Posztós Lenke: Téli est

 

Mikor a lomha est leszáll,

s elszendereg a természet,

fehér palástot ölt magára,

s bevonja a bérceket.

 

Elnyugszik körbe a táj,

leszáll a csendes nyugalom,

mesél a Hold, csupa báj,

s betekint az ablakon.

 

Kihunynak csendben a rímek is,

szememre száll az álom.

Vigyáznak őrző angyalok;

lényüket lelkemmel látom.

 

Posztós Lenke: Légy azzá, amiért születtél!

 

Eltöpreng az ember, nem is egyszer talán,

míg megleli azt a szót, s önmagára talál;

mit Isten neki sugott, mikor megszületett;

hogy mi is az ő dolga, s mire teremtetett.

 

Mert nyugtalan a lelke, mígnem megtalálja

lázas kereséssel, mi szívébe van zárva.

Hiszen születéskor Isten beleírta;

hogy e földi útján mi a feladata.

 

Hogy ki, mire hívatott e rövid földi létben,

s betartva mindazt, megnyugodva éljen.

Ezért, ásnia kell a szíve rejtekébe,

ahová a Teremtő, a megbízását véste.

 

-Egynek az a dolga, hogy másokon segítsen.

Másiknak, hogy sokakat Jézushoz vezessen.

Van, aki tanít, s türelemre int,

formál, hogy élhess e tanítás szerint.

 

Van, aki ápol; szenvedőt, beteget,

másnak feladata menteni lelkeket.

Szeretetre tanít ismét másik téged;

élte példájával mutat minden szépet.

 

Hogy légy alázatos, mert szeretni így lehet

Szeress hát mindent, mit az Úr teremtett:

Embert, természetet, állatot és hegyet,

hisz javadra teremtett a jó Isten mindent.

 

Ne kérdezd, hogy meddig segíthetsz a bajban?!

A szeretet törvénye tudd, hogy határtalan!

Van, aki könnyíti mások szenvedését,

s van, aki imára kulcsolja két kezét.

 

Más, országot vezet, népeket irányít,

s ha közel áll Istenhez, talán nem hibázik.

Ám szükség van népének hitére s imára,

mert, ki Őt szereti, a jó Isten megáldja.

 

Ne itélkezz máson, hogy mit tesz, s hogyan kéne,

hisz mindenkiért omlott Jézus drága vére!

Feladatod annyi: Hinni és szeretni.

Hisz Isten tudta nélkül, nem történhet semmi.

 

Úgy lehetsz csak boldog, ha végül is megérted,

azt, mire születtél, mire Isten rátett!

Ő az Örök Bíró, Ővé az ítélet,

s számot kér a végén; ki, hogy cselekedett!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: A KÖLTÉSZET ÖRÖME

 

Egy verset mikor írok én,

ez még nem egy szép regény.

De, érzelmeim titkos dala,

mely fölröpít a galaxisba;

hol a rímek összecsengnek,

s fényt adnak a költeménynek.

 

A vers egy égi hárfán játszik,

emlékek közt kotorászik.

A lélek tükre, a szív hangja,

a költő megírt életrajza.

Ha elolvasod, érzed hangját,

örömeit, búját, baját.

 

Előtőr egy gyermekábránd,

megragad, mint égi látvány.

Felébreszt mély érzéseket,

s kicsalhassa könnyeidet.

A versírás fest érzelmeket,

tisztít, gyógyítja lelkünket.

 

Van benne; kép, játék, lélek,

csokorba font szép emlékek.

Szívből jövő vallomás,

egy lélekbeli utazás.

Olykor szomorú, vagy nevet,

talán, együtt érez veled.

 

Mert, a vers egy érző szív;

mely érezni int, s élni hív.

Az életből egy pillanat,

gondjaidból kiragad.

Simogat, szívedre hajlik,

s elmondja, mi bennem zajlik.

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Régi tél

 

Ilyen volt régebb a tél,

Mesebeli, fehér, szép.

Most, az idő megfordult,

A tél is messze elvonult.

 

Nem tudni ez mit jelez,

A nyár is vajon milyen lesz?

Talán, mint az emberek,

elfajultak szegények...

Posztós Lenke: A legszentebb parancs

 

A legszentebb parancs a szívünkbe van írva.

Aranybetűkkel ezt az Úr keze írta:

"Szeresd teljes szívedből és elmédből az Urat!

Szeresd felebarátodat, úgy mint magadat!"

 

De, ki a felebarátom? - Kérdik most is sokan.

Az, ki segít bajban, s nem hagy a nyomorban?

Felebarát az is, ki rád tekint hidegen,

elkerül s tovább megy, akár egy idegen?

 

Vagy, ki jóban, rosszban melletted van mindig?

Örömben, bánatban, nem hagy el a sírig?

Segítőkész, kegyes, irgalmas a lelke,

akár egy jó testvér, szeretettel telve.

 

-Az a felebarát, ki a jót cselekszi.

Embertársát testvérként, igazán szereti.

Megoszt vele időt, s ha kell földi kincset,

a parancsot betartja, mire Jézus intett!

 

Vigaszt ad, jó szót, s megosztja falatját,

mindez gazdagítja szép lelke asztalát.

Mert, ki ezt cselekszi s minél többet ad,

őmaga is annál gazdagabb marad.

 

De, nem teheted mindezt, amíg óember vagy.

Míg nem veted le egódat, s egy új szívet kapsz.

Igy lehetsz csak felebarát, Krisztusi és igaz,

az Úrral járod vándorutad, s magad leszel vigasz.

 

Mert, ki máson segít, áldással van tele,

s nincsen más teremtmény, mely fölérhetne vele.

Hisz, amíg a mások könnyét törölgeted,

áldássá tesz Isten mindenek felett!

 

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Presbitéri ebéd -2023- Köszöntő

 

E megterített, szép asztalnál üdvözölök mindenkit!

Jó tudni, hogy összetart a szeretet s a hit!

Köszönjük a jó Istennek, hogy újra együtt lehetünk,

Sajnáljuk, kik nem lehetnek ez alkalommal mivelünk.

Reménységgel gyűltünk össze ez új évnek a kezdetén,

Hálát adva, hogy élhetünk a jó Isten tenyerén!

Gyorsan elrobog az idő, senki fölött meg nem áll,

Örömökkel, bánatokkal, mint a felhő tovaszáll.

Eltelt ismét még egy év, és egy újban lépkedünk,

Bármit is hoz, jót vagy rosszat, az Úr Jézus van mivelünk!

Mert jó az Úr, s bár lelkünk sírt vagy nevetett,

Isten áldó keze mindenkor vezetett!

Kinek jó éve volt, legyen jó most újra!

Kinek nem kedvezett, hadd forduljon jóra!

Aki jó volt eddig, most is legyen mindaz,

Szeretetünk legyen őszinte és igaz!

Támogassuk egymást nyíló barátságból,

Hogy építhessünk szebb jövőt egymással a mából.

Mert, hol szeretet van, összeköt a szívünk,

Urunk, Jézus Krisztus a mi kötelékünk!

Egy elfajult világban keressük a szépet,

Tudjunk jóknak lenni, valjunk emberséget!

Ami szívből tőr fel, az ereje teremtő!

Szívből szól hozzátok ez a kis köszöntő:

Békét, erőt, hitet, adjon az Úr nektek,

Hogy szolgáljátok hűséggel, mint igaz presbitérek!

Sikerekben, örömökben legyen bőven részetek,

Tiszta szívvel ezt kívánom, -Legyen áldott évetek!

E megterített, szép asztalra szálljon áldás gazdagon,

S aki előkészítette, kapja vissza százszoron!

 

Én mindenkinek azt kívánom, legyen egészsége,

Szívében szeretet, otthonában béke!

Köszöntőmet befejezve, poharat emelek,

A jó Isten éltessen s legyen Boldog évetek!

 

Minden jog fenntartva !

Posztós Lenke: Az én macskám

 

Van nekem egy selymes szőrű, doromboló cicám.

A világon senkinek semmiért nem adnám.

Hogyha beteg vagyok, megérzi, s gyógyítgat,

Dorombolásával ápol és megnyugtat.

 

A lelkemet látják okos, zöld szemei,

A léptemet hallják figyelő fülei.

Senki sem köszönt a macskámnál szebben,

Nyávogása köszönt hazatérve engem.

 

Rám tekint és máris pici karma lebben,

Észre sem veszem, s ott van az ölemben.

Hizeleg, dorombol, itt ül ő mellettem,

Bizonyára érzi, hogy én is őt szeretem.

 

Mindenkinek ezért, én csak azt ajánlom:

Kinek jó a szíve, egy cicára vágyjon.

Mert, ha lábadnál egy cica, ott pihen az ágyon,

Könnyebben lebben majd szemedre az álom.