Posztós Lenke: Gecsemáné

Mindenkinek van egy Gecsemánéja;
akkor, mikor nem kap választ az imára.
Lelkünk alámerül a nagy szenvedésbe,
mint elsülyedt hajó az óceán mélyére.

Megostromolt lelkünk kegyelmedre vár!
Múljon el, ha lehet, e keserű pohár!
Az élet mélységéből kiált Hozzád ajkam:
"Ne hagyj el Istenem, könyörülj meg rajtam!"

Útaimnál, útaid sokkal magasabbak;
úgy, ahogy a földtől a csillagok vannak.
Gondolatom oly sokszor nem egyezik Veled;
de mindig jobbat tervez számomra Kegyelmed.

Gyógyitásod eszköze Uram, a fájdalom;
azt bünteted, akit szeretsz óh Uram, én tudom!
Féltő szereteted megdorgál, megfenyit,
a szenvedés tűzével tisztogat, fényesit.

Hogy létezik tűz, s hogy mennyire perzselő,
siró megégéssel érzi meg az erdő!
Féli a kismadár a vihar közeledtét,
hisz romboló ereje szétverheti fészkét.

De, Aki a könnyet és sóhajtást adja,
Ő a vigasztalás és szeretet Atyja!
Nem gyújt nagyobb lángot, mit el ne oltana,
Sebet sem űt akkorát, mit meg nem gyógyitana.

Sötét vihar után, az ég felhőtlen lesz.
Égi Atyánk szeretete féltőn, ölébe vesz..,
mert van harc és van fájdalom,
de, van győzelem és van jutalom!

Ne csüggedj hát fájdalmadban, higgy a kikeletben!
Hisz hajnal kúszik be az éjbe, lassan, észrevétlen...
A fájdalom rejtély, a gyógyulás csoda!
E két világtitkot, Jézus megoldotta !

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!