az ember;
- ne legyen a keze pusztító fegyver!

A természet szüntelenül jelzi szenvedését,
de képesek vagyunk megérteni nyelvét?!
Csak Isten Igéje lehet nekünk fegyver!
Különben elpusztul a Föld és az ember!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke Meseszép virágok

Pirkadó hajnalon ébredez a rét,
fölötte kitágul derűsen az ég.
Milliónyi virág kinyítja kis szemét;
illatba borul a végtelen messzeség.

Vadvirágok fonják útszélét, réteket,
a gyönyörtől cserben hagy minden képzelet.
Színes ruhácskájuk csalogatva vonz,
hogyha a szabadba, vadonba kiosonsz.

Liliomok, rózsák, meseszép virágok,
lengedezve köszöntik az egész világot.
Szíveknek regélnek, haláltól nem félnek,
illatukat osztják szanaszét a szélnek.

Bólintgatnak egymásnak, olyan kedvesek,
megsimogatják selymesen szerető kezemet.
Beszélek hozzájuk, -nevetnek a fényben,
táncot járnak némán a kalandos szélben.

Illatos, szép virág bizony ha nem volna,
tavasz sem lenne, talán nyár sem volna.
Méhecske sem zümmögne, lepke sem csapongna,
álmokat sem szőnénk, madár sem dalolna...

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Nyári est

Pihentető csendet szitál az est,
A szél is elrejtőzött, meglebbenni rest.
Oson az éj észrevétlen, fátylat húz a tájra,
A csillagok még nem gyúltak ki, a Hold olyan árva.

A házak üvegszemén kigyúlnak a fények,
megpihen a fáradt test és megpihen a lélek.
Tova a nádasból hallszik békaszerenád,
tóvízében megmártózik egy szomjas fűzfaág.

A Hold is belemártja keskeny sarlóját,
lemossa a hosszú út szürke csillagporát.
A fénylő tó vízében megcsodálja magát,
majd szelid mosolyával kiván jó éjszakát!

Posztós Lenke: A jó Istent én arra kérem...

A jó Istent én arra kérem;
Szeretetet adjon nékem.
Szívembe fogadjam a mennyből jövő fényt;
Tiszteljek a földön minden teremtményt.

Szerető szívet, jóságosat kérek,
Egyszerűt, tisztát, kedveset és szépet.
És kérem még Istent, Aki a SZERETET,
Hogy egészséget adjon, és befaló kenyeret.

Lakózzon szívemben, mert, ahol Jézus él,
Azt betölti az öröm és az égi fény.
Vezérli útján a hit, remény és szeretet,
S dicsőiti Istent e földön s majd odafent!

Posztós Lenke: Lelke van

Lelke van a földnek, lelke van a létnek,
lelke van a földön minden teremtménynek.
Lelke van a fának, a fűnek, a virágnak,
lelke van az embernek, s az egész világnak.

Lelke van a víznek, mert forrása éltet,
simogat fúvása, - lelke van a szélnek.
Lelke van a Napnak, mert életet ad fénye,
lelke van a Holdnak, mert világít az éjben.

Ősi múltunk őrzi csillagoknak léte,
érzelmeket gyújt föl lelkünkben a fénye.
Lelke van madárnak, szöcskének, bogárnak,
lelke van bizony az egész világnak.

Bennem is lélek van elrejtőzve csendben,
s lélek a szavakban, mit összefonok versben.
Lélekből származik a szív élő lángja,
s szívünkben a nyíló szeretet virága.

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA - Posztós Lenke: Hitvallásom

Halljátok meg hitetlenek és hívők;
boldogok vagy bűnben szenvedők!
Botránkozás ne legyen szavamon,
a szív érzelme tőr fel ajkamon.

Hiszek az Atyában, Aki teremtett mindent;
az eget, a földet és a mindenséget.
A nappalt, az éjjelt, a Napot és a Holdat,
s lába alá helyezte a fénylő csillagokat.

