Ti Mesternek hívtok, de nem hallgattok Rám,
Nem jártok utamon, bár könnyű az Én igám.
Bölcsnek mondotok, s osztanám ezt bőven,
Irgalmasnak neveztek és nem kértek Tőlem.
Igazságnak hívtok, s nem bíztok Bennem,
Hatalmasnak vallotok, de nem féltek Tőlem.
Világosság vagyok és nem néztek Énrám
Én vagyok az Élet!., s nem jöttök Hozzám.
A világ dolgairól szívesen beszéltek,
s Aki meghalt érettetek, talán szégyenlitek?
Nem tudjátok; aki szégyell, s nem valja a nevem,
Én is őt az Atya előtt, épp úgy, nem ismerem!
Út vagyok, mely titeket az Atyához vezet!
Az Én szívem mindenkit egyformán szeret!
Hasztalan keresed e világban örömöd,
mulandó érzelmek tapossák küszöböd.
Gyermekem, a világban sok gond van s gyötrelem.
Jöjjetek Énhozzám, meddig van kegyelem!
De, ha zár alatt van mindig a szívetek,
jön a végső óra s örökre elvesztek!
