Posztós Lenke: Mihály arkangyal tiszteletére

Uram, Jézus, -Atya fénye,

Megváltónk és életünk,

az angyalokkal egyesülve,

imádunk és éneklünk.

 

Tisztelettel ünnepeljük

angyalaid csapatát,

főképpen az égi hadnak

vezérét és bajnokát.

 

Michaelt, Ki tüzes karddal

harcol mindig érettünk.

Szózatja egy mondatból áll:

"Ki olyan, mint Istenünk!"

 

Szépségével túlszárnyalja

minden angyal szép lényét.

Isten mellett Ő tartja fenn

az igazság mérlegét.

 

A hatalmát Tőled kapta

-Örök Atya: - Szeretet;

lángkardjával letaszíttá,

ki fellázadott Ellened.

 

Az Istenfélő, hívő embert

vigyázza sok jó angyal.

Vele imádkoznak együtt

áldó, szelid, lágy hanggal.

 

Bizony, boldog minden lélek,

ha Krisztusban van; Benne él!

Útjai oly világosak,

mint napsugaras tiszta ég.

 

Istenünk, Kit angyalkarok

szüntelenül imádnak,

hűségéért Szent Mihálynak,

a Te kedves szolgádnak,

 

küld le nékünk védelmünkre

a mennyből angyalsereged,

hogy óvják, védjék itt a földön

testünket és lelkünket.

 

 

Posztós Lenke: Jó éjszakát!

Sötét éj borult a földre,
álomtündér suhan csöndben.
Elmondom az esti imám,
egy kis angyal mosolyog rám.
Puha ágyam megvetve vár;
az álomtündér szememre száll.
Eldúdolja álomdalát;
áldott, békés, jó éjszakát!
 
   posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Volt egyszer egy szép mese...

Volt egyszer egy szép mese, amit régen írtak;

Volt egy meleg otthon, mit szeretetnek hívtak.

Boldog volt ott; kicsi, nagy, mind az egész család,

mert, hol szeretet van, a jó Isten is megáld!

 

Nem volt földi kincsük, mit a moly megemészt,

ami nem örökös, s egyszer a porba vész,

de gazdag volt a szívük, mert, ki tisztán szeret,

nem koldus az bizony, hanem Király gyerek!

 

Őnáluk a vámszedő, soha nem volt vendég,

kenyerüket két kezük munkáján keresték.

S boldogok voltak, úgy, mint senki más,

habár az élet sok gonddal felruház.

 

Gyakran mondogatták; hadd lám, ki jobb szívű?

De, édesanyjuk szíve volt igazán gyönyörű!

Édesapjuk mesélt élettörténetet,

hogyha jó kedve volt, vidáman énekelt.

 

De, Aki a sorsot egyszersmind megírta,

úgy döntött, az édesanyát, magához szólítja!

A mesés könyvben többet nem írtak más oldalt,

Igy, ez a szép mese a felénél megszakadt!

 

Minden jog fenntartva! 

Posztós Lenke: Empátia

Van egy szép szó: <Empátia> hány ember még ismeri?

Mások könnyét, jajszavait van még aki átéli?
Van e földön még oly ember, ki feláldozza életét,
barátjáért, testvéréért, akármelyik emberért?

Vannak még e földön, akik megosszák a semmijük?
Adnak másnak akkor is, ha ezen függ az életük?
Van-e vajon szeretet még e sötét világban?
Vagy sülyedünk a mélybe le, mint hajótörött az árban?

Vannak vajon emberek, kik megértik a másikat?
Vagy titokban koldusok, s elrejtik az arcukat?
Koldulják a szeretetet, mert lélekben sivárak;
féltik vagyonukat, s az igazságon áthágnak.

Ameddig a lelkünk sivár, s szivünk közöny fogja át,
meddig nem éljük meg végre, senki másnak nyomorát,
ameddig az ártatlanság felzokog a kék égig,
-nyomorultak maradunk s kárhozottak mindvégig.


  posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Királyi gyermek vagyok!

Mint kicsiny lelkes porszem jöttem e világra,
szélvihar sodort völgyekbe, sziklára.
Ám Isten megtalált, s tenyerébe vett,
melengetett, csiszolt, mert nagyon szeretett!

Lassan újra formált, de meg is fenyitett,
s bár minden pici sejtem vijjogott, reszketett,
leásott a mélybe, honnan kifejtette
azt az igazgyöngyöt, mely lelkembe volt rejtve.

Értékesnek látott, keze tisztitott;
letörölt rólam minden földi port.
Nem vagyok hát bárki - koldusbotnak vége;
értem is hullott Krisztus drága Vére!

Én Őbenne vagyok, Ő is bennem él,
s földi utam egyszer majd ha véget ér,
Atyámtól a mennybe koronát kapok,
mert megváltott Krisztus - a Királyé vagyok!

 posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Krisztust követem!

Döntöttem szívemben, követem Krisztust!
Mögöttem a világ, szívemben Jézus!
Ő nem osztozik lelkemen, hűn szeret és félt,
kézenfogva vezet, míg elérem a célt!

