Karácsonyi dal

                                                        

Csillag vagyok áldott éjen
Szikrafény a sötétségben.
Trombitaszó angyaloknak
Útitárs a pásztoroknak.
Napkeleti király vagyok
Megyek, hol a csillag ragyog.
Aranyat és tömjént viszek
Rám mosolyog az Istengyerek.
Jászol vagyok, befogadom
A kis Jézust, elringatom.
Körbe állják jó pásztorok
Én is, mint ők porszem vagyok.
Halandó, de jó hirt mondó;
" Földre jött a Mindenható!"
Ima szárnyal, csengők szólnak
Hódoljunk a Megváltónak!

Posztós Lenke

                                   
                                                          
                                                       

                                             A NEGYEDIK VASÁRNAP ANGYALA

                                             Negyedik vasárnapja van már az Adventnek;
                                             Békét hoz egy angyal a megfáradt sziveknek.
                                             Lila lepelével boritja a földet,
                                             Énekli a halleluját, s közben lantot penget.
                                             Figyelni kell énekére, s tiszta szivű lenni,
                                             Hogy meghalljuk a békedalát, s békét tudjunk lelni.
                                             Angyalsereg kiséri, s együtt énekelnek,
                                             Valamennyi mag a földben dalukra fölébred.
                                             A régi magok elenyésznek, hogy új csira szökjön,
                                             Igy lesz ismét új élet majd, tavasszal a földön.
                                                Posztós Lenke
                                      
                                           
                    

                                                            
                                                        A harmadik vasárnap angyala

                                           Harmadik vasárnapja van már az Adventnek
                                           Rejtelmes várakozás epeszti a sziveket.
                                           Földre szállt egy angyal hófehér ruhában
                                           jobbkezében fénysugár, csillagfény a hajában.
                                           Megérint a fénysugárral minden olyan embert,
                                           akinek a szivében tiszta a szeretet.
                                           Átjárja a testét, lemossa a szemét,
                                           elinditsa minden jóra; a lábát és a kezét.
                                           A legszegényebb embernek is boldog lesz a szive,
                                           a nyomorgót és szenvedőt is átjárja a béke.

                                               Posztós Lenke

                                                  
 

A második vasárnap angyala

Világit már a második adventi gyertya,
egy angyal szállt a földre, piros a palástja.
Kezében tart egy aranyserleget,
melyet napsugárból azért készitett,
hogy megtöltse a földön a tiszta szeretet,
mely átkarolja gyöngéden az emberi sziveket.
Ezért meglátogat minden házat,
s a föld minden emberét,
megvizsgálja minden szivnek titkos rejtekét.
A tiszta szeretetet serlegébe gyüjtve,
örömmel viszi fel Atyánkhoz a mennybe.
Belőle készitenek a mennyei lakósok
fényt, amivel világitnak fenn a csillagok.
Ha csodáljuk este a csillagos eget
látjuk, mily gyönyörűen csillog a szeretet.

ADVENT ANGYALAI

                                                          Az első vasárnap angyala

                                                              Az adventi csendben
                                                              a mennyei fényből
                                                              kék köpenyes angyal
                                                              száll alá az égből.
                                                              Szórja áldásait
                                                              hirdetvén az Igét,
                                                              megérinti titokban
                                                              az emberek szivét.
                                                              De, a legtöbb ember
                                                              észre sem veszi
                                                              evilági dolgait
                                                              épp most teszi- veszi.
                                                              De, aki jól figyel
                                                              meghallja a hangját,
                                                              s békével kezdi meg
                                                              Advent vasárnapját.

Rémálom

Álmomban az éjszaka egy templom előtt álltam..,
Megrémültem nagyon, attól amit láttam.
Elindult a templom, azt nem tudom merre,
Oly nagyokat lépett, döngött a föld bele!

Mint lefejezett óriás, toronyfeje lógott,
Két ijedt harangja szomorúan kongott.
Megkérdeztem tölle: Merre mész te templom?
Felelt bánatosan: Hogy merre még nem tudom.

Megyek más falúba, hol örömmel várnak,
S reménye lehetek; szegénynek, árvának..,
Mond meg a falúdnak: A jó öreg templom
Elbújdosott szegény, mert szive tört fájdalom.

Magára hagyták üressen, árván..,
Egy-egy gerlice turbékolt még tornyán.
De, meglássák az időt, amely nincs is messze,
Boruló életük, csak én fogom össze.

Belássátok akkor, s majd vissza hivnátok,
De, késő lesz nagyon, súlyos lesz az átok.
Ezt mondta a templom, s haragjában zúgott,
Én meg felébredtem, s szivem fájt, sajogott.

Kábultan, ijedten, az ablakhoz álltam..,
Meg van a templom! Jó, hogy csak álmodtam!
Meg van a templomunk ! De, mindenki vigyázzon,
Nehogy az én álmom, valóságá váljon !

Templomszentelés

Templomszentelésre hivnak a harangok!
Vidám szivvel ünnepelünk mi és az angyalok.
Áldott kezek érdemeként új ruhában fénylik
templomunk, mely falaiban ős verejték rejlik.
Öreg idők.., szent idők, hol megélték az Igét!
124 évnek e hely őrzi szent relytekét..,
hisz élő kövek tartsák falait szilárdan,
mint tömérdek sziv dobog, feltelve imával.
Titokzatosan egyesülnek az emberi szivvel,
mely tele van bánattal, gonddal, szenvedéssel..,
terhet, hálát, büntudatot Isten elé hoz,
s bizalommal rakja le Jézus lábaihoz.

A Szentlélek újjászül, megtisztitsa szivünk,
ha bűnbánat könnyei árasszák el szemünk.
Úr a Jézus Krisztus szivünk otthonában,
s mi háladalt zengünk, Isten szent házában.
Mint szomjazó földet, itat a Szentlélek..,
élet kenyerét eszem, Jézussal nem félek!
Lelkem felüdülve, újra szárnyra kel..,
újabb harcra készen, Istentől erőt nyer.
Ő válalkozást teremt, mozgósit, megsegit,
s végrehajtsa velünk, hatalmas terveit.

- Hálát adunk Uram ezen az ünnepen,
hogy segitő kezed rajtunk van szüntelen.
Hű vagy és kegyelmes minden gyermekeddel
szivünket táplálod éltető reménnyel..,
mert az elhivottakat kezdettől fogva
Szentlelked egybegyüjt, fedi, s kormányozza.

-Anya az egyházunk, kinek szent ölében
életem megfogant, s hordoz a méhében.
Éltető ereje a látható világnak,
s átszüli gyermekét az örökkévalóságnak.
-Titokzatos bárka, hol talál menedéket
a kiválasztott sereg, s nyer dicsőséget
az Ararát hegyén, ahol megmenekül
az itélet és kárhozat özönvize elől.
-Iskola, ahol hű Mesterünk vesszője tanit,
s bűneink láncából végleg megszabadit.
-Fészek, ahol lelkünk védelemre talál,
s hol nem árthat nekünk sem mélység, sem halál,
s táplál.., mignem szárnyra kelve magasba szállunk,
ahol égi honunkra végül rátalálunk.
- Sugárzó menyasszony, ki fel van ékesitve,
mert ővé a Vőlegény öröme, szerelme.


Adjunk ezért Urunknak hódolatot, hálát,
hogy megfizette érettünk a bűneink árát!
Őáltala van égi otthonunk,
Ő az egyház Feje, a dicső Főpapunk.
Adj nekünk  oh jó Atyánk, bátor, nemes szivet,
melyet semmi gondolat rosszra nem térithet.
Szolgálóid legyenek hűségesek, bölcsek,
egyházközségünkre szent fényedet töltsed.
Találjon erőre mindenki Igédben!
Áld meg mindazokat, kik szólnak szent nevedben.
Templomunkra Uram áldáseső szálljon,
benne minden lélek otthonra találjon,
hogy szolgáljuk Jézust, mignem vissza tér,

S legyen egész éltünk templom és  szentély!

