Mi lehetne fájdalmasabb?

Mi lehetne fájdalmasabb,
mint 'ki anyját veszti el?
Hisz Isten minden szeretetét
az ő szivében rejti el.

Ki ölel még olyan forrón?
Ki viseli gondodat?
Lehetsz gyerek, felnőtt, ősz is,
édesanya egy marad.

Ki bátorit aggódásban,
ha az élet megvisel?
Ki bocsájt meg minden hibát
valahányszor tévedel?

Vagy amikor csalódás ér,
ki simogat tégedet?
Ki kötözi fájó szived,
mit a világ megsebzett?

Ha mindenki megtagad is,
s körül vesz a félelem,
Ki mondja, mint senki más,
hogy: "jöjj ölembe gyermekem!"

Kinek lehet minden szava
gyógyir minden sebedre?
Ki ismeri gondolatod,
s mi rejtőzik szivedben?

Isten csak, s az édesanyád
ismeri a szivedet!
Csak ők fogják szeretettel
mindvégig a kezedet.

S ha már Isten, országában
nyugtassa az ő lelkét,
Onnan is a vérző szive
megáldja a gyermekét!

A vágyakozás tengerén

 

 

 

A vágyakozás tengerén hajózgatok én,

midőn az ősz is búcsút int, november elején.

Halottaimra emlékezve, szívem fájón ég

értük, kik a túlsó partról intenek felénk.

 

Szeretteim sírhalmánál csendben elmélázok...

Emlékeik tiszták, édesek és fájók-

Imát mondok értük, már csak ezt tehetem,

sírhalmukon virágok jelzik szeretetem.

 

Gyertyalángja mellett, míg elmondom imámat,

Szívemből lassan eltűnik a bánat.

Fülembe suttogja a virág s fenyőágak,

hogy ne higgyek a télnek s az örök elmúllásnak!

 

Hiszen a tél átmenő egy csodás kikeletre,

mindaz, ami fáj még, válhat örömünkre!

Csak hinnünk kell Jézusban, - Ő a "Feltámadás!"

Általa lesz számunkra boldog találkozás.

 

Addig is hordozom őket a szívemen!

Hogy enyéim lehettek, köszönöm Istenem!

Általuk oly szépek most az emlékeim-

Áldás s béke rátok Drága szeretteim!

posztoslenke.blogspot.ro
Keresztény versek
Minden jog fenntartva!