Amikor ráléptem Megváltóm útjára,
követésének tudtam mi az ára.
Tudtam, hogy mit adok, azt is, hogy mit kapok,
azt is Kit szeretek, s azt, kit megtagadok!

Mikor, még a világ csábítgatott, hívott,
lelkem tőle nem mást, csak pokol-tűzet kapott!
S mondtam: Vidd azt a jót, amit adtál!
Találtam én jobbat a te javadnál!

Nem percekre szóló, hazug ámító,
mert Aki adja, Ő az Örökkévaló!
S lehet bármilyen nagy is az ára,
én hallgatok Jézusom szavára!

A világ kinevethet, s megtagadhat engem!
Szeretem az Urat, s úgyis Őt követem!
Mit bánom, -lehetek kitagadt, megvetett,
kidobhat szívéből mindaz, ki szeretett!

Rám törhet a világ összes hatalmával,
harcolhat ellenem pokoli hadával,
maradhatok gúnnyal egymagamra,
nem fog tőrni azért panasz az ajkamra!

Igérhet a világ bármit is nekem,
nem kell tőle semmi, én Krisztust követem!

 posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Őszi kép

Szél muzsikál lombon, bokron,
darvak szállnak az égbolton.
Falevelek táncot járnak,
búcsút intnek minden ágnak.

Kopár bokron veréb borzong,
avart a szél sodor, borzol.
A felhőből könnyek hullnak,
a szép nyártól elbúcsúznak.

Ősz borult a fákra, földre,
barangol a sűrű ködben.
Fák közt suhan nesztelen,
s hagyja őket mesztelen.

Szürke az ég, kopár az ág,
nincsen többé délibáb.
A Nap, ott fenn a hegyek mögött,
alánéz bús felhők között.

Rám talált hirtelen az ősz,
fejemen némán elidőz.
A nyár hevét nem keresem;
elszállt, mint régi szerelem.

  posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Szülinapi köszöntő a testvéremnek

Ma van szülinapod szeretett Testvérem!
Kérem a jó Istent, hogy sokáig éltessen!
Adjon neked erőt és sok egészséget,
Az élet viharában bajtól óvjon téged.

Észre sem vesszük, úgy telnek az évek...
Mint a homokóra, olyan ez az élet.
Egyre csak peregnek a napok és az évek,
Jóval és rosszal - gyülnek az emlékek.

Telik az idő, de csüggedni nem szabad,
Minden napnak valami öröme akad.
Kivánok neked sok jót és szépet,
Aranyozza be a jó Isten a léted.

Legyen lelked boldog, nyugodt és csendes,
-Naponta az Úrral mindig igy beszélgess.
Nem az a fontos, hogy múlnak az évek,
Hanem, hogy szeretve szép csak az élet!

Rövidke a versem, de benne a lényeg,
Hogy senki úgy nem szeret, mint én szeretlek téged!
Köszönöm az Úrnak, hogy te vagy a testvérem,
Szivemből kivánom, - a jó Isten éltessen!

 posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Meseszerű őszben...

Meseszerű őszben,
a sétányba tiporva,
az elmúlt forró nyárról
mesélni jó volna.
Arról, ami szép volt,
s ami lelkünkben él,
miközben fejünkre
szitál a dér.
Mindarról, mit szivünkbe
rejtett a lét,
s ami széppé tette
életünk regényét.

     posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Vége van a nyárnak!

Vége van már, vége van a szép, meleg nyárnak,
Odakint a ligeten hűvös szelek járnak.
Szines ruhát öltött magára az erdő,
Szürke szinben úszik milliónyi felhő.

A költöző madarak lassan szárnyra kelnek;
Fészküknek s a tájnak búcsút integetnek.
A sárguló falevelek földre huldogálnak,
Nagy búja van, bánata a tücsök cimborának!

Hegedűje bús hurjain keserűség lángol;
Szomorúan búcsúzik a réttől s a szép nyártól.
Bánatosan hegedűjét hóna alá dugja,
S elbúvik majd tavaszig egy sorvadt faódúba.

    posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Bikfic (Tréfás vers)

Házőrző, kis kutyus vagyok,

a 'Bikfic" névre válaszolok.

A gazdimat én imádom,

aki bántja, összerágom!

Azt mondják, hogy huncut vagyok,
mindig csókot osztogatok.
Szeretetem égig ér,
de kis szívembe belefér!

Az emberi szív néha csalfa!
A kutyusoktól tanulhatna!
Mert, ha tőlünk példát venne,
A világ sokkal jobb lehetne!

    posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Esti imádság

Köszönöm, Istenem, a mai estén Neked,
hogy megovott ma is gondviselő Kezed.
Átölelt áldásod, fényed és kegyelmed-
Alázattal meghajtom Előtted fejemet.
Oltalmazó Karod útmutatást adott,
szivemben hallom; intő, igaz hangod.
Hálatelt szivemmel kérlek Jézus Uram;
világitsd be fényeddel e zarándok útam.
Szentlélek Úristen, Mennybeli Atya;
Segits emlékeznem igazi valómra,
hogy tisztán ráláthassak gondomra, bajomra,
figyeljek szavamra, s gondolataimra.
Számadást tegyek; mi bennem ténykedett,
megbocsássak annak; ki ellenem vétkezett.
Segits, hogy meglássam, azt, ahol hibáztam,
és akaratod szerint, szivből kijavitsam.
Pihentesd meg testem az álom mezejében,
mikor lelkem fent jár Nálad csillagfényben.
Angyalaid, akik kisérnek és óvnak,
küld el hozzám őket, mig eljön a holnap.
S ha megnyugodva Benned, lecsukódik szemem,
éjjel amig alszom, Te ringatsz el engem.
Ámen.

   posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: A 65 -ik születésnapodra!

Ez a vers, most neked szól,
rimbe foglalt sorokból.
Szülinapi ajándékom,
-szivből jön a gondolatom.
A 65- ik megünneplés,
nem is sok, de nem is kevés.
Egy élet súlya válladon,
mennyi emlék.., mennyi nyom...
Elmúlt a zöldelő tavasz,
a nyár is már utána halad...
Az ifjúság még visszanéz,
szépet, rosszat felidéz;
úgy, mint jöttek, váltakozva,
hullám hátán lovagolva.

Gyönyörű a tavasz, forró a nyár,
de lásd az idő halad, őszre fordult már.
Tükörbe tekintve szeretnénk látni,
a régi ifjú képet újra megtalálni.
De mást festett arcunkra lassan az élet,
nyomokat hagynak az elszálló évek.
Egy, egy ráncot vésett minden múló év,
hópelyhet szitált fejünkre a dér.
Szemeink sarkában gyűlnek szarkalábak,
melyeket a lélek hullámai vágnak.
Még visszatükröződnek a boldog nevetések,
mit ajkunk szögletére emlékképül véstek.
Változunk a korral, akár a gondolat,
-semmi sem állandó, csupán a pillanat.

S az évek közben múlnak, röpűlnek fölöttünk,
amikor szárnyalunk, vagy amikor megyünk;
andalogva, kézen fogva,
emlékekkel felkarolva,
az életbe kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
a múltból jövő illatokkal,
tarisznyánkban jóval, rosszal,
friss idővel vagy a múlttal,
könnybe fojtott fájdalommal,
- halad az idő; örömmel, bájjal,
s elragad mindig valamit magával.
Lassúlnak a léptek, érlel a sorsunk,
jól esik a csend, bár lángoló tűz voltunk.

Óh, mily gyakran gondolunk rád,
régen elmúlt szép ifjúság!
Ködbe foszló emlékeid
őrzik szivünk örömeit.
Hisz te is voltál kamasz gyerek,
ki röpke álmokat kergetett,
és voltál, mint zúgó örvény,
az álmok csodás tengerén
a szerelem mámorával kalandozva át
a rövidnek tűnő holdas éjszakát.
S a kialvó lángban most csendesen
eltűnődsz a múlton szenvedélytelen.

De, ne bánd, hogy idősödsz, hiszen ez kiváltság,
mert, minden kort a földön csak egyszer élhetsz át.
Örüljél a mának s ha van egészséged,
feledd el a rosszat s őrizd meg a szépet.
Örülj minden napnak, az őszi lombhullásnak,
reggel a rád mosolygó fényes napsugárnak.
A felnőtt gyerekeknek és az unokáknak,
kik lépteid követve, nyomdokidban járnak.
S kivánom még neked, hogy légy egészséges,
-ne érjenek sose gondok, szenvedések.
Jókedvet, mely csakis vidám szivből árad,
tündöklő napfényt, mely soha el nem fárad.

Nyugodt, boldog, sok, sok évet,
fiatalos öregséget,
hisz, milyen volna ez az élet,
ha vidámsággal nem töltnéd meg?
Csüggedésre nincsen okod,
hogyha a hit, támaszbotod.
Legyen hosszú, szép életed,
-ezt kivánom szivből Neked!
Bátran menjél mindig tovább,
-várnak rád még oly sok csodák.
Szeress minden jót e földön,
mert a jó, - az Istentől jön.
S e szép napot, mit neked adott,
Áldott, boldog szülinapot!



  posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Szeptember - Őszelő

Beköszöntött szeptember, a szép őszelő;
harmatos szilvát, szőlőt érlelő.
A fák levelei lassan hulldogálnak,
búcsút integetve a gyönyörű nyárnak.

 

 

Halványul a kerti virág, csipősek a hajnalok,

habár érzi halálát, a kis virág még mosolyog.

Tova fönn a felhők útján darvak szállnak messzire;

viszik a nyár szép álmait, elrejtve a szívükbe.

 

Tücsök Tóni búsan húzza a sárguló levélnek;

búcsúdalát a szép nyárnak, s halálát a rétnek.

Vonójára, amíg dér űl, húzza éjjel, nappal,

majd bebújik egy faódúba, s kijön csak tavasszal.

 posztoslenke.blogspot.com/
Minden jog fenntartva!