Újévi misztérium

Harangok hallszanak
mindenütt az éjben,
két év ölelkezik;
Az Ó s az Új - most éppen!

Midőn hálát adok
azért, mit átéltem,
búcsút int az Óév,
s hirtelen elröppen.

Eközben az Új év
köszönt erdőt-mezőt,
s gyermekeit felszóllitsa;
mind a tizenkettőt!

Január!
- Te erélyes vagy,
és az első szülött!
Példaadó legyél hát
testvéreid előtt!

Február!
- Ha kissebb vagy bár,
egy harcos sose fél!
Bár marcangolja bundádat
a virgonc téli szél.

Március!
- Te vidámabb vagy!
Átjársz erdőt-mezőt,
kacérkodsz, majd előcsalod
az enyhe déli szellőt.

Április!
- Fogadkozol, s szavad nincs!
Napot igérsz, s nyoma sincs.
Mosolygós vagy s beborúlsz
végül mégis boldogúlsz.

Május!
- Szép vagy nagyon s jó a szived!
Amit igérsz, meg is teszed!
Tarka, szép ruhádat, ha öntözi az eső,
gazdag lesz és vidám;
az erdő és a mező.

Junius!
- Hamarosan el ne fuss!
A gazdának sok a dolga,
a határban gyűl a munka!
A Nap sem restelkedik sütni
későre tér lefeküdni.

Julius!
- Munka után van a juss!
De, ez függ az embertől,
a munka, hit és reménytől!
Az Úr, Aki az időt szabja,
áldását is bőven adja.

Augusztus!
- Lassan a nyár útra kél,
kezedben az új kenyér.
A te neved; Hálaadó!
- Légy az áldásokhoz méltó!

Szeptember!
- Kukorica, sárgatök,
megértek a gyümölcsök!
A ruhádat cseréld meg,
a fák lombját sárgitsd meg!

Október!
- Az őszibúzát vettesd el!
A Nap már gyenge,-keresd fel!
Segitsd a határ gazdáit,
befejezni munkáit!

November!
- Küzdjél, amig célhoz érsz!
A föld az enyészetre kész.
Rohansz, nincsen állomás,
de, közeleg a számadás!

December!
- Vigyázz nagyon, mit teszel!
Te ünnep vagy, a neved áldott,
készittened kell a jászolt,
hogy befogadjad a Megváltót!

Legyél hát méltó,
-járj mindig kedvébe,
intsed az embert,
hogy fogadja szivébe.

Mindent, amit kapott,
ha Istennek szentel,
akkor Ő megáldja
éveit bőséggel.

Minden ember legyen áldott,
s békességben éljen!-
Legyen kenyér asztalán -
óh add Uram, úgy legyen!

                           Posztós Lenke
                                  verse
Szerzői és minden jog fenntartva!

Közénk jött az Üdvözitő

Elküldte Isten  égi szolgáját,
názáreti Szűzhöz, Gábriel angyalát,
hogy hirdesse néki
az ÚRnak csodáját!

...Mikor beteljesedett az idő,
közénk jött az Üdvözitő!
Megnyitá az ég kapuját,
melyért sóvárgott a világ.

Eljött hozni szeretetet,
újitni romlott lelkeket,
megmenteni a földi lényt,
a sötétségre hozni fényt! 

Ó fényes Nap, ó szép Csillag!
Téged vágyunk látni csak!
A Te szelid fényességed
űzze el a sötétséget!

Föld viruljon völgyön-halmon;
minden bimbó kifakadjon!
Nyilj ki földnek szép virága,
Mennyországnak Szent Királya!

                      Posztos Lenke
Szerzői és minden jog fenntartva!

Egy karácsonyi angyal

Egy karácsonyi angyal mellém szállt az égből-
Szeretet és jóság sugárzott szeméből.
Elhozta nekem Isten ajándékát,
kis Jézust szivembe, -lelkem Megváltóját.
Megfogta kezemet, s a fülembe súgta,
hogy elviszi lelkemet egy titokzatos útra.
Kinyitotta szemem, s megtanitott látni
mindenben a szépet, s csak Istent imádni.
Megmutatta, mily sötét az emberek bűne,
milyen nagy kegyelem a Megváltó műve!
Erőt adott elviselni minden nehézséget,
bátoritást, hitet adott s bajban reménységet.
Megtanitott, hogy teljessé csak mások által válunk,
hogyha fontosabbak ők, mint a saját álmunk.
Szereteted, mosolyod, ha másokkal megosztod,
igy lehet csak neked is boldog Karácsonyod!
               Posztos Lenke
                    verse
Szerzői és minden jog fenntartva!

Jön Karácsony

  
Húll a puha, selymes hó,
tiszta, fehér takaró.
Jön Karácsony, ó de jó!
Szeretetet hordozó.

A szivekben is zeng e dal,
kiséri az égi kar:
"Földre jött a Megváltó!
Betegeket Gyógyitó."

Hagyd tova a világ zaját,
keress csendet, harmóniát,
hogy meghallhasd a Jézus hangját,
s az angyalok zengő dalát.

Hivjad bátran, reménységgel,
hogy megtisztitson égi fénnyel,
olyan leszel, mint a hó;
tiszta, fehér ragyogó,
a Jézushoz hasonló.



                      Posztos Lenke
                             verse
Minden jog fenntartva!

Karácsonyi köszöntő

A Hargita hegyein magas fenyők vannak
A hegyek aljában székely népek laknak.
Olyan a székely, mint a fenyőfa!
Az idők próbáját deréken kiállta.
Ünnep köszönteni szóllnak a harangok
Jézus születését hirdetik angyalok.
Áldás száll az égből, Megváltó született!
Közénk jött a mennyből maga a Szeretet.
Készülj hát te is, készülj az ünnepre
Forró szeretet lángoljon szivedben.
Angyalkar hallszik a csillagok fényében,
Kis Jézus szüless meg, minden magyar szivben.

                                           Posztos Lenke

Adventi angyalok

                                                  
                  Az első vasárnap
                          angyala                                                      

                  Az adventi csendben
                  a mennyei fényből
                  kék köpenyes angyal
                  száll alá az égből.
                  Szórja áldásait,
                  hirdetvén az Igét,
                  megérinti titokban
                  az emberek szivét.
                  De, a legtöbb ember
                  észre sem veszi
                  evilági dolgait
                  épp most teszi-veszi.
                  De, aki jól figyel
                                                                                meghallja a hangját,
                                                                                s békével kezdi meg
                                                                                Advent vasárnapját.
                                                                                
                                                                                
         

                            


                                                                                      
             
 

 
                                                                         A második vasárnap angyala
            

 Fellobbant a második adventi gyertya,
 egy angyal szállt a földre, piros a palástja.
 Kezében tart egy aranyserleget,
 melyet napsugárból azért készitett,
 hogy megtöltse a földön a tiszta szeretet,
 mely átkarolja gyöngéden az emberi sziveket.
 Ezért, meglátogat minden házat,
 s a föld minden emberét,
 megvizsgálja minden szivnek
 titkos rejtekét.
 A tiszta szeretetet serlegébe gyüjtve,
 örömmel viszi fel, Atyánkhoz a mennybe.
 Belőle készitenek a mennyei lakósok
 fényt, amivel világitnak fennt a csillagok.
 Amikor csodáljuk a csillagos eget,
                                                                         látjuk, mily szépen csillog a szeretet.

                                                                         
                                                           A harmadik vasárnap angyala

                                                       Harmadik vasárnapja van már az Adventnek
                                                       Rejtelmes várakozás epeszti a sziveket.
                                                       Földre szállt egy angyal hófehér ruhában,            
                                                       jobbkezében fénysugár, csillagfény a hajában.
                                                       Megérint a fénysugárral minden olyan embert,
                                                       akinek a szivében tiszta a szeretet.
                                                       Átjárja a testét, lemossa a szemét,
                                                       elinditsa minden jóra; a lábát és a kezét.
                                                       A legszegényebb embernek is boldog lesz a szive,
                                                       a nyomorgót és szenvedőt is átjárja a béke.

                                                         A negyedik vasárnap angyala

                                                    Még csak egy hét van, egész Karácsonyig!
                                                    Ez az angyal lilában van tetőtől- talpig.
                                                    Lila lepelével boritja a földet,
                                                    énekli a hallelúját, s közben lantot penget.
                                                    Figyelni kell énekére, s tiszta szivű lenni,
                                                    hogy meghalljuk a békedalát, s békét tudjunk lelni.
                                                    Angyalsereg kiséri, s együtt énekelnek,
                                                    valamennyi mag a földben dalukra fölébred.
                                                    A régi magok elenyésznek, hogy új csira szökjön,
                                                    igy lesz ismét új élet majd, tavasszal a földön.
                                                                                                  irta: Posztos Lenke









                                                      

                   








                                                                                           

















                           
                      




                     
































                      
                        



               


            

                           

            
 
                  






                                                
     
                  

             
               

Egy kislány balladája

Egyszer réges-régen - jó apám mesélte;
Egy kisleány született a ház örömére.
Májusi csillagok ragyoktak az égen
Virágok illata suhant át a réten.

Szelid arcú anyám dalokkal ringatott,
Tavaszi szél szórta az orgona illatot.
Nemsokára kis öcsivel lepett meg a gólya,
Igy már hárman lettünk az öröm megtartója.

Fenn csillagokban minden meg van irva;
Az életünk útja nemcsak rózsák szirma-
Vannak tündér éjszakák, és vidám, szép napok,
De, lehet borús az ég, s jöhetnek viharok.

Egyszer, figyelgetvén, az éjszaka lámpását,
Kialudni láttam, egy csillag ragyogását.
Anyám szemeiből aranykönny szivárgott,
Átölelni készült az egész világot.

Május volt ismét, virágok nyiltak,
De nekem már nem fénylett a szép hajnalcsillag.
A tündérek, kik szórták egykor a virágot,
Elrabolták tőlem drága jó anyámat.

Kismadarak csicseregtek a tavaszi szélben,
Angyalsereg kisérte anyámat az égbe.
-Mért aludt ki Istenem, jó  anyám csillaga?
Hisz még alig járt át a szeretet illata.

A fájdalomtól szivem majdnem megrepedt
Mért csapott meg Uram a Te itéleted?
-Kislányom, ne vizsgáld te a csillagokat,
Életed a földön nem csak rózsa illat.

Nem vált el végleg édesanyád tőled,
Lessz még találkozás - felszárad a könnyed.
Én Fiamra raktam a világ Igáját,
Te is ki kell álnod  az idők próbáját.

-De, hiszen jó Atyám, Jézus a kereszten
Meghalt, hogy vérével minket is megmentsen.
Miért van mégis úgy, hogy vérzenek a szivek,
És az ártatlanok meg kell szenvedjenek?

-Kislányom, kicsiny vagy, sok mindent nem értesz
Életed útján, még sok csipke megmérgez.
Ezen a földön senki nincs büntelen
Felfeszitik Fiamat az emberek szüntelen.

Vinnie kell mindenkinek egy keresztet
Segiteni fogok, - vigyed a tiedet!
Ne félj a vihartól, Jézus fogja kezed,
Mindig előre nézz - megment majd a hited!

De, nekem a szivem egyre jobban vérzett,
Angyalok fűztek könnyeimből ékszert.
Előmbe kerültek gonosz emberek,
Kioltották szívemben mindazt, mit szeretek.

Nem szívesen vittem, gyűlőltem keresztem
nem úgy sikerült, ahogyan álmodtam életem.
Isten ám figyelte lázzadó szívemet,
Jézus már nem fogta reszkető kezemet.

Észrevétlen elragadott a világnak árja,
A lázas szeszélyek, az ifjúság szárnya.
Mámort űzött velem a színes képzelet
Az illatos rózsa megszúrta kezemet.

Az Urat kiáltottam ismét félelmemben-
Egyedül maradtam a nagy küzdelemben.
Megváltó Jézusom, könyörögve kérlek;
Még egyszer találj meg!- Nélküled úgy félek!

Az ég Úra ismét felém nyújtá kezét,
Keblére szorítva, megfáradt gyermekét.
Hálával néztem fel a magasságos égre
Angyalok örömkönnye potyogott a földre.

-Bánom ó jó Atyám, hogy hálátlan voltam,
A keresztet, mit adtál boszúsan vonszoltam.
Fiadat adtad, hogy fogja a kezemet,
De, én nem ismertem áldott szereteted.

Bocsásd meg kérlek minden vétkemet,
Ne engedd el többé Jézus a kezemet!
Nagyságodat Uram, csodálattal félem!
Ne engedd meg soha Nállad nélkül élnem!!! 

                                                Posztos Lenke
                                                             verse
Szerzői és minden jog fenntartva!




 

Hitvallásom

Halljátok meg hitetlenek és hivők!
Boldogak vagy bűnben szenvedők!
Megbotránykozás ne legyen szavamon
A sziv érzelme tőr fel ajkamon.

Hiszek az Atyában, ki teremtett mindent;
Az eget a földet és a Mindenséget.
A nappalt, az éjet, a Napot és a Holdat,
S lába alá helyezte a fénylő csillagokat.

Hiszem, hogy Ő rendezi minden mozdulatom
Ölelésre nyitsa megdermedt karom,
S fogta még akkor is reszkető kezem,
Amikor "a disznók eledelét ettem."

Hiszem, hogy Mindenható, kegyelmes  Atya;
Bűnben az embert mindvégig nem hagyta,
Amikor az idő számitása lejárt;
Elküldte érettünk Egyszülött Fiát.

Hiszek a Fiúban, Akit a világ megvetett,
Aki értem, és érted kereszten szenvedett.
Magával hordozta a galamb szelidségét,
S megmutatta nekünk az Istennek képét.

Levette róllam minden bűnőm terhét;
Magára vette a világ baját, szennyét,
Helyettem szegény volt, Ő lett megalázott
Kereszthalálával a bűnőmből megváltott.

Hiszem, hogy feltámadt a harmadik napon,
S engem is feltámaszt az Utolsó Napon.
Hiszem, hogy Király Ő mindenek felett
Hiszem, hogy elküldte nekünk a Szentlelket.

Hiszem az Atyát, hiszem a Fiút!
Benne az élet, Benne az út.
Házamat kősziklára épitem
Jézus az Úr!- ez az én hitem.

Hiszek a Szentlélekben, Aki újjászült engem,
Elvette töllem az ó természetem.
Megmosta ruhámat a bárány vérében,
S megvilágositott szentséges fényével.

Titokzatosan, a szivekben tűzet gyújt
Megmutatja melyik a Krisztusi út,
Ha kinyitod Jézusnak szivedet;
Ajándékokkal tölti meg lelkedet.

Minden, minden Benne ég:
Szeretet és békesség.
Ó könyörületes Irgalom,
Tied a szivem és a dalom.

Atya, Fiú,Szentlélek,
Hiszek Benned amig élek!
Ajkam kegyelmedért remeg;
Lelkem felajánlom Neked!

                                       Posztos Lenke
                                               verse
Minden jog fenntartva!












                                   

EMLÉKEZZÜNK HALOTTAINKRA

                               

                         

                           HIÁNYZIK EGY CSILLAG


                                                                                    Fekete Lajos
                                                                       keresztvári református kántor
                                                                              és tanitó emlékére



                              Ballag a nyáj legelészve,
                              Az alkonyat már csábit,
                              Fölöttük a vezércsillag
                              Fényesen világit.

                              Megszólal a pásztor sipja,
                              Összehivja juhait,
                              Azon töpreng, hány hullt ki
                              S a nyájból még hány van itt!?

                              Estefele türelemmel
                              Minden juhot megszámol,
                              S bánkódik, hogy vezérjuha
                              Hiányzik a létszámból.

                              Öreg és fáradt volt
                              Sok-sok év után,
                              Megpihenni vágyakozott
                              A hosszú út után.
                     
                              A juhok is szerettek
                              Körülötte lenni,
                              Bárányukat tanitotta
                              Az élet útján menni.

                              Akárcsak egy fényes oszlop
                              Az ifjakat vezette,
                              Több azért a vének közt is
                              Boldogan követte.

                              De egyszer csak meghallott
                              Egy égi furulyát,
                              S nyugalommal követte
                              Az élet és halál Urát!

                              Üres egy hely..., s lehetetlen
                              Őt már pótolni ...
                              Sok időre hiányolják
                              Földi utódai.

                              Csillagfénye, most már fentről,
                              Hol csak szeretete számit,
                              Időnként sokunkra még
                              Büszkén levilágit.

                                                                      Posztos Lenke
                                                                              verse
 

                             

Posztós Lenke: Volt egy öcsém - Paulka (Testvérem emlékére)

Akár egy üstökös, mely átvillan az égen,

egy Istentől megáldott öcsém is volt nékem.

Rövid életében tűzön- vízen átment,

gyönge, beteg teste aranyszívet rejtett.

 

Mások érdekében küzdött, szenvedett,

nem panaszkodott és nem itélkezett.

Csak bátorító szavak röppentek ajkáról,

a tomboló vihar sem fújta le lábáról.

 

Bár gyönge, beteg testét fájdalom gyötörte,

másoknak könnyeit sokszor letörölte.

Hogyha titkos féreg mardosta a szíved,

megfáradt vállára lehajthattad fejed.

 

Mint a szelíd galamb, meghúzódva csendben,

kiáltását nem hallotta egyedül csak Isten.

Magasrendű angyalok hozták az ölükben,

s élete derekán elment észrevétlen.

 

Tekintetem azóta is bámul szívszakadva,

keresve őt szüntelen a fényes csillagokban.

Szemeimben a vágy fájó könnyet áraszt, -

de Isten Szent Igéje ad vigaszul választ:

"Aki alázattal a szűk útat járta,

várja azt fenn Jézus, az örök boldogságba."

Posztós Lenke
     verse
(testvérem emlékére)

 : Minden jog fenntartva.

Édesanyám emlékére

Az anyát és a gyermekét
Összeköt egy végtelenség.
Nincs nagyobb, mi szivben elfér
Az anyai szeretetnél.

Ő int téged minden jóra
Megtanit az első szóra
Kebelén tart, elringat
Félve óvja álmodat.

Gyámolása melegit
Minden sebet megenyhit
Édesebb a szeretete,
Mint a méhecskének méze.

Ki tudná azt megköszönni
Éjszakáit vissza-szőni,
Melyeket ő átvirasztott
S meleg keblén elringatott.

Fáradságod megáldom,
Megköszönni kivánom,
S imára nyilik a szám
Érted drága jó anyám.

Húll a könnyem, s idők múltán
Epeszt a vágy anyám után
Kebelére ráborúlni
Bús fejemet lehajtani.

Nem látlak, de kereslek
Hisz gyermek szivvel szeretlek.
Álomképed átkaról
Mig a hajnal elraból.

Mert, te fenn egy szebb hazából
Az angyalok otthonából
Onnan simogatsz kedvesen
Szereteted érezem.

Szentűl meg is őrizem,
S szivemmel majd elviszem,
Oda, hol nincs gyülölet,
S egyesül a szeretet.

                 Posztos Lenke
                        verse












          
                      
                         
 

Jó apámra emlékezve...

Kimegyek a temetőbe,
megállok a sirodnál-
Elmondom, hogy szivem úgy fáj
teutánnad jó apám.

Mennyi jóra tanitottál-
Öröm volt az életem,
Emlékemben minden szavad
oly nagyon fáj énnekem.

Karjaidban elringattál,
s énekeltél álomdalt,
Hányszor vittél vállaidon,
mint egy kicsi csintalant.

Hogy tudnám én elfeledni,
gyötrődésed érettem,
mint kalapált áldott szived,
ha balsors érte életem.

Éjjeleket átmeséltél;
örömet és bánatot;
mennyi bajon átvergődtél,
egy embernek ez igen sok!

Ismét hogyha itt lehetnél,
te mindig bátoritanál..,
minden szavad meghallgatnám,
S nem fájna, ha megszidnál.

De, hangod többé nem hallhatjuk
mignem mi is ott leszünk,
ahol Isten országában
imádkozol érettünk.


Posztos Lenke verse
Minden jog fenntartva
 

                       

Posztós Lenke: Uram, ne feledd el őket!

Ki őrködsz a világ felett
Istenem, hallgass meg engemet;
A csillagoknak távolában,
ahol nincs csak szeretet
Pihentesd a menyországban
elhunyt szeretteinket.
Emlékezz meg őseinkről,
szüleinkről, testvérünkről;
akik sok szép álmot szőttek..,
Óh Úram, ne feledd el őket.
Azt sem, aki keresztjét
türelmesen vitte,
azt sem, aki sok kin alatt
türelmét vesztette.
Emlékezz meg, kinek élte
csak parancsodra mutat,
arról is, ki elvesztette
a feléd tartó Útat.
Te tudod, hogy vérzik szivünk,
azokért, kit elvesztettünk;
Hittárs, szülő, barát, testvér,
Mindannyiuk szivünkben él.
Te bevésted oda a szeretet törvényét,
mely a siron túl sem
veszitti el fényét.
Majd, azon a napon,
mit Te rendelsz el nékünk,
a Szeretet Forrással
egybe olvad fényünk.

Posztos Lenke  verse

Valaki az égben

Valaki reggel
felkelti a Napot.
Valaki este
kigyújt csillagokat.

Valaki az égből
a földet megitassa,
felkelti a szelet,
s a felhőt szétoszlassa.

Valaki a fák lombját
szeliden ringassa.
Valaki titokban
A sziveket tisztitsa.

Valaki a sziklából
forrás vizet bocsájt,
s hajnalban a pázsitra
gyöngyharmatot ád.

Valaki a vakkot
gyöngéden vezeti,
és a gyarló embert
bűnben is szereti.

Valaki a földet
táplálja élettel.
Valaki a fákat
megtölti gyümölccsel.

Valaki a szarvast
a forráshoz vezeti
Valaki a kismadarat
gondosan eteti.

Valaki a bűnt
hogyha megelégszi,
Bűnteti a földet,
de ölébe is veszi.

Valaki éjjel
pihenésem őrzi,
s mikor sir a lelkem
könnyeim letörli.

Valaki reggel
kinyitsa a szemem
Valaki mindig
úgy szeret engem.

 Teremtő Istenem,
áldom nagy kegyelmed,
Csodálva imádom
végtelen Szerelmed!

szerző:
Posztos Lenke

Mindentől tanuljál

Árazd ki Istenem
a világra kegyelmed,
Mert a bűn megfordittá
az eredeti rendet.

A csendet feltörte
a világ dübörgése,
A zajtól nem is hallszik
a madár csicsergése.

Az egyszerü dolgok
unalmassá váltak
Fényűző vágyaink
az egekig szálltak.

Nem hallgatjuk már
a folyók csobogását
Tűzjáték vette át
a csillag ragyogását.

Meg is változtassuk
szinét a virágnak!
Ellensége lettünk
a teremtett világnak.

Egykor a fenyvesek
a felhőkkel játszottak,
Most egy pattintásra
a földre húllottak.

A hegyeknek csúcsa
az ég fele mutat,
De a tekintetünk
a mocsárba kutat.

A Holdat csodálni
egykor úgy szerettük
Ő tanitott minket, hogy
jobbak is lehetünk.

A kövek is mutatják
mennyit kell beszélnünk,
De, mi hova tovább
zajosabbak lettünk.

Tanits meg Úram
az egyszerüt szeretni,
Mutatsd meg az útat
Hozzád közeledni.

- Csak a szelid szellő
ringatja a fákat
A sötét, viharos ég
vizeket áraszt.

A tűz megmutatja;
mit kell elégessél,
A viztől tanuld meg;
vissza sose lépjél!

Tanulj a folyótól,
hogy kell medret szabni,
A magas sziklától
Szilárdan állni.

A kis hangya példát ad,
hogy szorgalmasan élj,
A tücsök zenéje, hogy
semmitől se félj!

Tanuld meg a Naptól!
 Nem feled lemenni!
A hüséges ebet is
a gazdája szereti.

A báránytól tanuld meg;
ne legyél makrancos,
Az árnyék azt mutatja;
légy alázatos.

Tanulj a szellőtől,
mely simogat szeliden,
Hogy zarándok útadon
járjál észrevétlen.

A fehér liliomtól,
mindentől tanuljál,
Hogy életed alkonyán
kudarcot ne valjál.

Sok, az éveivel
szégyenkezve számol,
De,az érett gyümölcs
leesik a fáról.

És hogy az ég alatt
semmi nincs feledve,
A hernyó megmutatja,
ha betesznek a földbe.

Minden megtanithat,hogy
ne légy nagyravágyó
Ne töltsd meg szivedet
azzal, mi mulandó.

Ember fia tudd meg,
az életed végén,
Nem az fontos mennyit,
hanem hogyan éltél!

szerző:
Posztos Lenke










.

Légy alázatos

Mikor kicsiny voltam,
s még alig beszéltem,
sok kiváncsi kérdés
termett meg fejemben.

Honnan jön az ember?
Ki a Teremtője?
Miért kell meghalni?
Hová megy a lelke?

Ki a Jézus Krisztus?
Mért jött le a menyből?
S mért kellett meghaljon
értünk szeretetből?

Kik lakják az eget?
Hol van a jó Isten?
Miért kell Hozzá
imádkozni térden?

Anyám, türelemmel
mindenre felelt,
az, hogy letérdelünk
alázatot jelent.

Idők multán megtudtam,
hogy Istent ki keresi,
az alázatosaknak
magát Ő megfelyti.

Kegyelmes az Isten,
-Ő mindenkit szeret.
Elötte térdelni
lélekben is lehet.

Egy templomba betérve,
csodálkozva láttam,
űlni néhány embert
felkulcsolt lábbal.

A szószékből ám, hangzik-
s az emberek szivében
helyet kap-e vajon
Isten szent Igéje?

" A ITÉLET NAPJÁN
A FÖLD FELETT, ÉS ALUL
A JÉZUS NEVÉRE
MINDEN TÉRGY MEGHAJOL!"

szerző:
Posztos Lenke

Új kenyér -2o12-ben

Istenünk, jó Atyánk,
könyörgünk, nézz le ránk;
A földön minden teremtményed
sóvárogja üdvösséged!
Új kenyeret ir a naptár,
de látod, szomorú a határ;
A föld szikkadt, megrepedt,
a termés nem nevet,
egy mérges forgószél
bezárta az eget!
A Nap egy sötét felhő mögűl
most is gyűjti erelyét,
egész nyáron szünet nélkül
ontotta a melegét!
Mig egy vihar felbőszülten,
nem ismervén más szabályt,
jégessővel szétpaskolta
a szomjazó határt.
Nem lett, mint a múlt évben;
gazdag termés, ó, Atyánk!
Könnyeink közt, megbűnhödve
mondjuk el a " Miatyánk".
Hálátlanok, rosszak voltunk-
bár bőven volt mindenből,
Kifogyhattál Te is Uram,
hosszas türelmedből.
Másoknak a hibáit
hevesen itéltük,
A szeretet törvényét,
oly sokszor megszegtük.
Megfeledtük, hogy a gazdag,
az, ki másokon segit,
S boldog csakis az lehet,
aki mást is boldogit.
Azt is látod jó Atyánk,
ha Töled elfordulunk,
Jól tudod, hogy milyen sokszor
hálátlanok vagyunk.
De, Te jó Atyánk vagy,
ismered a műved,
Nem tiporod össze
a töredelmes szivet.
Ha a bűnös megtér,
haragod kiapad-
Nem hagyod éhezni
a megtért fiaidat..
Megtört szivvel bánjuk
a mi büneinket,
Bőségben, inségben
hálát adunk Néked!
Köszönjük, jó Atyánk,
hogy rajtunk van a szemed,
Azt is, hogy nem fogy el
Végtelen  kegyelmed!


Posztos Lenke
verse