Szülőfalum

 Posztós Lenke: Szülőfalum


Szülőfalum nekem az otthonom és hazám;
ott ringatott ölében először jó anyám.
Elhagytam a falut - az élet elsodort,
de szívem vissza vágyik, valamit ott hagyott.

Mert aki falujából elment, s távol él,
még álmaiban is mindig visszatér.
Lehet nincs már a régi ház, vagy az ajtaja zárt-
nincs már rég ott senki, ki téged haza várt.


Összeszorult szívvel mondod: Elköltözött.
Nem vár a kapuban, -nincs az élők között.
Istenem, még egyszer, ha várna jó anyám
frissen sült kaláccsal, s mosolyát láthatnám..,


szíve melegével égne a gyertyaláng,
s kis Jézusról mesélne Karácsonykor apánk.
Ismét gyermek lennék, s a karácsonyi fényben,
mint dísz a fán, csüngenék jó anyám ölében.


És ha évek múltán - elmenve a háztól,
szívem fájdalmasan sajogna a vágytól;
várna melegével az a kedves otthon,
mely szülőházam volt régen Keresztváron.

Posztós Lenke
    verse
Minden jog fenntartva!

Hódoljunk a Megváltónak!

                                                      Csillag ragyog mint a láng
                                                      Tiszta fényét szórja ránk-
                                                      "Békesség néktek emberek!"
                                                       - Zengik az égi seregek.
                                                      Tárjátok ki szivetek -
                                                      Megváltó született! - Örüljetek!
                                                      A világ Akit várva - várt
                                                      eljött! - Im, a földre szállt.
                                                      Jászolból szórja égi fényét
                                                      Elhozta lelkünknek a békét.
                                                      Jöjjetek közelebb a jászolhoz emberek!
                                                      Köszöntsük örömmel az Istengyermeket!
                                                      Harangok szóljanak zengő szép zenével
                                                      Hódoljunk a Megváltónak vidám énekléssel:
                                                      Remény nélkül, megtagadva többé senki nincsen!
                                                      Leszállt közénk kegyelmével, velünk van az Isten!

Adventi csend

Csend van.., sötét az éj,
de, gyúlnak már a fények...
Áldott várakozást
ölel át a lélek.

A pislákoló mécsesek
fellobbannak újra.
Megbocsájtás, s ima száll
az égre hangolódva.

Úgy, mint egykor Megváltónknak
érkezését várták;
-Várakozás tölti el
a szivek titkos vágyát.

Valaki érkezik...
Egy csillag is mutatja.
Vigyázzunk hát nagyon,
hogy szivünk legyen nyitva!

Szent e várakozás!
S nem kell mellé semmi;
Csak imádni Istent,
s az embert szeretni!

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva