Posztós Lenke: Bocsáss meg Istenem!

Megváltó Krisztusom, szivem szent Királya,
Mily borzasztó nagy volt bűneimnek ára!
Számtalan hibámat, tömérdek vétkemet,
helyettem Jézusom, Te mind megfizetted.

Tanúim a könnyek, hogy mennyire fájom
sebeidet, mit okoztam, szivemből bánom!
Bánom oh Uram, hogy "feszisd meg"-et mondtam,
s hogy gúnyolóid között én is ott voltam.

Kinszenvedésedre nem léteznek szavak,
hányszor én is Téged arcon csaptalak.
Én is tövis voltam kinzó koronádon,
a kezem is ott volt a szegen, kalapácson...

Sajnálom és bánom kinszenvedésedet,
mit én okoztam hibáimmal s vétkeimmel Neked!
Köszönöm Jézusom, hogy magadra vetted
minden bűnömet s a keresztre vitted.

Köszönöm, hogy értem szenvedtél s meghalltál,
s dicsőségben harmadnapra feltámadtál!
Dicsőítem Istenem háromszor szent neved:
Tied minden dicsőség, Te vagy a SZERETET!

Köszönöm azt is, hogy megbocsájtasz nekem,
s megmentetted a halálból bűnnel terhelt lelkem!
Köszönöm, hogy nekem is örök életet adsz,
s hogy engem is a halálból egykor feltámasztasz!


 A vers megosztása, másolása csak a szerző
nevével és a vers cimével engedélyezett!
Minden jog fenntartva.

Posztós Lenke: Hiszem és vallom!

Szivből hiszem,
számmal vallom,
Jézus Krisztus
a Megváltóm!

Nem hallgatok,
hitet vallok;
Jézus az Úr,
Ővé vagyok!

Megfizette
minden vétkem;
a kereszten
meghalt értem!

Minden igaz,
amit mondott!
Harmadnapra
Feltámadott!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Fenn a hegyen...

Fenn a hegyen áll a kereszt,
hol a terhed leteheted.
Előtte, ha letérdepelsz;
békességet, nyugalmat lelsz.

A Golgotán van e kereszt;
- bűnös ember, oda mehetsz.
Bűneinkért omlott a vér,
kegyelmet kap az, aki kér.


Ha úgy tűnik, hogy nehéz az út,
s a nyomorból nincsen kiút;
ne hidd, csak a gonosz fenyit!
Menj csak bátran! - Jézus segit!

 A vers megosztása, másolása csak a szerző
nevével és a vers cimével engedélyezett!
Minden jog fenntartva.

Posztós Lenke: Szép Virágvasárnap

Szép Virágvasárnap, jer szállj közénkbe,
varázsolj szép tavaszt a megdermedt földre!
Töltsd be vidámsággal ezt a nagy világot,
fogadjuk szivünkbe Jézust, a Megváltót!


Hadd törjön a télnek bilincse össze,
boruljon zöld palást a kietlen földre!
Nyitsátok ki emberek szivetek kapúját,
s e szent ünnep meghozza lelketek tavaszát.


Hozsánna, hozsánna, zengi bűnös ajkam,
Áldott lett a kereszt, melyen megváltattam!
Áldott, Aki jön az Úr nevében,
Krisztus vére megmosott, új életre tértem!


Szivem tágra nyitva; gyere óh Megváltóm!
Elédbe szórom minden szép virágom!
S hová virág nem jut, szivemet teszem,
hogy bevonulj rajta, s lakózz mindig velem!

   Posztós Lenke verse
 A vers megosztása, másolása, csak a szerző
nevével és a vers cimével együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva.

Posztós Lenke: Virágvasárnaptól a Golgotáig

Gyönyörű tavasz, bóditó illatod
meghozta nekünk a Virágvasárnapot!
Amikor Jézus, a Názáretből való
bevonul szivünkbe; - szava oly megható!

Pálmaággal várunk szivünk szent Királya!
Végigkisér utadon népek hozsánnája.
Öröm tombol reménytől felvidult lelkünkben;
- szőnyeget teritünk virágból Elődbe.


Messiás Jézusom, hozsánna Néked!
Ünneplő lelkem igy fogad ma Téged!
Megnyerted lelkemet, szivembe vonultál;
újjongok Neked, hisz meghóditottál!


Bár e dicső napon ünnepelt voltál,
Te a hozsánnákon sokkal tovább láttál.
Habár kinyitottad szemeit a vaknak,
homlokodra tüskés koszorút raknak.


Nemsokára e nép keresztet ácsol,
széttaposott virágaival a tavasz is gyászol!
Mert ma; még virágok, diadal, hozsánna,
de holnap már a végső út, szenvedés, Golgota.


Ma, még arcra húllva hódolnak Neked,
de holnap már kezedbe verik a szeget.
Ma, aki hozsánnát, -holnap halált kiált,
s a kereszten illatoz majd a legszebb virág!


Nem vesztél el ember, csak nézz fel az égre,
mert megváltott a kereszten Krisztus drága Vére!
Lenge szellő szállitja a tavaszillatot,
-harmadnapra Jézus feltámadott!

A vers megosztása, másolása csak a szerző
nevével engedélyezett!
Minden jog fenntartva.

Posztós Lenke: Hallgattad-e már a csendet?