                  Posztós Lenke
                       verse

A keresztvári református templom épitésének 124.  évfordulója
          és újraszentelése alkalmára


Szerzői és minden jog fenntartva

Hálaadás

Szerényen, bucsút int a nyár,
szárnyait edzi a gólyamadár.
Kacsint a szőllős,- szüretre vár-
Sárgában fénylik a határ.
A kosarak szinültig teltek-
Szinesek a gyümölcsös kertek.
Kérges a falúsi tenyér,
de bőven lett szőllő és kenyér.
Köszönjük az áldást, a sok jót,
-megköszönünk minden évszakot.
Mert gondod van gazdagra,
arra is ki szegény,
arra is, akinek keserű a kenyér;
árvára, özvegyre, kinban szenvedőre,
haragod felgerjed az őket megvetőre.
Köszönjük jó Atyánk a gazdag évszakot,
az újkenyeret, a szőllőt és a bort.
Azt is, hogy gyönyörrel töltöd el szivünk,
hálát adunk mindenért
Neked Istenünk!

            Posztós Lenke
                 verse

Szerzői és minden jog fenntartva.

Posztós Lenke: Hálaének és ima ( Szent István napra )

                                  

                                                 

Rigó rikkant a szélcsavarta ágon;
szóljon hálaének, minden magyar szájon!
Szóljon hálaének kereszténységünkért,
István királyunknak dicső emlékéért!

Mert tanítást adott népének Jézusról;
Királyuk volt és bátor apostol!
Koronáját büszkén díszítette;
az erények fényes ékessége.

Szóljon hála azért, mert vidám szívet kaptunk,
a kevésből is mindig szívesen adtunk.
Jóban vagy balsorsban Istenhez fordultunk,
barbár népek ellen jó harcot harcoltunk.

Megáldottad Urunk azt a drága vért,
mely kifolyt a hazáért és a nemzetért.
Midőn népek hadakoztak ellenünk veszetten,
"átvittél minket is a Vörös tengeren..."

Te tudod, a magyarnak sok szenvedés jutott!
Sok néma fájdalmat könnyeibe fojtott...
Keserű bánattal ette meg kenyerét,
-véres verejtékkel vitte a keresztjét.

De, nap ragyog fel eső után, s eltűnik a bánat,
a szomjazó virágra harmatcseppek szállnak.
Megtört szívvel, alázattal az égre tekintünk;
fogjad kezünk Uram, mert másképp elveszünk!

Tanítsál meg türelemre, s a szavainkat szűrni,
makacs mivoltunkból végre kiürűlni,
szívünkből hinni, a Te igádat vinni,
taníts megértésben s szeretetben élni!

Nyakas e nép, tudjuk! De gondod volt rája..,
Szíved meglágyítá a szerények imája.
A szeretet lángját gyújtsa kezed újra,
ha megsérült szívekben netán kialudna...

Egyedül a szeretet tarthat össze s nem fél,
bármerre is sodor sorsunk, mint a szél...
Nemzetemet hordozom a szívemen!
Az Árpádháznak örökségét viselem!

Hő imával kezeimet az égre kulcsolom;
Nemzetemért forrón imádkozom!
-Ellensége ne legyen magyar a magyarnak!
Szentül megőrizze, mit őseink ránk bíztak!

Mert, ha egymás ellen gyűlöletet szőtt,
ki lesz az, ki szereti még őt?!
Árvaságban ki vigasztalja, ha bánkódik szegény?
Szerteszórva mint a porszem a népek tengerén...

Mutasd meg, hogy jövőnk, szívet tápláló ér!
A múltnak mélységébe visszanyúló gyökér!
S hogy lehetünk még kovászai egy új magyar népnek,
szellemi utódok, kik forrásukhoz térnek.

Találjon e nép végre önmagára!
Nyíljon mindörökké imára a szája!
Éljünk mint testvérek, egymást megbecsülve,
másoknak se legyünk dühös ellensége!

... Még annyi minden lenne Uram, hogy kérjelek..,
hogy jók legyünk, s mások is olyanak legyenek,
de, Te tudod jobban mire van szükségünk,
mikor bővölködünk vagy inségben szenvedünk.

