Posztós Lenke: Kép & vers 🙂 🙂

 

Ejnye, megállj, elkaptalak!

Elloptad a szép, nagy halat!

Ha nem tartasz bűnbánatot,

Nem kapsz tőlem bocsánatot!

Posztós Lenke: Mi a boldogság?

 

Kérdezgeted talán: - Mi a boldogság?

-Elmondom most neked, hogy egy szép virág;

Ott van bent a szíved mélyén mint egy fénysugár,

mely szeretetből árad, s kitőrni kíván.

 

Nem könnyű, de nem is nehéz a boldogságra lelni.

A dalos madár s kis tücsök is boldogságát zengi.

Boldogságra volt a földön minden lény teremtve,

De, az ember elvesztette ott az Édenkertbe.

 

Valami különös lett a boldogsággal;

hisz az ember szíve tele van sok vággyal.

Nem egyszer a vágyak a szívet ostromolják,

s lelkünk szép dallamát olykor elnémítják.

 

Ha megérint a boldogság, szíved lángra lobban;

szeretni tudsz akkor másnál sokkal jobban.

Mint amikor felhők mögül ragyogó fény lobban,

ám, hogyha te nem ápolod tova illan gyorsan.

 

Törékeny a boldogság, a szívben muzsikál,

s várja titkon, hogy már végre felujjongva szóljál:

Szabad vagyok, im lelkemben nincs már félelem;

győztem szenvedélyen, kínon, életen!

 

A boldogságért nem tagadom, szenvedni is kell,

s ha megtaláltad fogd szorosan, sose engedd el!

Merj szeretni, s hagyd, hogy téged szeressenek,

Töröld le a sírók arcán a fájó könnyeket.

 

Tegyél jót, hisz másnak hogyha adni tudsz,

a boldogság érzettől te is felvidulsz.

Ne félj attól sose, hogy szegényebb leszel,

mert, nem marad Isten sose adós neked!

 

Próbálj csak szeretni, habár rossz a világ,

hisz szeretet nélkül nincsen boldogság!

Ha ezt teszed, meglásd, Isten rád mosolyog;

Igy lehet az ember csak igazán boldog!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Bolondos április

 

Jártatja április a bolondját velünk:

Kicsalta a májusi orgonát nekünk.

Csalóka egy hónap, levetköztet ingre,

máskor sapkát tetet télit a fejünkre.

Kirázza zsebeit, fagyot áraszt onnan,

s keressük a meleget, hová tünt el, hol van?

Esik eső, hideg lett, kabátot kell venni,

hogy ne fázzunk, s hirtelen, baj ne érjen semmi.

Ilyen ez az április, mindig becsap minket;

mosolyog a szemünkbe, s másfele tekintget.

Posztós Lenke: Változó világ

 

Rohan az idő, forog a kereke;

változik a világ s az évszakok rendje.

Visszaállítani kellene az órát,

ám, elvesztettük régen a Paradicsom kódját.

 

Nincs időnk s türelmünk kellőképp egymásra,

nem akarjuk látni, más szívét mi bántsa.

Rohanunk s velünk száguldnak az évek,

s mire észre vesszük, lepereg az élet.

 

Önző lett az ember, nem törődik mással,

csak a saját élte és sorsa vívásával.

Mindig többet akar, küzköd szakadatlan,

kevésbé tiszteli, mi szemmel láthatatlan.

 

Máshogyan kellene lenni az embernek;

nem kéne ropogni ágyúnak, fegyvernek!

Szeretni kéne, tisztelni a jót;

mindazt, ami egykor szép és tiszta volt.

 

Idős arcból néha kinéz még a gyermek...

Mintha tegnap valott párjának szerelmet.

Sebez némely emlék, de Jézus sebeibe

gyógyírt talál mindaz, mi szívünk megsebezte.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke : Furcsa tavasz

 

Hej de furcsa ez a tavasz,

huncutkodó, kacér, ravasz.

Hol vidáman fülig nevet,

máskor sűrű könnyeket ejt.

 

Felhők kúsznak fenn az égen,

gólya didereg a fészken.

Sűrűn esik, hajlik az ág

bőrig áztak szegény gólyák.

 

Szél hegedül bokron, ágon,

táncot jár körül a fákon.

havas esőt tüsszent néha;

ez aztán már téli tréfa.

 

Kis ibolya, nárcisz szegény,

lehajtotta piciny fejét.

Várja, hogy a napsugara

szirmait megsimogassa.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Gólya, gólya rét királya

Gólya, gólya, Kelep Elek,

háztetőkön kelepeltek.

Nap éget, esőben áztok,

békát, szöcskét vacsoráztok.

 

Kedves gólya kelepelő,

mért tetszik a kéménytető?

Kéménytető, poznák, ágak,

beláthassuk így a tájat.

 

Tágas réten, lent a tóba,

békát fogott épp a gólya.

Csodálja is őt a párja,

hiszen ő a rét királya.

 

xx

Posztós Lenke: A kék nefelejcs legendája

 

A jó Isten, amikor virágot teremtett,

mindegyiket külön sorra megkérdezett;

milyen színű szoknyát szeretne viselni,

a szivárvány színéből melyiket szereti?

- Piros, fehér, sárga; - a legtöbb válaszolta,

de egy piciny virág, a kéket választotta.

- Mint felhő fodrú kék ég- szeretnék lenni,

az emberek szívében örökké élni.

Ne feledjék sose; -a szeretet örök!

Túléli az is, ki már elköltözött.

Meghallgatá a jó Isten, hisz szeretettel teljes,

s azt mondá; "a neved legyen, "Kék nefelejcs! "

S, hogy ne felejtse többé szeretetét a föld,

másnapra szoknyája kék színben tündökölt.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Kis ibolya, esti álmom...

 

Egy kis ibolyát haza vittem,

az imakönyvbe bepréseltem.

Könnyét a lap mind beitta,

de elrejtőzött szép illata,

itt legbelül a lelkembe,

hol öntözgetem reggelte.

Kis arcának bársony hamva

visszaszállt a mennyországba.

Ő felé vonz esti álmom,

tündérképű szép világom...

 

Minden jog fenntartva!

Hétvége

 

 

Eljött a hétvége, itt van ismét szombat;

Töltsed vidám szívvel, tedd fel mosolyodat.

Feledj fáradságot, mindazt, ami zavart,

Töltsd fel új erővel, boldogsággal magad!  

Posztós lenke: Győzött a Fény- Krisztus feltámadott!

Harang zengést hordoz a tavaszi szél-

Megtört a sötétség, győzött a Fény!

Az Isten szeretőkre örök élet vár;

Krisztus feltámadott! - Nincs többet halál!

 

Ragyogó fényben sokaknak megjelent:

Diadallal bűn és halál felett!

Kezén, lábán ott a szegek helye;

hogy a hittben erőt találj benne.

 

Előttünk is itt áll hitünknek fényében;

életre hív az újjászületésben!

Feltámadást, új életet hírdet!

Örök boldogságot az Őt követőknek!

 

De nincs addig húsvét az ember szívében,

míg nem teszi Úrrá Jézust életében!

Nem szólal benne a kikelet hangja,

lelkének templomát ha sötétség lakja.

 

Támaszd fel Húsvét mindazt, aki meghalt;

ki még sötétben várja a pirkadó hajnalt..,

hogy Nagypéntek után, megkínzott lelkére,

üdvösséget hozzon Krisztus drága Vére!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Havas tavasz

 

Hej de szeszélyes a tavasz,

huncutkodó, kacér, ravasz.

Tegnap mosolygott a rét,

s mára vissza- jött a tél.

 

Havas lett a szép tavasz,

táncot jár az ég alatt.

Hol nevet, hol pityereg,

madár, virág didereg.

 

Szél hegedül, hull a hó,

máskor nap süt ragyogó.

