Kép & vers

Jó barátom Berci, mi szél hozott erre?
Úgy-e értem mászol mindig fel a kertre?
Érzem én, hogy szeretsz, behehe barátom,
Lázas is a fejed, begyúladt úgy látom.
Na, de ne aggódjál, én is szeretlek ám!
Ha nem jönnél a kerthez, bizony nagyon bánnám!
Kis barátod vagyok, de nagyobb a szeretet,
Szeretnék több időt eltőlteni veled!
De látod, havas a táj, nincsen zöld legelő,
Várjuk hát a tavaszt, mikor a fű kinő...

Posztós Lenke: Világ, világ, mi lesz veled?!

Világ, világ, mi lesz veled?!
Lásd, a Földön minden szenved!
Bűnöd árja egyre terjed...
Szemetedet hová rejted?
Nyomorúság, könnyek, bánat,
mindenfele tőled árad!
Betegségek titkos férge
pusztít, mint a kígyó mérge.
Vegyszereket gyártasz, s árja
kiterjedt a nagyvilágra.
Mérgezed a Földet, embert,
rongálod a természetet!
Amit Isten Keze áldott,
tönkretenni nem sajnálod.
Hogy csitulhat Földünk kínja,
ha a jót az ember írtja?!
Lehet ő a földön bárhol,
nem tér meg a gonoszságból!
Világ, világ, mi lesz veled,
ha felszámolja Isten vétked?!
Kegyelme, ha végül apad,
menedéket hol találsz majd?!
Állj meg ember, nézz az égre!
Ne tekintsél csak a pénzre!
Lásd, a bűn már égig terjedt!
Nem vagy Úr a világ felett!
Térj meg világ, Istenedhez!
Térj meg, s az ÚR megkegyelmez!
Ne fakasztass annyi könnyet;
Ne tedd pokollá a Földet!
Ha, a sok bűnt el nem veted,
világ, világ, mi lesz veled?!...

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Asztali köszöntő - presbitéri ebéd alkalmával

Ismét egy év tova röpült, s beolvadt a múltba.
Örvendezve találkoztunk ez évben is újra!
Reménykedve léptünk be ismét az Új évbe!
A jó Isten kegyelmét, segítségét kérve.
Hálás szívvel egybegyűltünk ez Új év kezdetén,
Örvendezve, hálát adva Isten tenyerén.
Köszönjük a jó Istennek, hogy Keze vezetett,
S nem számítva bűneinket kegyelme éltetett.
Ki az Úrban bízik, annak nincs hiánya;
Az Őt imádó gyermekeit bőséggel megáldja.
Áldást kérünk jó Atyánk e gazdag asztalunkra,
Mely a presbitériumnak tükre, hagyománya.
Köszöntve az Új évet, szivünk lángra lobban,
Reménykedve lépünk hát be, hálával, boldogan.
Mert jó az Úr s bár lelkünk sírt vagy nevetett,
Isten áldó keze mindenkor vezetett!
Gazdag volt a múlt év, legyen ez is mindaz!
Legyen szeretetünk őszinte és igaz!
Hadd építsük egymást nyíló barátságból,
Hogy nyithassunk szép jövőt egymással a mából.
Mert összeköt a szeretet, összeköt a szívünk,
Urunk, Jézus Krisztus a mi kötelékünk!
Egy elvadult világban keressük a szépet!
Tudjunk jóknak lenni, valjunk tisztességet!
Ami szívből árad, az ereje teremtő!
Szívből szól hozzátok ez a kis köszöntő:
Békét, erőt, hitet, - adjon az Úr Nektek,
Hogy szolgáljátok hűséggel, mint igaz presbitérek!
Tanítsátok az ifjakat, mint kissebb testvéreket,
Hogy az Úrban ők is nagyra nőhessenek!
Sikerekben, örömökben, legyen bőven részetek!
Tiszta szívvel ezt kivánom; - Legyen áldott évetek!

Az ételhez és italhoz jó étvágyat kivánok!
Felemelem poharamat, s egy nagy ÉLJENT kiáltok!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Állati kivánság az új évben

Mi, akik emberek közt élünk,
néha tőlük nagyon félünk!
Amikor az évnek vége,
gondolod, hogy világvége!
Robbannak a tűzpetárdák,
úgy tűnik, az ég szakad ránk!
Ha örömük van, lármáznuk kell,
furcsa teremtmény az ember!
Lővődözik, robbant, kiált,
nem bánja, ha másnak megárt.
Most, hogy elfáradt a zajban,
mi is ünnepelünk halkan.
Köszönjük, hogy enni kaptunk,
s, hogy az éjjel nem lett bajunk!
Az embereknek azt kivánjuk,
váljon valóra az álmuk!
Éltük legyen békés végül,
s örüljenek petárd nélkül!
Most, hogy több dörgést nem hallunk;
Boldog új évet kivánunk!