Tápláljál kenyérrel, éltessél hitünkkel,
ne engedd szomjaznunk, itass élő vízzel.
Tölts meg Szentlélekkel, hogy cselekedjük azt,
amit Isten nélkül az ember elmúlaszt.

Hálatelt szívvel dicsőitsünk Téged,
Atya, Fiú és jóságos Szentlélek!
Engedd jóvá tennünk, mit mások elrontottak..,
mint méltó utódai Szent István királynak!

                                                                              Posztós Lenke

                                                                                    verse

        Szerzői és minden jog fenntartva!
        Megosztható változás nélkül,
        mindennemű egyébb felhasználása
               engedélyköteles.

                                                                                                         

                                                                                                       

                                                

Hajdú Saci -A LÉLEK IMÁJA .

Neveld a gyermeked...

Neveld a gyermeked szeliden, vigyázva,
Sziveden hordozva, hisz Istennek áldása.
Tanitsd meg a szépre, tanitsad a jóra-
Figyelni Istenre, s az atyai szóra.

Gyarló szabályokkal ne mérgezd életét!
Tedd alkotóvá két kicsiny kezét.
Áldozókész legyen, mint jó gyümölcs a fán
Vigasz és támaszod, élted alkonyán.

Irányisd a jóra apró, kis lépteit,
Meglátod, majd béke kiséri éveit.
Adj neki örömöt, töltsd el szeretettel,
Hogy szabadlelkű legyen, s telve égi fénnyel.

Majd példádat követve, szebb jövőt teremtsen-
Küzdjél a békéért, hogy szabadon élhessen!
Istenre hangolva, ha eképpen neveled,
Áldásteli, s boldog lesz majd az életed.

                                     Posztós Lenke
                                           verse
             Szerzői és minden jog fenntartva!
             Megosztható változtatás nélkül,
             mindennemű egyébb felhasználása
                              engedélyköteles !

Az orgona hangja

Dícsőitünk Uram, halk imában,
felcsendülő dalban,
orgona hangjában-
Mily gyönyörű, mily pompás,
mily szépen szól a hangja;
A megtört, hívő szívet
Istenre hangolja.
Megragadja lelked,
könnyet csal szemedbe
angyalszárnyán ringat,
s fölrepít a mennybe.

Szétoszlik, mint a köd
szívünk minden búja,
elnémúl csendesen
a lélek háborúja.
 Feljebb, feljebb röpít
a szférákon át-
A szív vele játsza
az égi szimfóniát.
A menny csatornája
áldásokkal öntöz,
egy kéz észrevétlen
feloldoz, bekötöz.
Felderül a lélek -
minden olyan égi
Szépencsengő hangját
szívünk visszazengi.

Áldás száll ránk s béke,
nyújtva szabadságot-
Ó köszönöm Uram,
ezt a boldogságot !
                Posztós Lenke  verse
    Szerzői és minden jog fenntartva
    Megosztható változtatás nélkül,
    minden egyébb felhasználása
              engedélyköteles!

  

Köszönet az anyának

Nem találhatsz drágább szót,
mely egy szívből árad,
mint ahogyan megszólítod
az édesanyádat.

Szelíd tekintete
akár egy enyhe szél,
amerre barangolsz
mindenütt elkisér.

A múltba, gondolatom
olykor visszaszáll,
mikor még beszélni,
S menni tanítottál.

Szeliden ringattál
karjaidba zárva
álomdallal vittél át

szép Tündérországba.

Hányszor virrasztottál,
akár egy őrangyal
Fejemnél, ott talált
a pirkadó hajnal.

Lassan az éveim
csokorba gyűltek,
hajadban  hóvirágok
fürtökben csüngnek.

Valahányszor szíved
nyugtalanul vert,

a gond fejedre hintett
egy-egy hópehelyt.

Fáradságod jó anyám
bárhogy is kivánom,
megköszönni neked,
szavam nem találom.

Kimondható köszönet
egy szótárban sincsen
Igy hát szívből kivánom;
Áldjon meg az Isten!

                        Posztós Lenke
                                   verse
Minden jog fenntartva!

Krisztus Feltámadott!

Halljátok meg népek!
Ifjak és vének!
Zengjen minden ajkon;
Ima s hálaének!
Örömkönny csillogjon
a harmatos fűszálon,
Kismadár daloljon
a rügyfakasztó ágon.
Hatalma van a sötét fölött
az Isteni Fénynek!
Csengjen hát fülünkben
az angyali ének;
"Nincsen már a sirban
az áldott Szent Halott!"
Az angyal azt hirdeti;
Jézus Feltámadott!
Gyertek testvéreim,
hódoljunk az Úrnak!
Bocsásson meg,hisz oldalába,
ma is lándzsát szúrnak.
Minden hivő ajkán,
zendüljön az ének;
Krisztus Feltámadott !
Győzött az Élet !

                        Posztós Lenke
                                 verse
Minden jog fenntartva!

Üdvösségem ára

Egek és földek remegjetek!
Bűnős világ béküljél meg!
Szenvedése égbe kiált!
Itélik az Isten Fiát!
A Getszemáni kertben vérrel verejtékezett,
Legyőzve a halálfélelmet, s a kisértéseket.
Ő, ki maga volt a végtelen szeretet,
Kiitta érettünk a keserű kehelyt.
Szent arca és háta ütésektől vérzett,
A szenvedések útján vitte bűneinket.
Arcul verték, kigúnyolták, leköpdösték, bántalmazták!
Öklükkel ütötték, szemét lekötötték,
Isten ártatlanját, mint gonosztevőt vették.
Mint a bárány, semmit nem szólt,
Bűn benne egy morzsa sem volt.
Mégis Pilátushoz vitték,
S olomgolyós szijjal ütték!
Kezébe nádszálat tettek,
Azzal is fejére vertek.
A töviskoszorút fejére nyomták,
S mint zsidók királyát kigúnyolták.
Szomjúhozott, s kinálták az ecetet s az epét,
Neki, aki hordozta a világ összes bűnét!
Keresztre feszitve két lator közé,
Felemelte fejét a szürke egek felé.
Kinzó fájdalmak közt,melyek bűneinket fedik
Kérte az Atyát, hogy bocsásson meg nekik.
Majd ismét felkiáltott, ahoz, aki a SZERETET;
"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!"
Fájdalmában tőr járta át édesanyja szivét,
S Fia értünk megfizetve, kilehelte lelkét.


Szent testét boritták tengernyi sebek,
Mit imádandó vére pirosra festett.
Az ég elsötétült, nagy vihar fakadt!
A templom kárpitja kettőbe hasadt!
Megrendült a föld! A sziklák megrepedtek!
A szentek feltámadtak és sirukból kijöttek.
Szenvedésének nem volt és nem is lehet párja,
Melyel értem megfizetett az Isten Báránya.
Alázatosan, szeliden, ártatlanul szenvedett,
Minden ember bűne, terhe ránehezedett.
Beláthatatlan,megszégyenitő szeretet!
Melyel átkarolta az elbukkott embert.

Habár halálát valja szavunk,
Gyilkossaival eggyek vagyunk.
Krisztus érettünk ma is szenved,
Testébe ma is beverünk egy-egy fájó szeget.
De, nagyobb ennél lelki szenvedése;
A nagypénteki titok megvetése.
Általa lehettem a keresztfa gyümölcse,
Áldott magvetésének, kalásszal termése.
A szőllőtőke zöldelő hajtása,
A teremtés titka, mézédes csodája.
Üdvösségünk áráról, nincs emberi fogalom!
Ó könyörülj meg Úram, rajtunk nyomorúltakon!

                                           Posztós Lenke  verse

Szerzői és minden jog fenntartva!

A végső szerelem

Esteledik, késő van már,
Vándor útam, végére jár...
Megállok egy pillanatra;
s visszatekintek az útra.

Ködben látszik tova messze...
tövissel az út kezdete;
Itt-amott egy szines rózsa
illatozik a gyomokban.

A keskeny úton indulok;
Mögöttem nyiló virágok..,
De, mint kinek nincs más gondja,
egy veszett vihar széjjel-szórta.