Hiszem, hogy Ő rendezi minden mozdulatom,
ölelésre nyítja megdermedt karom,
s fogta még akkor is reszkető kezem,
amikor, "a disznók eledelét ettem."

Hiszem, hogy Mindenható, kegyelmes Atya;
bűnben az embert mindvégig nem hagyta.
Amikor az idő számítása lejárt,
elküldte érettünk Egyszülött Fiát.

Hiszek a Fiúban, Akit a világ megvetett,
Aki értem, és érted kereszten szenvedett.
Magával hordozta a galamb szelídségét,
s megmutatta nekünk az Istennek képét.

Levette rólam minden bűnöm terhét,
Magára vette a világ baját, szennyét.
Helyettem szegény volt, Ő lett megalázott,
kereszthalálával a bűnömből megváltott.

Hiszem, hogy feltámadt a harmadik napon,
s engem is feltámaszt az Utolsó Napon.
Hiszem, hogy Király Ő mindenek felett,
hiszem, hogy elküldte nekünk a Szentlelket.

Hiszem az Atyát, hiszem a Fiút!
Benne az élet, Benne az út.
Házamat kősziklára építem,
Jézus az Úr!- ez az én hitem!

Hiszek a Szentlélekben, Aki újjászült engem,
Elvette tőlem az ótermészetem.
Megmosta ruhámat a bárány vérében,
s megvilágosított szentséges fényével.

Titokzatosan, a szívekben tűzet gyújt,
megmutatja melyik a Krisztusi út.
Ha kinyítod Jézusnak szívedet;
ajándékokkal tölti meg lelkedet.

Minden, minden csakis Benne ég:
Szeretet, jóság és békesség.
Ó könyörületes, szentséges Irgalom,
Tied a szívem és Tied a dalom.

Atya, Fiú, Szentlélek,
hiszek Benned amíg élek!
Ajkam kegyelmedért remeg;
lelkemet felajánlom Neked!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Gördülő esőcseppek

Hallgatom az esőcseppek ahogyan kopognak;

úgy tűnik, minthogyha egy régi dalt dúdolnak.

Elmélázva csodálom e ritmikus dallamot,

észrevétlen körülvesznek őriző angyalok.

 

A fülembe dúdolják: "Sosem vagy egyedül!"

Ha nyitva van a szíved, az élet is felderül.

Nézem, amint legördül az esőcsepp az üvegen,

olyan, mint az emberi sors, mely átkisér az életen...

Posztós Lenke: Ez a világ tűzben áll

Posztós Lenke: Május van

Napfény van, virág van, zöld fű van, Május van.
Hadd legyen titok, ma mögöttem hány év van!
Évszámot cserélek, telnek az esztendők,
Hogy e kort megértem, szívemmel örülök!

Milliónyi virág, madárdal, kéklő ég,
Amit csak kaphattam ingyen jött ajándék.
Hogy örülni tudok a tavasznak, virágnak,
Megköszönöm százszor Teremtő Atyámnak!

Ablakomon táncot jár a napsugár fényesen,
Az orgonafa felém bólintgat kedvesen.
Szívemhez szorítom gyönyörű virágját,
Lelkem mohón issza bódító illatát.

Őszbe borult fejjel nézek vissza máma,
Arra, ami elmúlt, a tavaszra s a nyárra.
Mi vált valósággá miből álmot szőttem,
Mennyi jó és rossz volt, s csalódás is bőven.

Köszönöm Istenem a jó és rossz napokat,
Hogy születésem napjára Májust választottad!
Előmbe szórtál millió virágot,
Szívembe hoztad a szép Mennyországot!

Napfény van, virág van, illatos Május van.
Minden mi körülvesz úgy érzem értem van.
Kismadár énekel lombok közt vidáman,
Szívemben megnyugvás, béke és áldás van!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Gazdi uram, hová lettél?... (Képes vers)

Tegnap óta ki se jöttél,
Gazdi uram, hová lettél?
Nem szól reggel csergő vekker,
Hová tünt el a sok ember?
Nézegélünk utcán, kertben,
Olyan csend van, mint a Mennyben.
Gazdi uram benn a házban,
Nem jön ki csak néhatájban.
Ennünk ad, s kinéz a kerten,
Nem társalog senkivel sem.
Mikor kimegy az utcára,
Maszkot tesz az orcájára.
Az emberek mintha félnek,
Egymás között nem beszélnek.
Minden embert házba zártak,
Az állatok az utcán járnak.
Csendes lett a táj, az utcák,
Megfordult az egész világ.
Megtudhatja most mindenki,
Mit jelent szabadnak lenni!...

Posztós Lenke: Üdvösségem ára

Egek és földek remegjetek!
Bűnős világ béküljél meg!
Szenvedése égbe kiált!
Itélik az Isten Fiát!
A Getszemáni kertben vérrel verejtékezett,
Legyőzve a halálfélelmet, s a kisértéseket.
Ő, ki maga volt a végtelen szeretet,
Kiitta érettünk a keserű kehelyt.
Szent arca és háta ütésektől vérzett,
A szenvedések útján vitte bűneinket.
Arcul verték, kigúnyolták, leköpdösték, bántalmazták!
Öklükkel ütötték, szemét lekötötték,
Isten ártatlanját, mint gonosztevőt vették.
Mint a bárány, semmit nem szólt,
Bűn benne egy morzsa sem volt.
Mégis Pilátushoz vitték,
S olomgolyós szíjjal ütték!
Kezébe nádszálat tettek,
Azzal is fejére vertek.
A töviskoszorút fejére nyomták,
S mint zsidók királyát kigúnyolták.
Szomjúhozott, s oda nyújták az ecetet s az epét,
Neki, aki hordozta a világ összes bűnét!
Keresztre feszítve két lator közé,
Felemelte fejét a szürke egek felé.
Kínzó fájdalmak közt, melyek bűneinket fedik
Kérte az Atyát, hogy bocsásson meg nekik.
Majd ismét felkiáltott, Ahhoz, aki a SZERETET;
"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!"
Tőr járta át fájdalmában édesanyja szívét,
Látva Fiát a kereszten, mint kilehelte lelkét.

Szent testét elboríták tengernyi sebek,
Mit imádandó vére pirosra festett.
Az ég elsötétült, nagy vihar fakadt!
A templom kárpitja kettőbe hasadt!
Megrendült a föld! A sziklák megrepedtek!
A szentek feltámadtak és sírjukból kijöttek.
Szenvedésének nem volt és nem is lehet párja,
Melyel értem megfizetett az Isten Báránya.
Alázatosan, szeliden, ártatlanul szenvedett,
Minden ember bűne, terhe ránehezedett.
Beláthatatlan,megszégyenítő szeretet!
Melyel átkarolta az elbukott embert.

Habár halálát valja szavunk,
Gyilkosaival egyek vagyunk.
Krisztus érettünk ma is szenved,
Testébe ma is beverünk egy, egy fájó szeget.
De, nagyobb ennél lelki szenvedése;
A nagypénteki titok megvetése.
Általa lehettem a keresztfa gyümölcse,
Áldott magvetésének, kalásszal termése.
A szőllőtőke zöldelő hajtása,
A teremtés titka, mézédes csodája.
Üdvösségünk nagy áráról, nincs emberi fogalom!
Ó könyörülj meg Uram, rajtunk nyomorúltakon!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Visszajött a gólyamadár...

Ó, te kedves gólyamadár,
visszajöttél, -úgy vártunk már!
Nem jön tavasz, csak te vélled,
lásd, most minden újjá éled...

Tó hivogat, nádas zörren;
béka, kigyó van ott bőven.
egér, szöcske, lent a réten,
lakodalom lesz a héten.

Kisérik a gólya vőt
megkérni a gólya nőt.
S mire lesz majd kicsi gólya,
mohából már készül pólya.

Igy van mindig tavasz - nyáron,
gólya lagzi, dinom - dánom.
Kinek tetszik s kedve volna,
meghivják egy békacombra.

<< Ne féljetek jó emberek,
szeretünk ám benneteket!
Nem hoztunk mi járványt, virust,
tavaszt hoztunk, nem bacilust!

Mégis sok helyt nincs már fészkünk,
mért verik le, sose értjük...
Pedig szívünk vágyódva vár,
míg vándorútról haza talál...>>

Minden jog fenntartva!

Posztos Lenke: Fohász a koronavírus- járvány legyőzéséért

Mennyei jó Atyánk, Mindenható Istenünk,

Bajban van az ember, bajban van a létünk!
Benned bízva, könyörögve, színed elé járulunk,
hisz segítséget senki másnál, csak TEnálad találunk!
Járvány-kórral vívjuk most az élet-halál küzdelmét,

úgy, mint egykor Dávid tette Goliáthoz erejét.

Legyőzte a kicsi Dávid, a hatalmas óriást,
mert Te Urunk vele voltál, s elűzted a szorongást!
Győzelemre vezetted, mert hitt a Te Nevedben,
Benned bízva, nem pedig a saját erejében.
Mi is áldott, jó Atyánk, hittel állunk harcra;
kérve- kérünk, ne ítélj minket se kudarcra!
Minden bizodalmunk csak Tebenned van Urunk,
porba hullva, szépen kérünk, hallgasd meg a szavunk!
Mindenféle betegségek, járvány, koronavírus,
fenyegetve lesel reánk, mint vicsorgó cinikus.
Szentlelkednek erejével, segíts minket jó Atyánk;
mentsél ki e nagy veszélyből, vigyázz kérlek mireánk!
A betegeket erősítsd meg, áraszd rájuk keneted,
hogy felépűlve, egészségben szolgáljanak Teneked!
Köszönjük, hogy meghallgatod a mi esdeklésünket,
Mennyben lakó jó Istenünk dicsértessék szent Neved!
Ámen.

Posztós Lenke: Nők a nőkről (Tréfás vers)

Nők a nőkről (Tréfás vers)

Posztós Lenke : A sors kereke

Amikor a madár él... hangyákat eszik.
Ám amikor elpusztul, a hangyák megeszik.
Az idő és a környezet bármikor változhat...
Aki öntelt máma, holnap lehet áldozat...
Ne bánts és ne értékelj le soha másokat!
A sors kereke forog, senkit nem válogat.
Lehet ma erős vagy, de azt ne feledd,
Az idő náladnál is sokkal erősebb!
Egy fából több millió gyufaszál készülhet...
De egy gyufaszáltól egy erdő is eléghet!
Gondolkodj el hát mélyen az életen...
Legyél alázatos s cselekedj helyesen... !

Posztós Lenke: Hétvége

Hétvége...
Eltelt a hét fáradsággal - Hévége van újra!
Elbúcsúzik Február is, hóbundába bújva.
Isten veled téli hónap, nem voltál rossz velünk,
találkozunk majd jövőben, ha megadatik nekünk.
Vidd a fagyot, hideg telet, most csak arra kérünk,
Kikeletre, új tavaszra vágyódik a lelkünk!

Posztós Lenke : Hullámzó tenger az élet

Hullámzó tenger az élet...
Rejtélyes dolgokra képes.
Hullámai olykor simogatnak,
máskor fejünk fölött összecsapnak.

Küzdelemre, harcra születik az ember;
kisebb, nagyobb hullámokkal küzdenie kell.
Próbatétel útja, ez a földi út,
de küzdésünkben Isten segítséget nyújt.

Lehetsz fáradt, lankadt, mert sorsod mostoha,
de reménytelen, elhagyott nem lehetsz ám soha!
Szánni való, akinek nincs bizalma, hite,
mert, Krisztus nélkül keresztjét egyedül kell vigye!

Félelem uralkodik, ahol hiányzik a hit,

és sötétség van ott, hol Krisztus nem világít.

