Posztós Lenke: Hála Uram

 

Hála Uram, az elmúlt évért,

hálát adok minden percért.

A mosolyért, a könnyekért,

minden megnyert küzdelemért.

 

Szüntelen Te velem voltál,

betegségben gyógyítottál.

Szereteted éreztem,

köszönöm, hogy élhettem.

 

A jövő, rejtély még előttem,

de az Úrral, nem kell félnem!

Te vezérelj Jézusom,

hogy Veled járjak a szűk úton.

Posztós Lenke: Búcsúzik az Ó év

 

Búcsúzik az Ó év

 

Rohannak a napok, peregnek az évek,

gyűjtik emlékeit szép és zord időknek.

Ismét egy év zárul, búcsúzásra kész,

kezet ad az Újjal, majd a múltba vész.

Távozáskor éltünk egy részét elviszi

s ami velünk marad, azt tovább érleli...

Minden, ami szép s jó, az hamar elszalad,

beolvad a múltba, aztán emlék marad.

De, ha gyermek álmod megőrzöd, megmarad,

észre sem veszed, hogy az élet szalad.

Mert a tiszta érzés, mint fehér hópehely,

könnyű, s ha elolvad, tisztán marad a hely.

Oda ültetünk az új évben jó magot;

szeretetet, békét, bátorító szót.

Jó magot vetve, nem fogunk csalódni,

mert amit elvetünk, azt fogjuk aratni.

Posztós Lenke: Másféle Karácsony

 

A karácsonyi csillag fenn ragyog az égen...

De, ez a Karácsony nem olyan, mint régen.

Hódolattal körül álljuk Jézus jászolát,

ám, maszkok alatt nem látjuk már egymás mosolyát.

 

Megsokasodott a bűn, nőtt a vétkek árja,

s egy pusztító járvány súlytott a világra.

Elszigetelt egymástól, mosolyunk halványult,

a szívekben gyötrelem háborúja dúlt.

 

Ám, Isten szeret minket, nem kell elcsüggednünk!

Szeretetből küldte el szent Fiát érettünk!

Jézus eljött hozzánk, s még mindig arra vár,

hogy Neki adjuk végre szívünk otthonát.

 

Jöjj, ó drága Jézus, az ajtó nyítva áll;

térj be otthonunkba, hisz szívünk várva, vár!

Nézd mennyi a szenvedés, egy maszkos, bús világ

kegyelmedért, megváltásért, hozzád felkiált!

 

Jöjj Megváltónk szívünkbe, nem kérünk mi mást;

hozz békét e világnak, hozz szabadulást!

Segíts a bűnt kerülni, térjünk helyes útra,

add, hogy egymást szeressük, s ölelhessük újra!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Adventkor

 

Adventi áhítat járja át lelkemet,

a szeretet fénye, az emlékezés.

Előttem van egy kisded drága képe,

Akinek hódolni csupán, túl kevés.

 

Szeretni kell, ahogy Ő szeretett,

hinni, remélni szüntelen.

Egymásért tenni szeretetben,

hogy életünk hibátlan legyen.

 

Táplálni szóval, öleléssel,

felkarolni árvát, özvegyet.

Kicsalni bús arcok mosolyát,

melyeket az élet túl megviselt.

 

Ó Uram, én nem kérek egyebet;

csak, lágyítsd a kőkemény szíveket!

Hozzál egy békésebb, jobb világot,

ahol győz majd a jóság s a szeretet!

 

Távolítsd el e romboló járványt,

ne legyen könny az arcokon.

Ne nyomja senkinek szívét a bánat,

s lebegjen mosoly az ajkakon.

 

Én szeretném, hogy minden embernek

áldott legyen az ünnepe!

Tudjon békében élni és remélni,

hogy van holnapja és lesz kenyere.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Lélegzetállító élmények

Barátom, ha látni kivánsz; bámulatos tájat,

hol a képzeletnek a valóság vet árnyat,

szédítő sziklákat, a meseszép Gyilkos-tót,

-érdemes megjárnod a Békási-szorost!

Rohanó patakok, méregzöld legelők,

zöldelő hegycsúcsok, óriási fenyők,

meredek sziklákban rejtelmes barlangszáj,

meseszép környék e magashegyi táj.

Délkelet felé az Olt forrásvidéke,

lenyűgöző látvány - körbetekintve.

a Gyilkos-tó szürkezöld szeme tükröz fentről-

Nehéz elszakadni e csodálatos helytől.

Nyugalom, békesség, misztikus hangulat.

Kristálytiszta levegő - amit e táj adhat.

Körben sziklacsúcsok - csodálatos szépség

A tó tükrén békésen úszó tőkésrécék.

A Gyilkos- tótól elbúcsúzva, a Békás patak képpel,

feltűnik a Tündérkert egy sziklaképződménnyel.

Az Oltárkő ez óriás, a tetején kereszttel:

Imára hívja lelkedet, hogy találkozz Istennel.

E mészkőbe vájt hasadékot elfeledni nem tudod-

Ritka szépség, sziklaszírtek, zúgó hegyi patakok...

A világot bejárhatod, a sok idegen tájat,

ennél szebbet úgy gondolom, szemed nem is láthat!

Minden jog fenntartva!