... A széles útra átmegyek;
Útitársat keresek...
De lelkemnek nincs már nyugta
érzem, nem visz ez a jóra!

Buzgón, ifjú lendülettel
haladok a nagy tömeggel...
Nyomoz ám a félelem;
érzem,  az Úr nincs velem!

Megállok az út szélére,
Keresek az emlékekbe;
A keskeny útról, látni mily bús
tekintettel figyel Jézus.

Elröppen a szines mámor;
Könnyem árad, mint a zápor.,
s mignem a szám szóhoz jutna,
térdre lehullok a porba!

"Bocsáss meg, hogy eltévedtem;
a keskeny útról messze tértem.
Ha Te nem keresel újra,
torkig sülyedek a porba!

Áldom Úram, amit adtál!
Azt is, amit megtagadtál;
A nem telyesült vágyakat,
s a megsemmisült álmokat.

Mindent, amit értem tettél.
Azt is, a mit visszavettél.
Elvetted a bűneimet,
s letörölted könnyeimet.

Szeretettel átkaroltál...
Szenvedéssel megoktattál!
Rózsák helyett tövist szedni
tanitottál, alázatos lenni!

Semmiből sem adtál sokat,
de adtál bőven áldásokat.
Maradj velem ó Égi Fény!
...Az életem estélyén.

...Lassan, mint az óra botja,
Megy tovább az élet útja...
S én hódolattal hálára kulcsolom a kezem;
Köszönöm, hogy Te vagy Úram,
a végső szerelem !

                                          Posztós Lenke
                                                 verse
Szerzői és minden jog fenntartva!

Állat történetek

    KIS MORZSIKA

Több volt, mint egy 
vidám, mókás cimbora;
Családunk tagja lett
egy kedves kis kutya.

Honnan kapta nevét?..
...Csak az Isten tudja...
De, hogy picike volt,
ő lett kis Morzsika.

Hogy fért annyi lélek
egy piciny kis testben...
Szeretetet sem találsz
annyit, száz emberben.

Nyúl vagy tyúk terelés;
csak neki volt a gondja!
Ő az egész udvart
felvidámitotta.

Ha netalán valaki,
a családban beteg lett;
Nagyokat vonitott,
kérve segitséget!

Három cica lett
a legfőbb cimborája;
Közülük a legkisebb is
nagyobb volt nála.

Akaratját megtudhattad
okos szemeiből...
Ennivalót nem fogadott;
csak gazdája kezéből.

- Az udvarral szemben
van az Istenháza;
Az orgona hangját
bámultan csodálta.

Amikor hallotta
a harang kongását,
Kis szájából furulya lett,
s vonitott egy kutya-imát.

Egy nap, ismét hivta
a harang kongása,
De, nem hallszott már többé
kis Morzsi imája.

Hogy mi történt vele?...
titok marad talán...
Kis teste ott feküdt,
a templom oldalán.

Egy fájdalmas vinnyogás
törte át a templomfalát...
Gyilkosáért mondott talán
... egy utolsó imát.

                              Posztós Lenke
Szerzői és minden jog fenntartva!

.



..


     Egy kiscica története

E bűnökkel terhelt,
kegyetlen világban,
Szenved ember s állat
Egyenlő arányban.

Egy este, még alig szállt
álom szempillámra,
S hirtelen felzavart
hat eb csaholása.

Egy éhes kiscica
ette a bogárpecsenyét,
És az irigy ebek
bundáját széttépték.

Kőből van a szived,
ha nincs benne szánalom...
Könnyekkel sirt szegény,
mintha most is látom.

Csipkékkel belepett
útakon ballagok...
A keserűségtől nem tudom
azt sem, hogy hol tartok.

A kisállat egy kosárban
alig van el szegény...
Siető emberek
ütköznek belém.

Sokan meglepődve,
nem szánnak rá vitát;
" Mért kell számba venni
egy nyomorult cicát?!"

Hogy segitsek rajtad
piciny, kis teremtmény?
Sorsod változtatni,
oly nagyon szeretném...!

Egy állatklinikán,
hová épp betértem,
Egy ifjúra találtam,
ki oly gazdag lélekben.

