Posztós Lenke: Volt egyszer egy szép mese...

Volt egyszer egy szép mese, amit régen írtak;

Volt egy meleg otthon, mit szeretetnek hívtak.

Boldog volt ott; kicsi, nagy, mind az egész család,

mert, hol szeretet van, a jó Isten is megáld!

 

Nem volt földi kincsük, mit a moly megemészt,

ami nem örökös, s egyszer a porba vész,

de gazdag volt a szívük, mert, ki tisztán szeret,

nem koldus az bizony, hanem Király gyerek!

 

Őnáluk a vámszedő, soha nem volt vendég,

kenyerüket két kezük munkáján keresték.

S boldogok voltak, úgy, mint senki más,

habár az élet sok gonddal felruház.

 

Gyakran mondogatták; hadd lám, ki jobb szívű?

De, édesanyjuk szíve volt igazán gyönyörű!

Édesapjuk mesélt élettörténetet,

hogyha jó kedve volt, vidáman énekelt.

 

De, Aki a sorsot egyszersmind megírta,

úgy döntött, az édesanyát, magához szólítja!

A mesés könyvben többet nem írtak más oldalt,

Igy, ez a szép mese a felénél megszakadt!

 

Minden jog fenntartva!

2x

 

Posztós Lenke: Záporeső

 

Hull a záporeső, kopog az ablakon,

mintha egy régi dalt dúdolna, s hallgatom

mélyen elmélázva e ritmikus dallamot,

szívemben ölt a múlt szebbnél szebb alakot.

 

Amikor vidáman táncoltunk a széllel...

Záporban nevetve, boldog szembeszéddel,

szívünkön a napsugár ragyogott át,

s kopogott az eső, s a szél muzsikált...

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Májusi gyönyör

 

Május ad a természetnek legszebb színeket;

ünneplőbe öltözteti a kertet, réteket...

Üde, zöld pázsiton milliónyi virág

ezer színben pompázik, mint egy mesevilág.

 

Zöld lombok közt, egy virágzó almafán,

szerelméről énekel a csalogány.

Illatozó virágok közt száll a méh,

hímpórt szór a virágokra szanaszét.

 

Bokrok tövén suttognak a violák,

zsonganak a méhecskékkel teli fák.

Tündéri május, szívem teljes mámor

ámbár virágaid sokszor tépi zápor.

 

Liliom, tulipán lengedez táncosan,

új ruhákat bontanak kertekben rangosan.

Zöld pázsiton vidáman kis bárány szökdicsél,

bogárhadak serege hangosan zöngicsél.

 

Vén bagoly hallgassa a méhecskék zsongását,

miképpen gyorsítják a természet ritmusát.

Erdő szélén őzike legelész szaporán,

hangversenyre készül éppen a csalogány.

 

Ó, mennyi élet, mennyi csoda, mennyi szép!

Minden évszak más gyönyört rejt, más a kép.

Ám, május, nekem meseálom, új remény,

szívemnek egy csodálatos költemény.

Posztós Lenke: Tudok egy helyet...

 

Tudok egy helyet...

Tudok egy helyet, melyből visszacseng

egy dal, mely szeretetről zeng,

virágok közt, a kéklő ég alatt,

az érzelmek fényben játszanak,

magasba szállva, ahonnan a szem

meglátja, mily szép a végtelen,

lábai alatt a tenger álmodik,

simogatón, csendesen hullámzik,

fölötte nincs más csak kegyelem,

s a szív muzsikál; - itt vagy velem...

Posztós Lenke: Kép & vers

Szaporán szitálgat apró, sűrű eső,

Mohón issza a föld, a mező és az erdő.

A májusi eső életet fakaszt,

Felvirul a természet s köszönti a tavaszt!

 

Posztós Lenke: Esti dal

 

Magára húzta palástját az ég,

Gondolataimmal elidőzöm még.

Lusta ketyegéssel halad a perc, az óra,

Betekint a hold is még egy búcsú szóra.

 

Átölel a csend, a néma gondolat,

Egy, egy régi emlék még visszalátogat.

Múló éveimet nem számolom régen,

Csak emlékeit őrzöm szívem rejtekében.

 

Elmélázok rajtuk késő estéken,

Az álom elkerül, de észre sem veszem.

Megjelennek előttem régi, kedves arcok,

Míg elmúlt idők albumán végiglapozgatok.

 

S míg emlékeim között némán elmélázom,

Szempillámra költözik csendesen az álom.

A hold is észrevétlen kilép a szobámból,

Jó éjt kiván, s az álom lassan elrabol.

 

Minden jog fenntartva!