Fagyos szelek fújnak néha,

Ez aztán már téli tréfa!

 

Felhők kúsznak fenn az égen,

gólya didereg a fészken.

Bejárná bíz ő a rétet,

csak találna egy falat ételt.

 

Rügyet bontó, szép kikelet,

váltsd fel már a havas telet.

Lásd, megjöttek gólyák, fecskék;

örvendezzenek szegénykék!

Posztós Lenke: Sándor, József Benedek, nem hoztatok meleget!

 

Sándor, József, Benedek,

mi a frász lett veletek?!

Nem hoztatok meleget,

csak lyukas zsákban hideget.

 

Megjött a sok vándor madár,

s rátok oly nagy örömmel vár!

Hosszú útról, messzi innen

érkeztek, s még meleg sincsen.

 

Mi lett hát most veletek?

Talán eltévedtetek?

Vagy talán a Tejúton

ácsorogtok szabadon?

 

Vagy más tájakra tereltek,

a ravasz, hideg, vad szelek?

S ahová most értetek,

szórjátok a meleget?

 

Vártunk rátok eleget,

s, nem hoztatok meleget!

Minden lélek hasztalan várt;

Megváltoztatjuk a naptárt!

 

 

Posztós Lenke: Sándor, József, Benedek

 

Szeretettel köszöntelek; Sándor, József, Benedek!

Kisütött a szép Napocska, de, nem hoztatok meleget.

Lehet a nagy cipelésben kilyukadt a zsákotok,

vagy talán az egyiketek a Tejúton még ácsorog...

 

Na, de ez ám kicsit szégyen, Sándor, József, Benedek,

hogy örömmel várt névnapotok, nem hozott csak hideget.

Várt tirátok minden ember, gyerek és a sok madár,

s meleg helyett ázunk, fázunk, rügyecskét se hajt az ág.

 

Nem jártatok szerencsével, hidegfront jött heves széllel.

Benedeknek zsákja lapos, úgy hallottam, semmit se hoz!

Igy hát ezt én másra hagyom, nem töprengek többé azon.

Most, Gáborra figyelek; Hátha hoz ő meleget!

 

 

 

 

Posztós Lenke: Köszönöm az imahetet!

 

Hálásan köszönöm, Uram Jézus Neked,

hogy Veled tölthettem, ezt az Imahetet!

Szolgálóid által szívemhez szóltál

minden egyes szóval megsimogattál!

 

Ó, mily csodálatos, együtt lenni Veled..,

rendületlen hittel szorítani Kezed,

Benned elmerülni; némán, fedhetetlen,

s megpihenni csendben szerető Kebleden.

 

Ha Veled vagyok Uram, nem bánthat már semmi,

hiszen amit tőlem, eltudnának venni,

az már nem az enyém, átadtam.., a másé;

egy örömmel teli, sokkal szebb világé;

 

ahol jutalma van a jónak, szenvedőnek,

megterített asztal, szomjas s éhezőnek,

nem törhet már rosszal senki életemre,

s választ is kapok minden kérdésemre.

 

Megtanítasz Uram, küzdeni mindennel;

vicsorgó halállal, nyomorgó élettel..,

mert ahogy végigfutunk ezen az életen;

átkozott poklon, vagy virágzó Édenen,

 

mindeneket magunkkal viszünk,

mindent, mindent a hit oltárára teszünk.

S boldogak csak úgy vagyunk magunkban,

ha Öledben lehetünk megnyugtan.

 

Ezért jó Megváltóm, hallgass meg, úgy kérlek;

Vezess a szűk úton, míg Hozzád visszatérek..,

hogy szolgáljalak Téged, míg lelkem haza tér,

s legyen az életem; templom és szentély!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Az imádkozó kezek..

 

Posztós Lenke:

Az imádkozó kezek..

 

Az imádkozó kezek, rosszat nem követnek;

Az ima fölfele száll, s átszeli az eget!

Az imádkozó kezek, Istenhez beszélnek,

Az Úrba kapaszkodva hisznek és remélnek!

 

Az imádkozó kezek, békét, erőt kapnak,

Fényben vannak, s javukból másoknak is adnak.

Az imádkozó kéz, nincsen elvárással,

Csak szívbéli, szerető, halk szavú adással.

 

Az imádkozó kezek, simogatni tudnak,

Vigaszt, békességet, szeretetet nyújtnak.

Az imádkozó kéz, Istenhez vezet,

Bátorító, jóságos, segítőkész, szeret.

 

Az imádkozó kéz, legyőz bajt, szenvedélyt,

Az imádkozó kéz, tenni tud másokért.

Az imádkozó kéz, békében megpihen,

Mert munkáját elvégzi, s hálát ad szüntelen.

 

Küzdeni s győzni tud mindenek felett,

Mert megáldja az Isten az imádkozó kezet!

ÁMEN .

Posztós Lenke: Előbújt a Mici Mackó

 

Mici Mackó téli álma,

megszakadt egy kicsit máma.

Korogott bizony a hasa,

s, kijött, hátha akad kaja.

 

De, hiszen az idő ravasz,

nincsen kaja, nincs még tavasz.

Még az árnyékát se látta,

fázik szegénynek a lába.

 

A tél ameddig nem ér véget,

csak álmában lát málnát, mézet.

S, hogy az árnyékát nem látta ;

így, nem tart már soká az álma.

Posztós Lenke: Februári dal

 

Január, február,

havon siklik, szánon jár.

Fején még a bundasapka,

márciusig le se rakja.

 

Ereje van még a télnek,

a természet míg újjáéled.

Mígnem, majd egy lenge szél,

hóvirágnak dalt zenél.

 

Erdőn, mezőn hótakaró, nagy a csend,

ám a tavasz sugalata körbeleng.

Szellő hátán tünedez a zord világ;

nemsokára kinyílik a hóvirág.

Posztós Lenke: Képes vers

 

Potifár

Az én cicám Potifár.

Huncutkodni készen áll!

Meghízott, mert jól megy dolga

nincsen néki semmi gondja.

Egész nap csak játszik, s alszik,

dorombol, hogy messze hallszik.

Mikor ketten társalgunk,

fűről, fáról tárgyalunk.

Meghallgassa bármit mondok,

azért vagyok vele boldog.

Posztós Lenke: Köszöntő vers (Pesbiteri ebédre) ~2024~

 

Keresem a rímet, keresem a szót,

hogy versbe foglalhassam a mondanivalót:

 

-E szépen megterített ünnepi asztalnál,

Áldást adni reánk, Urunk Jézus vár!

Mert, hol kettő, három összegyűl nevében,

Ő mondta; köztünk van, s velünk ebédel.

Hisz ünnepelni jöttünk, s megköszönni éltünk,

hogy velünk volt az Isten, s egy új évbe léptünk.

 

Röpülnek az évek, s eltünnek a múltba -

Isten kegyelméből találkoztunk újra.

Ám, elszólított az Úr egy néhányat közülünk,

emléküket szeretőn szívünkben őrízzük.

Lelkük már a mennyből mosolyog le ránk,

hisz örök boldogságba helyezte jó Atyánk.

 

- Körforgás az óra, a perc és az élet-

Hittel, reménységgel éljük meg az évet!

Legyünk hálaadók és szolgáljunk egymásnak;

Igy leszünk kedvesek Mennyei Atyánknak!

Minden igaz keresztény a hitét megvalja!

A Presbiterség elhívás, de nem a hívő rangja!

 

Neki a templom a kegyelem háza;

Ott leli otthonát ő és a családja.

Mert, lelke mohón vágyik a tiszta égi fényre,

s éltető kenyere az Úr szent igéje.

Másoknak szolgál, s vermüket nem ássa,

nem hárít sose neheztelést másra.

 

Szeme, füle nyítva másoknak bajára,

Igy kedves Istennek, Ki életét megáldja.

Boldogok a keresztények, mikor együtt vannak;

együtt ebédelnek s az Úrtól áldást kapnak.

Mi is egybegyűltünk e szent vasárnapon,

ebédelni, vigadozni, mint madarak az ágon.

 

Hálákat adunk minden szépért, jóért,

sikerért, kudarcért és az intő szóért.

Örömért, bánatért, a kirendelt falatért,

Isten kegyelméért, s e terített asztalért.

S, hogy nevetni tudunk, s örülni egymásnak,

és, hogy Isten áldásai mindig ránk találnak.

 

Megóvta életünk, szent Keze vezetett

Nem számítva bűneinket, kegyelme éltetett.

Mindent megköszönve, szívünk lángra lobban;

Hadd kezdjük az évet reménnyel, boldogan.

Mert, jó az Úr, s bár lelkünk néha sír vagy nevet,

Isten áldó Keze mindenkor vezet.

 

Csak szeretetünk legyen őszinte és igaz!

Viharos időben Jézus legyen vigasz!

A szeretet összeköt, ha tiszta a szívünk,

Urunk Jézus Krisztus a mi kötelékünk!

Egy elfajult világban keressük a szépet!

Járjuk Jézus útját, valjunk tisztességet!

 

Igy alkotunk szebb jövőt egymással a mából,

ha építsük egymást nyíló barátságból.

Egy szó, mint száz; s az ereje teremtő!

Szívből szól hozzátok ez a kis köszöntő!

- Békét, erőt, hitet adjon az Úr Nektek;

Hogy szolgáljátok hűséggel, mint igaz presbitérek!

 

Tanítsátok az ifjakat, mint kisebb testvéreket,

hogy ők is az Úrban nagyra nőhessenek!

Sikerekben, örömökben legyen bőven részetek!

Tiszta szívvel ezt kívánom; - Legyen áldott évetek!

Most poharat emelek, s elhallgatok végre;

mert, egy nagyot kurjantok az egészségetekre!

 

Az ételhez és italhoz jó étvágyat kívánok!

Használjátok egészséggel az asztalon mit láttok!

Az itallal azért ajánlom vigyázzunk,

Nehogy butaságot szóljon ki a szájunk!

Na, de itt a versem valóban véget ért!

Elnézést kérek a humorért!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Fagyos január

 

Ezüst ceruzával rajzol a természet

csipkefodros rokolyát; ez most a viselet.

Zuzmarát prüszköl a januári hajnal,

szél cibálja szakálát süvítő haraggal.

 

Fázik a napsugár, későre kel fel,

csillogó ruhában vacog a reggel.

Dércsipke lebben a bokrok szoknya alján,

felborzolt kis veréb didereg a fodrán.

 

Kék sapkás cinege, sárga, szürke tollú,

valamit csipeget, a tél igen hosszú.

Háztetőkön pöfékelnek mohó kémény pipák,

ködbe burkolózik a megdermedt világ.

 

Rövid a nappal, hosszú még az éj,

zúzmarás kabátban táncot jár a tél.

Holdsugaras, hosszú, téli éjszakákon,

mesebeli ruhába öltözik az álom.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Kép &vers

 

 

 Erdő szélén őzike,
ételt keres szegényke.
Közel megyek csendesen;
Egy kis szénával meglepem.
Észrevesz és megtorpan,
-nézi vajon mit hoztam?
Ne félj, ne félj őzike,
ételt hoztam, nézz ide!

Posztós Lenke: Kép & vers

Végre a csend haza talált, mi is lepihenhetünk,

három nap és három éjjel rémség volt az életünk!

Hangos zene, dinom-dánom, petárdák szelték az eget,

vajon milyen szél érhette ezeket az embereket?!

 

Végül most már elfáradtak, mi is nyugodni tudunk,

gondoltuk, ha soká így tart, a világ végéig futunk.

Bárcsak maradnának csendben, s mikor vannak ünnepek,

élnék meg azt méltóképpen, úgy mint igaz emberek!