Megmütti, ápolja,
a néma jószágokat...
Nem számitva sosem
az anyagi javakat.

De, a kiscicával,
nem volt már mit tenni...
Bár hárman harcoltunk;
nem győzött senki.

Hét napot szenvedve;
nem evett, nem ivott,
De, szétszagatott bundájában
egy kis sziv még dobogott.

Köszönetül utoljára
még egyet dorombolt,
Mignem a halál, szemére
fehér fátylat húzott.

                           Posztós Lenke
Szerzői és minden jog fenntartva!

































  

  

                                         

Az Ővéi átváltoznak

Fényeddel, ha megérintessz,
tudom URam, megtéritessz!
Úgy, mint Pétert egykoron,
s mint Sault a damaszkuszi úton.

Ma, ha velem ebédelsz,
s bűneimért nem szégyelsz,
mint Zebedeus megváltozok,
s bizton vallom: Tiéd vagyok!

Hisz Te vagy az Út, az Igazság,
s az Élet! -Ki elűzi a sötétséget!
A tiszta, tökéletes Szeretet!-
Kiben nincsen gyülölet.

Te vagy ó Uram az Egység,
az Összetartás és Békesség!
A Tükörtiszta Szeretet,
mely legyőz minden félelmet!

Im, átadom a szivem jászolát,
hogy épits helyébe égi palotát,
hol uralkodik a Béke, s a Szeretet,
mely begyógyit fájó sebeket.

A szeretetet, csakis a türelem érleli!
A tagadás - folytogatja, mérgezi!
Érints meg ó URam, fényeddel szüntelen.
Érintésed maga a GYÓGYITÓ VÉGTELEN!

                                      Posztós Lenke verse
Szerzői és minden jog fenntartva!

Étkezési imák

                                    Étkezés elötti ima

                      Tele van a szivünk jó Atyánk hálával,
                      Hogy asztalunkat ellátad étellel, itallal.
                      Ahogyan éhezi testünk a kenyeret, 
                      Lelkünk úgy éhezzen Istenem tégedet..
                      Adjál bölcsességet; tettekben, szavakban
                      Mértékletességet; ételben, italban.
                      Amit elénk tettél, szálljon áldás rája,
                      Testünknek, lelkünknek, szolgáljon javára.
                                                                                 ámen.



                                Étkezés utáni ima

                      Gondviselő Atyánk, asztalodtól kelve,
                      Szivünk köszönettel, s hálával van telve,
                      Hogy elláttál bőven étellel, itallal,
                      Kegyelmed ugyanaz; szegénnyel, gazdaggal.
                      Áld meg bőséggel e háznak gazdáját;
                      Szaporitsd mindig meg; ételét s italát.
                      Viseld gondját minden árvának, szegénynek,
                      Rendeld ki kenyerét a szükölködőnek.
                                                                       ámen.

                                                                           irta:   Posztós Lenke
      
   

     
      
                                                              

                                                                             

Újévi Ima

Jóságos Istenem megköszönöm Neked,
Hogy ismét egy új évbe átvitt a kegyelmed.
Velem voltál mindig, fogtad a keresztem,
Engedd, ez évet is csak Veled töltenem.

Segits, kitartóan a szűk úton járni,
Minden kis dologban csak a szépet látni.
Ments meg üldözéstől, a rágalmazó nyelvtől,
Tisztisd meg szivünket harag s gyülölettől.

Add, hogy keresztünket békével hordozzuk,
Embertársunk hibáit szivből megbocsájtsuk,
Szálljon bő áldásod gazdagra, szegényre,
Vigyázz ó jó Atyánk minden teremtményre.

Legyünk kitartóak hitben és imában,
Jobbak az egyre szürkülő világban!
Távozzon a gyülölet, s háborúság lelke!
Tanits meg jó Úrunk igaz szeretetre.

Egyedül Te tudod csak, a jövő titkát!
Segits, hogy járjuk az igazság útját!
Gyújtsál szeretetet az emberek szivében,
Ne vond el áldásod senkitől Istenem!


                             Posztós Lenke
                                      verse
Szerzői és minden jog fenntartva