De, boldog az az ember, ki hívőnek bizonyul,

mert annak a reménye egyedül az Úr!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke : Cica ima

Istenem, a nap ha felkél,
kicsiny szívem Hozzád beszél:
Tudod, sokat nem kérek én,
csak szeretetet macska nyelvén.
Szeretném, ha minden állat,
boldog lenne, úgy mint nállad;
szeretetben, boldogságban,
élne, mint a Mennyországban.
Ezért Uram, szépen kérlek,
űzz el minden rosszat végleg!
Tanítsd szeretni az embert,
hisz jónak lenni csak így lehet!
Ha megtagadna földi vágyat,
nem szenvedne annyi állat.
Add, legyen jó minden ember,
ezt kérem én, macska nyelven!

Posztós Lenke: Háborgó tengeren

Háborgó tengeren vitorláztam én,
tucatnyi teherrel a hajó fenekén.
Ködben, zátonyok közt - sehol egy fénysugár!
Tomboló vihar közt, a part sem látszott már.

Elvesztem, Istenem! - Riadtan mondtam.
Az iránytűm eltörött! - A kapitány én voltam!
Kihez kiáltanék, aki meghallana?
- Segíts Uram, Jézus! - Mondtam szívszakadva!

Ekkor hangot hallék mélyen a lelkemben:
-Vesd ki a nagy terhet a morajló tengerbe!
Könnyebb lesz a hajó s biztonságot adhat,
mikor a hullámok rajta összecsapnak!

-Jőjj Uram hajómba, s akkor bátor leszek!
Csitisd le a vihart, mert Nélküled elveszek!
Fogjad Te a kormányt, mert iránytűm nincsen,
a tengerbe dobtam minden földi kincsem!

- Fiam, mondta lágyan; - miért vagy hitetlen?
Nem tudod, egyetlen menedéked Isten?
Vándorutad jártán rád lesel száz veszély,
de, hogyha rám figyelsz, Én mondom: Sose félj!

-Köszönöm Istenem, hogy kegyelmed végtelen!
Elűzted a vihart a morajló tengeren!
Szívembe béke szállt, dicső dalt éneklek!
Veled járom utam, míg végcélhoz érkezek!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Csodálatos lakhely

Mi az az érzés, mit úgy hívunk: Szeretet?
Milyen a boldogság, mit gyerek átél s a felnőtt elfelejt?
Mi az, ama erő, mit elme le nem győzhet,
s ami minket szeretetben mással összeköthet?

Mi az a fényes, tiszta, isteni szikra,
ami a tékozlót az Atyához hív vissza?
Mily nagy a mezeje e mágnesos erőnek,
hogy megérezzük hangulatát a mellettünk levőnek?

Mi az, ami békességben érzi csak jól magát,
s megfedi a rosszat, az elkövetett hibát?
Mi az, ami Jézus lakóhelye lehet,
és ha Őt követed, a Mennyországba vezet?!

 

Bizony a szíved az, mely mindent befogad;

öröm és bánat őt egyformán látogat.

Drágább kincs szívednél e világon nincsen;

egy csodálatos lakhely, hisz belefér az Isten!

Kép & vers

Jó barátom Berci, mi szél hozott erre?
Úgy-e értem mászol mindig fel a kertre?
Érzem én, hogy szeretsz, behehe barátom,
Lázas is a fejed, begyúladt úgy látom.
Na, de ne aggódjál, én is szeretlek ám!
Ha nem jönnél a kerthez, bizony nagyon bánnám!
Kis barátod vagyok, de nagyobb a szeretet,
Szeretnék több időt eltőlteni veled!
De látod, havas a táj, nincsen zöld legelő,
Várjuk hát a tavaszt, mikor a fű kinő...

Posztós Lenke: Világ, világ, mi lesz veled?!

Világ, világ, mi lesz veled?!
Lásd, a Földön minden szenved!
Bűnöd árja egyre terjed...
Szemetedet hová rejted?
Nyomorúság, könnyek, bánat,
mindenfele tőled árad!
Betegségek titkos férge
pusztít, mint a kígyó mérge.
Vegyszereket gyártasz, s árja
kiterjedt a nagyvilágra.
Mérgezed a Földet, embert,
rongálod a természetet!
Amit Isten Keze áldott,
tönkretenni nem sajnálod.
Hogy csitulhat Földünk kínja,
ha a jót az ember írtja?!
Lehet ő a földön bárhol,
nem tér meg a gonoszságból!
Világ, világ, mi lesz veled,
ha felszámolja Isten vétked?!
Kegyelme, ha végül apad,
menedéket hol találsz majd?!
Állj meg ember, nézz az égre!
Ne tekintsél csak a pénzre!
Lásd, a bűn már égig terjedt!
Nem vagy Úr a világ felett!
Térj meg világ, Istenedhez!
Térj meg, s az ÚR megkegyelmez!
Ne fakasztass annyi könnyet;
Ne tedd pokollá a Földet!
Ha, a sok bűnt el nem veted,
világ, világ, mi lesz veled?!...

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Asztali köszöntő - presbitéri ebéd alkalmával

Ismét egy év tova röpült, s beolvadt a múltba.
Örvendezve találkoztunk ez évben is újra!
Reménykedve léptünk be ismét az Új évbe!
A jó Isten kegyelmét, segítségét kérve.
Hálás szívvel egybegyűltünk ez Új év kezdetén,
Örvendezve, hálát adva Isten tenyerén.
Köszönjük a jó Istennek, hogy Keze vezetett,
S nem számítva bűneinket kegyelme éltetett.
Ki az Úrban bízik, annak nincs hiánya;
Az Őt imádó gyermekeit bőséggel megáldja.
Áldást kérünk jó Atyánk e gazdag asztalunkra,
Mely a presbitériumnak tükre, hagyománya.
Köszöntve az Új évet, szivünk lángra lobban,
Reménykedve lépünk hát be, hálával, boldogan.
Mert jó az Úr s bár lelkünk sírt vagy nevetett,
Isten áldó keze mindenkor vezetett!
Gazdag volt a múlt év, legyen ez is mindaz!
Legyen szeretetünk őszinte és igaz!
Hadd építsük egymást nyíló barátságból,
Hogy nyithassunk szép jövőt egymással a mából.
Mert összeköt a szeretet, összeköt a szívünk,
Urunk, Jézus Krisztus a mi kötelékünk!
Egy elvadult világban keressük a szépet!
Tudjunk jóknak lenni, valjunk tisztességet!
Ami szívből árad, az ereje teremtő!
Szívből szól hozzátok ez a kis köszöntő:
Békét, erőt, hitet, - adjon az Úr Nektek,
Hogy szolgáljátok hűséggel, mint igaz presbitérek!
Tanítsátok az ifjakat, mint kissebb testvéreket,
Hogy az Úrban ők is nagyra nőhessenek!
Sikerekben, örömökben, legyen bőven részetek!
Tiszta szívvel ezt kivánom; - Legyen áldott évetek!

Az ételhez és italhoz jó étvágyat kivánok!
Felemelem poharamat, s egy nagy ÉLJENT kiáltok!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Állati kivánság az új évben

Mi, akik emberek közt élünk,
néha tőlük nagyon félünk!
Amikor az évnek vége,
gondolod, hogy világvége!
Robbannak a tűzpetárdák,
úgy tűnik, az ég szakad ránk!
Ha örömük van, lármáznuk kell,
furcsa teremtmény az ember!
Lővődözik, robbant, kiált,
nem bánja, ha másnak megárt.
Most, hogy elfáradt a zajban,
mi is ünnepelünk halkan.
Köszönjük, hogy enni kaptunk,
s, hogy az éjjel nem lett bajunk!
Az embereknek azt kivánjuk,
váljon valóra az álmuk!
Éltük legyen békés végül,
s örüljenek petárd nélkül!
Most, hogy több dörgést nem hallunk;
Boldog új évet kivánunk!