Hallgattad-e már az éjszakát?
A csendben rejtőzködő dallamot, csodát?
Észlelted-e a csillagok neszét,
a szél muzsikáját, s mint hordja szét
az avarszőnyeget, s táncol a porral,
összeölelkezve záporral, hóval...
Figyelted a felhők vándorlását,
miképp a szél tereli, mint pásztor a nyáját?
Vagy az égen cikázó villámnak haragját,
ahogyan átvilágitja a sötét éjszakát?
Majd, mint égi lámpás, a hold feltűnik;
vigyázva a földet egészen reggelig.
Milliónyi csillag, mint megannyi mécses
világit, s az ég oly csodás, oly ékes.
A mindenben elrejtöző élet titkait
látod, mily csodás, és minden hogy tanit...

   Posztós Lenke verse
 A vers megosztása, másolása, csak a szerző
nevével és a vers cimével együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva.

Posztós Lenke: A nő, a teremtés csodája

A nők, rejtélyes, csodás lények;
egy virágért is csókkal válaszolnak néked.
A nő, tetőtől talpig élet;
ha szeret, magát is feláldozza érted.
Lány, feleség, asszony és anya,
a virágos kert tavasz illata.
A nő, olyan, mint egy virág;
ki szeretetet, törődést kiván.
A magasság és mélység titka;
édesanyánk nélkül, hogy születtünk volna?
Gondoskodó, féltő, meg nem áll,
tekintete elkisér, vagy megdorgál.
A nő az, aki mindig ámulatba ejt;
fellobantja, s viszi végig a szerelmet.
A nő egy olyan erő birtokában van,
amelyet a férfiak nem ismernek sokan.
Magába folytja, bármit is érezne,
mosolyog akkor is, mikor sírni kéne!
Sír, amikor boldog, és nevet, mikor fél,
dalol, mikor könnye az ajakáig ér.
Harcol hősiesen, azért, miben hisz,
szenvedőt, beteget az orvosokhoz visz.
Örül, hogyha születésről, eskűvőről hall,
szíve összetörik, ha barátja meghal.
Lelke; tavasz-illat, ragyogó szépség,
bár oly sokszor epeszti aggodalom, kétség...
Tekintete elvezet a szívhez,
mely iránytű a legmélyebb hithez.
Királyfi szívének rózsaszínű való,
a fázó szerelemre rózsás csók- takaró.
A hitehagyottakért hitbéli imát ád,
mely az ég trónusa elébe kiált,
hogy áldás legyen, amit megkoronázott;
egy kétségekkel teli koborló álmot,
s felemeljen bátorságot adva
a vágyak tengeréig, a kéklő magasba.
S megfürödve ott, az élet vízében,
szép Tündérország örök reményében,
minden mesét valósággá váltson,
s mellette a férfi örömkúttá váljon.

  Posztós Lenke verse
 A vers megosztása, másolása, csak a szerző
nevével és a vers cimével együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva.

Posztós Lenke: Ildikónak s Lujzikának, a Barátok mit kivánnak?

Beköszönt a szép tavasz - Szórja illatát;
Igy köszöntjük mi is ma Ildikót és Lujzikát!
Ünnepel a természet - Itt a kikelet!
Feledünk haragot, bánatot, hideget.
Szülinapra jöttünk örömmel, boldogan,
szivből köszönteni, szeretve, ahogyan
csak barátok szoktak, kik egymást megbecsülve
jól érzik magukat igy szépen egybegyűlve.
Én is kedves barátom, felállok szerényen,
köszöntőt mondani mindnyájunk nevében:
Adjon Isten hosszú, szép életet Nektek,
százszor annyi termést, mint amennyit vettek.
Mint Isten gyermekei, minél jobbá váljunk;
Külön, külön nektek is ugyanezt kivánjuk!
Minden jótettedért kapj jutalmat négyszer,
a mosoly legyen ajkadon a leggyönyörűbb ékszer.
Boldogságod, örömed érjen fel az égig!
A Hit, Remény és Szeretet kisérjen el végig!
Egészségből, vidámságból soha ki ne foggyál,
-Maradj mindig ugyanaz, aki eddig voltál.
Ildikónak külön mindnyájunk kiván;
boldog házasságot, mig csak tart e világ.
Legyen részük egészségben mindvégig e földön,
neveljenek sok unokát, akiknek örüljön.
Lujzikának pedig egy csodaszép vőlegényt;
daliást, gazdagot, s munkában kőkeményt.
Hogy jövendő évei boldogan teljenek,
s örülni tudjon minden boldog percnek.
Mindezek után még csak áldást kérek
Istentől, annyit, ami rátok férhet!
Köszöntőm végén szivemből kivánom:
" Legyetek boldogok széles e világon!"

 Posztós Lenke verse
 A vers megosztása, másolása, csak a szerző
nevével és a vers cimével együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva.

Posztós Lenke: Gólyamadár, szegény gólyamadár...

Haza jött a gólyamadár,
-szegény gólyamadár!
De kikelet és tavasz helyett,
havat s fagyot talált.

Dermedt, téli kép a határ;
a tó semmivel sem kinál.
Befagyott a tócsák tükre,
nincsen béka, nincsen tücske.


Jégcsapos a lába, szárnya,
minden tolla megkuszálva.
Nem kelepel, nincsen kedve;
Ilyen fagyban hogy is lenne?


Elfáradott teste, szárnya;
hogy haza jőjjön, alig várta.
S most az éhség, s hideg nyomja;
mennyit  szenved szegény gólya!


Gólyamadár, gólyamadár,
szenvedésed nekem is fáj!
Szivembe a tavaszt hoztad;
bárcsak segithetnék rajtad!...

Posztós Lenke verse
 A vers megosztása, másolása, csak a szerző
nevével és a vers cimével együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva.