Oldalak

2019. november 24., vasárnap

Posztós Lenke: Kép & vers



Barátom, neked jól megy ám a dolgod,
eszel és pihensz,- nincsen semmi gondod.
Látom a bőrödből egésszen kihiztál,
jól tennéd, ha kajádból másoknak is adnál.
Több mozgás kellene s kevesebb kaja,
attól félek, kendnek elpukad a hasa.
Na, de ne ijedj meg, ne akarj bánkódni,
nemsokára hó lesz s elviszlek szánkózni..

/Posztós Lenke/

Posztós Lenke: Kép & vers



Kis mókusnak az a gondja,
egy, két dió de jó volna.
Erdő szélén vén diófa
ágaihoz csalogassa.
Ám a dió le nem pottyan,
ki verje le neki onnan?
Éppen arra száll egy szarka,
büszkén billeg hosszú farka.
Hintáztassa a fán magát,
kicsi mókus nézzél csodát;
potyog is már egy, két dió,
fogd ki hamar, de jó, de jó...

/Posztós Lenke/

2019. november 23., szombat

Posztós Lenke: Hol lakik a szeretet?


Ha az emberek szivébe belátni lehetne,
Vajon mennyi szeretet találtatnék benne?
Vagy elszáradt legbelül minden szép virág,
s elfoglalta helyét a kapzsiság?

Senki ne higgye, hogy külömb a másiknál,
csak azért, mert több jutott neki a szokotnál.
Hisz mindenki fölött az élet elhalad
s utána nem más, csak ködfátyol marad.

Elgondolkodhatna nem egyszer azon,
hogy bármikor ő ülhet koldusként a padon.
Mert senki sem úr az idő s maga felett,
s úgy lesz megitélve, ahogyan szeretett!

Minden jog fenntartva!

2019. november 22., péntek

Posztós Lenke: Egyedüli Jóság


Emberek közt megsebezve, elhagyottan jártam..
Egy simogató, szép szót annyit sem találtam.
Áldott Kezed akkor nyújtád ki nékem,
mint hajnalcsillag sötét, gyászba borult éjen
Jézusom, Te drága üdvösségem!


Azóta is hozzám mindig hű maradtál,
Lelkeddel, lelkemre jósággal hajoltál.
Életemnek örök hajnalává lettél,
megújitád s mindent szépé tettél,
minden rossz tettemet végleg elfeledtél.

Ó Jézusom, Te egyedüli jóság,
Te vagy az irgalom, a hűség s állandóság.
Szived is az én szivemre vágyott,
s szentül őrzöm szelid pillantásod,
hisz rájöttem, hogy nekem ez hiányzott!

Hogy is tudnám meghálálni Néked,
örökkön tartó áldott, nagy hűséged.
Ha csak versem mindig Rólad szólna,
s minden percem egy, egy ima volna,
óh, de kevés lenne, hogy hálámat elmondja...
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Kép & vers


Hű de furcsa időt értünk,
nyárból tüstént télbe léptünk.
Jó, hogy gazdink beengedett,
nem szenvedünk igy hideget.
De mi lesz szegény kint élőkkel?
Hogy küzdködnek meg a téllel? ?
/ Posztós Lenke /

2019. november 20., szerda

Posztós Lenke: Kép & vers





Egy cica, két cica, három cica, négy cica,
reggel a tejecskét gyorsütemben megissza.
Sietnek az iskolába, ez igy helyén való,
mind az egész cicagyerek kitünő tanuló.
Figyelmes kis cicák, szeretik a mesét,
egyikük sem veszi a könyvről le a szemét.
A tanitó néni leadja a leckét,
de köztük a kisebbik forgatja az eszét;
mikor lesz már vége a sok olvasásnak,
jobban örvendezne egy kis sport órának.
Megszólal a csengő, jelezi a tiz órát,
meglátod, egy év alatt kijárják az iskolát.


/Poszós Lenke/

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Költészet


A legszebb érzelem, ha versben mondod el
azt, ami a szived mélyéből tőr fel.
Akárcsak egy festmény, akárcsak a zene,
kedvesen hivogat, hisz lélekkel van tele.
Úgy érzed a lelked sasszárnyakra kél,
s elröpit messzire, mint a forgószél.
Egy szebb és jobb világba, ahol álmodni mersz,
ahol örök béke s boldogság a perc.
Ahová egyedül csak a sziv vezet,
s uralni ésszel soha nem lehet.
Ott, hol a fény a teljes súlyegyen,
s a gondolat, mely átkarol az örök végtelen.
Hisz felülről a mélybe érkezik a tudat,
s ölébe kisdedként kicseréled magad.
A szeretet forrásba merited a szived,
s ami megszületik, úgy hivják "költészet."

Minden jog fenntartva!

2019. november 19., kedd

Posztós Lenke : Novemberi ősz




Színes levelekkel táncol az őszi szél,
felemeli s elengedi, mint egy kis kacér.
Pompás, szép ruháját letépte a fáknak,
s szégyenlősen bólintgatnak mesztelen az ágak.

Felhők közt a napsugár pajkósan mosolyog,
verőfényes sugara a fák közt átragyog.
Szép még az ősz, bár tél fele robog,
mint eltévedt idős úr, az avar közt bódorog.

Szállnak, peregnek az őszi levelek
erdők, rétek lakóinak puha ágyat vetnek.
Melenget a napsugár messze elnyúlott az ősz,
erdei tisztáson még legelész az őz.

A hegyek mögül szórja most a Nap sugarát,
kicsalta ágyából az álmos ibolyát.
Ám hajnalban felébredt egy háborgó hideg szél,
nemsokára kopogtat s betoppan a tél.


Minden jog fenntartva!

Kép & vers


Úgy hallottam nehéz tél lesz,
a mókusoknak ez egy nagy sztressz.
Amig kedvez még az idő,
beszerezni volna illő.
Nem vagyok én azért kapzsi,
de a kamrát meg kell rakni;
bükkmakk, dió, mogyoróval,
hogy ne teleljek éhgyomorral.
A kis mókusnak az az álma,
hogy telve legyen kamarája.
Igyekszem hát amig lehet,
habár nem várom a telet!
/ Posztós Lenke verse /

2019. november 18., hétfő

Posztós Lenke: A legszebb öröm


Megérteni egymást örömben, bánatban,
szivet melengetni egy kihűlő világban,
segiteni egymást, ha csak szóval is,
támasza lenni jóban és rosszban is,
mosolyt csalni ajkára, ha orcáján bánat űl,
nem hagyni gondokban társadat egyedül,
felemelni, amikor az élet földre súlyt,
letörölni könnyeit ha lelkére baj zúdult,
szeretni úgy is ha megviselt a kor,
nem feledni sose, hogy tested földi por.
Kézen fogva járni itt a szűk úton,
hogy szivünkbe egymástól égi fény gyúljon.
Imádni az Urat és egymást szeretni,
igy lehet csakis Istennek tetszeni.
Nagyobb művészet ennél nem lehet,
mit két ember egymásért mindig megtehet.
Több mint barangolni s űzni a fényt,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
 
A jóság lelkünk kincse, amit Istentől kapunk,
és a legszebb öröm, mit egymásnak adhatunk.

Minden jog fenntartva!

2019. november 7., csütörtök

Posztós Lenke: Alkony




Visszatekint alkonyatkor
a nap szomorúan,
a kertek déli lángja
lassanként lelobban.


Visszanézek olykor
az elmúlt ifjúságra,
szivemben lecsitult
a nyári nap parázsa.


2019. október 27., vasárnap

Posztós Lenke: Árva gyermek siralmai


Kinek nincsen édesanyja, s gyermekkorát éli,
még a szél is jobban fújja s mindenfelöl éri.
Nincsen többé e világon, ki még úgy szeretné,
s bármely vihar közepette szárnya alá venné.


Ha a sors már gyermekkorban árván hagyott téged
anya nélkül, árvaságban keserű az élet.
Nincs már aki úgy aggódna, úgy könnyezne érted,
s bekötözné sebeidet, hogyha bánt az élet.

Szegény árva! - Mondják sokan, nincs ki haza várja!
Álmában is édesanyja ölelését látja.
Nincs ki vele örvendezzen, aki megdicsérje,
márpedig egy gyermekszivnek bátoritás kéne!

Könnyei egy kis árvának sokkal keserűbbek!
Édesanyja emlékei folyton előtőrnek.
Minden este a párnáját könnyel megitassa,
hisz nincsen aki álomdallal őt már elaltassa.

Adjál hálát minden napon szived oltáránál,
hisz nincs e földön nagyobb áldás drága, jó anyádnál!
Mert, aki a gyermekkorát anya nélkül éli,
Azt a vihar s fagyos szél is sokkal jobban éri!

Minden jog fenntartva!

2019. október 26., szombat

Posztós Lenke: Láttam Isten emberét



Imáimban gyakran ismételgetém:
"Utaidat Uram, járni szeretném!
Te vagy minden kincsem, az én Megváltóm!
Csodáidat Uram, látni akarom!


Meg is adta Isten, nem egyszer, sem százszor,
hogy láthassam csodáit szemeimmel bárhol.
Kitárta útjait, megnyitotta szemem,
s óh, mint lenyügöztek az Úr csodái engem!

Megmutatott Isten nekem egy embert,
kinek teljes léte ámulatba ejtett!
Eljött messzi földről, nem volt keze, lába,
ám Isten szeretete lelkébe volt zárva.

Angyalszárnyon röpül mennybe s földre vissza.
Tekintete, mint az égbolt; ártatlan és tiszta.
Oly erő van szavaiban, s olyan nagy a hite,
hogy megnyilik a kőszikla is, hát az ember szive?!

Az Úr Jézusról beszél, Róla prédikál,
mint csörgedező patak, szava meg nem áll.
A hit és a szeretet sugárzik belőle,
állitani merem, hogy ő az Úr küldöttje!

Hangos szóval, bátran a sziveknél zörget.
Láb nélkül, kéz nélkül járja ezt a földet!
Ne add fel! -mondja. Én nem adtam fel, látod?
Igy biztat, bátorit egy csüggedő világot.

Összeroskadt lelkem, látván ily nagy hitet!
Könnyek közé rejtém feltőrt szégyenemet.
Két kézzel, két lábon viszem a keresztem,
s hányszor ingadozott a hitem, óh Istenem!

Ez a csöpnyi ember imádkozott értem,
hogy legyen egészségem s égbe nyúló hitem!
És megáldott kéz nélkül, megérintett lelke!
Óh éreztelek Uram, hisz Te lakózol benne!
Minden jog fenntartva!

2019. október 21., hétfő

Posztós Lenke: Haragszom a gazdira!



Haragszom a gazdira!
Kutyát vett az udvarba!
Nincs nyugtom, nincs pihenésem,
Itt alszok a keritésen...

Azt álmodtam, nagyra nőttem,
Oroszlán lett énbelőlem.
Szundikálva arra vágyom,
Hátha igaz lesz az álmom!

Lesz ám akkor meglásd bűbáj,
Megmutatom, ki a király!
Leszállok a keritésről,
S hir se marad "jövevényből!"

Posztós Lenke: Álmos kisgyerek





Lehunyt a nap - álmos vagyok,
elringatnak szép angyalok.
Érzem mami, engem nézel,
az álmok szárnyán Te kisérsz el.

Isten arca reám ragyog,
álmomban is veled vagyok.
Összeköt a szeretetünk,
az Úr Jézus van mindig velünk!

Köszönöm, hogy vigyázol rám,
 s hogy Te vagy az én Édesanyám!
Reggel mosolygok majd Rátok,
Legyen áldott éjszakátok!




Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Szól a kakas, ébredjetek!



Szól a kakas, ébredjetek!
Szép, jó reggelt Mindenkinek!

Szól a kakas virradóra!
Megfázott a süni óra.
Hideg az éj, a nappal meleg,
Kora reggel fel nem kelek!

Mondja a sün, s tovább alszik,
Még a nyárról álmodozik.
Ám, egy nap hoz hideg telet,
Kicsi süni, mi lesz veled?

Posztós Lenke: Mosolyog az Ősz


Mily szépen mosolyog az Ősz,
kertben, dombon elidőz...
Lelkünk hála járja át
mindenért, mit elénk tárt. 


Mint divatos öreg hölgy,
az ősz is szines ruhát ölt.
Csupa illat, csupa fény,
örül minden teremtmény.

Oly pompás vagy és olyan szép,
ne siess el, - maradj még!
Ajándékod megáldjuk,
a hideg telet nem várjuk!


Minden jog fenntartva!

2019. október 20., vasárnap

Posztós Lenke: A szeretet örök


A szeretet örök, ha lélekből származik;
egy szívben nyíló virág, mely mindig illatozik.
Hiszen mennyből való, Istentől árad,
s ha szívedben hont talál, soha ki nem szárad.


A szeretet táplálja e szépséges virágot,
érzed az illatát, de rejtélyes; - nem látod.
Csak akkor tűnik elő, ha szemed mosolyog,
s fénylik, mint szirmok közt a harmatcsillagok.

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Mily szép most az Ősz



Mily szép most az Ősz
csodás szineivel..,
a nevető napsugár
csupa fénnyel tölt el.

Mintha melengetné
e kihűlt, zord világot,
csak szeretetre képes,
s bűnért nem kér számot.

E csodálatos fényben
az ámulatok árnyán,
minthogyha az Úrnak
dicsőségét látnám.

Jó velünk még az Úr!
Nagy az Ő kegyelme!
Adjunk Neki hálát,
hisz oly Nagy a szerelme!



Oly szép ez az Ősz
csodás szineivel..,
a nevető napsugár
csupa fénnyel tölt el.

Mintha melengetné
e kihűlt, zord világot,
csak szeretetre képes,
s bűnért nem kér számot.

E csodálatos fényben
az ámulatok árnyán,
minthogyha az Úrnak
dicsőségét látnám.

Jó velünk még az Úr!
Nagy az Ő kegyelme!
Adjunk Neki hálát,
hisz oly Nagy a szerelme!

2019. október 2., szerda

Posztós Lenke: Októberi vers



Hűvös őszi szél lebeg
Felhők közt a nap dereng.
Seregélyek csevegnek,
Őzek csendben neszelnek.
Álmos a nap, későn kél,
Aranylik a falevél.
a fakopáncs kopogtat
Mókus diót ropogtat.
Vén szilvafa göröngyös
Mosolyog a gyümölcsös.
Almák, körték potyognak.,
Lekvár, befőtt, rotyognak.
Felperdül a hűvös szél,
hosszú s hideg lesz az éj.
Harmat csillog széna-fűnn,
Fázik már a kicsi sün.
Mikor a nap lenyugszik,
Levélpaplanba bújik.
Ha mindent az Ősz elvégzett,
Megpihen a természet.


Minden jog fenntartva!

2019. szeptember 26., csütörtök

Posztós Lenke: Eljött már a deres ősz



A természetet csodálva
Eltűnődök mélázva;
Fújdogál az őszi szél,
Hull a sárgult falevél.


Gondolatom messze száll;
Eltünt már a meleg nyár.
Nem hallszik a fülemüle,
Bús a kert is őnélküle.

Eljött már a deres ősz
Ágak között tekergőz.
Sóhajtozik nagyokat,
S kurtitja a napokat.

Bokrok között kotorász
Diót ver és lombot ráz,
Előhiv hűs szeleket,
S elűzi a meleget.

2019. szeptember 3., kedd

Posztós Lenke: Búcsú egy szerető kis baráttól


Búcsúznom kell tőled kis cica barátom,
hiányodat, mélyen szivemből fájom.
Úgy gondoltam, velem maradsz, nem lop el a végzet,
de a ház oly üres most, - nem talállak téged!
Te feltétel nélkül, igazán szerettél,
mikor veled voltam, mint Istennek örvendtél!
Feldobtad a napom játékos kedveddel,
feltöltötted szívem igaz szeretettel.
Számomra több voltál, mint kis cica, mint állat,
Simogatásomat, mint kis gyermek, - vártad.
Nem hallom többé kecses nyávogásod,
nem láthatom, miként lépteimet várod.
Most már kicsi szíved nyugalmat talált,
a szivárvány hídon angyalok vittek át.
Nincs ott autózás, félelem sem bánat,
lelked virágok közt boldogan járhat.
Neked már odafenn nem fáj ez az élet,
szabadon, boldogan rohangálsz végleg.
Köszönöm, hogy voltál, s hogy oly nagyon szerettél,
hogy öröm s vidámsággal mindig feltöltöttél.
Emléked szívembe örökre bezárom,
Isten veled szerető, kicsiny kis barátom!

2019. augusztus 30., péntek

Posztós Lenke: Készülődnek már a gólyák



Őszi ruhát ölt a határ,
készül már a gólyamadár
messzi útra, déli tájra,
vándorútját Isten áldja!


A gólyanép ím összegyűlve;
magasba száll kelepelve.
Kisérik a kósza felhők,
áramlatok, égi szellők...

Gólyamadár, gólyamadár,
ki tudja, rád hány veszély vár?
Hová rejtőzöl el gyorsan,
ha vihar csap le haragosan?

Elmélázva, utánatok szomorúan nézek...
Nélkületek üres marad a rét s a gólyafészek.
Visszajöttöd gólyamadár tavasszal úgy várom!
Jó útat most neked, drága, jó barátom!

Minden jog fenntartva!

2019. augusztus 15., csütörtök

Posztós Lenke: Névnapi köszöntő Máriának




Köszöntjük e szép nap Máriát, Marikát!
Szivünket e név örömmel járja át.
Mária neve átszel eget, tengert,
Hiszen Isten őtet anyjává szentelt.
Az angyalok Királynője ő, ott fenn a mennyben
Egy csillag sem ragyog Máriánál szebben.
Mint drágagyöngy tündököl, angyalkarok között
Naggyá tette Isten minden angyal fölött.
Isten Keze Máriát százszor megáldotta;
Boldog az a lélek, ki e nevet hordja.
Mária, Istennek mindig "Igent" mondott!
Légy hát nagyon boldog, hogy e nevet hordod!
Mint mécses, világitson szivedben az erény,
Úgy, mint csillagúton világit a remény.
Maradj mindig jónak, hogy mindenki szeressen,
Szivemből kivánom, a jó Isten éltessen!


2019. augusztus 9., péntek

Posztós Lenke: Vigyázz a csöndedre kedves!


Vigyázz a csöndedre kedves!
Hallgasd, mit suttog a szél...
Figyelj, hogy értsd meg a szavát;
Isten a csöndedben beszél.

Ott van az igaz szeretetben,
egy kéz, mikor gyöngéden átölel,
máskor, csókokban cuppan az ajka,
s ott érzed szivedhez közel.

De, van, mikor mennydörög olykor
Kezében felhőkkel csattint,
nem mindig simogat hangja;
van úgy, hogy vesszővel tanit.

Máskor, a lábadhoz simul
a harmatos, zsenge, kis fűszálban,
vagy köszönt oly kedvesen, lágyan
egy illatozó, piciny kis virágban.

Egy kis madár dalol az ágon;
most is az Úr beszél hozzád.
Figyeled, mily szép a hangja?
Én értem, ó értem a szavát.

Minden jog fenntartva!

2019. augusztus 7., szerda

Posztós Lenke: Nyári est


Lenyugodott a szép nap már,
fészkére szállt a kismadár.
A tücsök kottájára dűlt,
egész nap csak hegedűlt.


Tátogtató, viola..,
szép szemeit lehúnyta.
Mosolyog a tengeri,
álomszellő lengeti.

Kigyúltak a csillagok,
az ég, mint ékszer, úgy ragyog.
A mesés nyári holdsugár
csendben mindent körbejár.

Bezár minden szép ajtót,
dúdol egy halk altatót.
Elcsendesül szív és vágy,
hol megvetve van már az ágy.

Minden jog fenntartva!

2019. augusztus 1., csütörtök

Posztós Lenke: Szülőfalum templomába jöttem imádkozni



Szülőfalúm templomába jöttem imádkozni:
A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.
Megköszönni életemet, s mindent amit adott;
Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!

Harangszónál tanitott meg engem jó anyám:
Térden állva, alázattal mondjam el imám.
Hitet vésett a szivembe kicsinykorún, régen
Azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.

Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt,
Kongása a vén harangnak szivemben megmaradt.
Hivogatott örömökben, de bánatban is ott volt,
Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.

Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;
Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.
Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szivemhez tapadsz-
Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hivogatsz!

Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma;
Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,
Mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,
Szent e templom, s e falú, mely keblén ringatott!

Posztós Lenke: Augusztusi vers


Az éjszaka vihar dúlt,
 július már  el is múlt.
Jött augusztus, s a meleg nyár 
lassan őszbe sántikál.

S ha már itt a nyár utója;
útra készül fecske, gólya...
A tücsök zenél; dana, dári,
a szép nyártól már el kell válni,
dana, dana, dári...

2019. július 22., hétfő

Posztós Lenke: Imádkoztam érted ...


Imádkoztam érted, hogy legyél nagyon boldog!
Ne érjenek téged, csalódások, gondok.
Sorsodnak az útja bármerre is vezet,
A jó Isten áldása legyen mindig veled!


Imádkoztam érted, hogy legyen egészséged!
Ne epesszen bánat, keserűség téged.
Áldjon meg az élet minden jóval, széppel,
Vidámságban, örömökben legyen mindig részed.

Imádkoztam érted, hogy legyen békességed,
S arcodon a mosoly, a legszebb ékességed.
Ne halványitsa el jó kedvedet semmi,
Tudjál tiszta szivvel, derűs arcú lenni.

Imádkoztam érted, hogy legyen erős hited!
Erőd a kereszthez, mit neked is kell vinned.
Járjál a szűk úton, hol Jézus fogja kezed,
Hisz Ő az egyedüli, Ki győzelemre vezet!

2019. június 21., péntek

Posztós Lenke: Hétvége


Eljött ismét a péntek délután!
Oly jó megpihenni egy dolgos hét után.
A következő két napon nem kell korán kelni;
lehet szórakozni, táncolni, pihenni.


Mikor szombat reggel vidám kedvre ébredünk;
-hogy tölthetnénk hasznosabban az időnket? - Kérdezzük.
Kirándulni, szórakozni, pihenni is kellene,
ám összehozni mind a hármat, hogy lehetne egyszerre?

Hogy lehetne békességet, vidámságot teremteni,
s a hétköznapok gondját, baját, fáradságát elfeledni?
Csak az Úrral lehet mindent megtenni, ha Ő vezet,
S feltöltődve, vidám szivvel kezdhessük az új hetet!

Posztós Lenke Blogspot.com
Minden jog fenntartva!

2019. június 7., péntek

Posztós Lenke: Pünkösdkor



Kinyilott újra a pünkösdirózsa
Az emberek szivébe új tűzet hozva.
Mert pünkösdkor a kertek rózsába öltöznek
Tiszteletére annak, hogy leszáll a Szentlélek.


Rózsaillatot szállít a pünkösdi szél
Szívünk egy megújjúlt életet remél.
Mikor eltakarnak bűneink teljesen
Hozzád menekülünk Istenem vétkesen.

Jőjj Uram Szentlélek, Te vagy a reményünk
Most van talán Rád a legnagyobb szükségünk!
Mindazt, amit csupán mi rontottunk el,
Jóvoltodból Uram, mindent újjá teszel.

Szállj le ránk Szentlélek, vigasztaló Isten;
Hozz szívünkbe békét, hisz Tőled ered minden.
Esedezve hívunk szívünk rejtekéből;
Szűlj újjá minket vizből s Szentlélekből.

Lásd Uram; ünneplőbe öltözött a szívem;
Úgy várlak hogy fényed szépen beteritsen.
Kisérj el a templomba hívó harangszóra
Gyermekeid szent szívének áldott biztatója!

Minden jog fenntartva!

2019. június 6., csütörtök

Posztós Lenke: Képes vers

Csiribiri kis barátok,
zápor zúdul sűrün rátok.
Nincs röpülő szárnyatok,
majdnem bőrig áztatok.

Gyertek hamar ide ni,
nem lehet most parézni.
Majd, ha elkúsznak a felhők,
a gyepen ti lesztek az elsők.

2019. május 28., kedd

Posztós Lenke: Születésnapi hála


Bemártom az ujjamat a májusi fénybe,
s egy Nagy szívet rajzolok a szép, tiszta égre.
Föléje helyezem arany koronának,
tündöklését a fényes napsugárnak.
Igy köszönöm meg az égnek,
az eddig megélt számos évet.
S még köszönöm a jó Istennek,
hogy Barátok közt ünnepelek.
A jó barátok társasága,
mindenkinek igen drága.
Csupa áldás, csupa öröm,
ha békesség van itt e földön.
S kérem én a jó Istent,
hagyjon még e földön lent,
hogy még sokat verseljek,
s örvendezzek veletek!

Emeljünk hát poharat,
s kurjongassunk nagyokat!

Minden jog fenntartva!

2019. május 18., szombat

Posztós Lenke: Szaglászó cicaorr


Jó szaglászó cicaorr
Virágok közt szimatol-
Ámélkodva csodálja :
Megőszült a pitypang virága.
Hasztalanul szimatol
Csiklandoz a pici orr
Prüsszent, s csodák csodája
Elröpült a pitypang virága.

2019. május 2., csütörtök

Posztós Lenke: Hogy lenne jobb?


Szomszédom a kiskertjébe folyton ültetgetett;
sárgarépát, borsót, hagymát,- zöldségfélét vetett.
Virult is a zöldségeskert majdnem minden évben,
a gazdának az örömére termés is volt bőven.


Én is az én kiskertembe ültetgettem szanaszéjjel
zöldség helyett szeretetet, s öntözgettem könnyel, fénnyel.
Rózsát szórtam mindaz elé, ki a kertem felkereste,
Nem számitott nappal van, vagy alkonyodik, jön az este.

Volt olyan, hogy rátaposott, olyan is, hogy felemelte,
s a tüskéket visszadobta, - hiszen nem volt rá szüksége.
Elgondolkodtam én akkor; - hogy is lenne vajon jobb?
Olyan lenni mint a többi, ki minden tüskét visszadob?

Vagy ki nevet kiskertemen, hogy szántogatom ekével-
-Ez az ember talán bolond - gondolja az eszével.
Kertészkedni, mint a szomszéd? -S mondhatnék még példákat...
Vagy bolond lenni a világnak, s gyújtogatni fáklyákat.

posztoslenke.blogspot.ro
Minden jog fenntartva!

2019. május 1., szerda

Posztós Lenke: Miről szól az élet?


Elmondom most neked, - miről szól az élet.
Talán azok közt vagy, kik velem egyet értnek.
Oly sok szép dolog van, mi szemet gyönyörködtet,
mit Isten előnkbe tár, hiszen nagyon szeret.


Minden apró csoda, Isten ajándéka.
Szeretetből adja, gondosan megáldva.
Sorsunkat ám saját magunk irányitjuk,
amely úton járunk, javitjuk vagy rontjuk.

Életünk egy fehér lap, mit születéskor kapunk.
Arra irunk jót és rosszat, mig tart e vándorútunk.
Minden szót és minden tettet, őriz fenn a végtelen.
Ki törli le, ami rosz volt - elgondolkodtál ezen?

A tenger vizét hogyha tennéd lemosni a bűnöket,
nem volna még az sem elég, hogy megtisztitsa lelkünket.
Egyedül csak Jézus vére mos tisztára tégedet!
Nem kér érte semmi mást, csak add Neki a szivedet.

Tárd ki hát a SZERETETNEK - tágra szived ajtaját:
Hadd térjen az ÚR be hozzád, s meglásd áldás száll reád.
Nincsen jobb orvos az ÚRnál! - Egy gyógyszer sem hasznosabb.
Kegyelme a legjobb gyógyszer, mi létezik az ég alatt.

Ám figyelmeztet akkor is, ha nem hallgatsz a szavára.
Máskor, akaratunkat teszi Isten próbára.
Jóságának nincs határa. - Szeretete végtelen.
Ám bánatban és örömben, megfenyit vagy áld Isten.

De nem hagy el, hisz Nagykegyelmű - bátorit és gyógyit.
A megpróbáltatások útján, vesszője int, tanit.
Mindannyian, mi, az ÚRban testvérek vagyunk.
Egymásnak a lelkében nyomokat hagyunk.

Ha valakit bántasz, vagy ha szivből szeretsz,
mind visszakapod, - abban biztos lehetsz.
Ez természeti törvény, Isten teremtette,
hogy fel ne bomolhasson az igazság rendje.

Az ÚR csodás szeretettel mindig átölel.
Óh mennyire szeretné, hogy egy se vesszen el!
Szeretetben élni - nem nehéz, de könnyű sem.
A keresztnél gyógyúl be minden fájó seb.

Ott, ahol, a bűnnek mi is meghalunk,
S az ÚR Jézus Krisztusban újra feltámadunk!
Oh mennyi kétely gyötör, az eszünkkel úgy küszködünk,
De megvilágosul majd minden, ha Isten elé érkezünk.

Addig is a szivre hallgass! - Az ÚR az ajtó elött áll!
Ha nem nyitod ki, sebeibe ez újabb fájdalmakat váj.
Miről is szól hát az élet? - Talán te is kérdezted.
- Megtalálni Krisztus Jézust! - Igy lesz csak üdvösséged!

PosztósLenke Blogspot.com
Minden jog fenntartva!

2019. április 19., péntek

Posztós Lenke: Gecsemáné


Mindenkinek van egy Gecsemánéja;
akkor, mikor nem kap választ az imára.
Lelkünk alámerül a nagy szenvedésbe,
mint elsülyedt hajó az óceán mélyére.


Megostromolt lelkünk kegyelmedre vár!
Múljon el, ha lehet, e keserű pohár!
Az élet mélységéből kiált Hozzád ajkam:
"Ne hagyj el Istenem, könyörülj meg rajtam!"

Útaimnál, útaid sokkal magasabbak;
úgy, ahogy a földtől a csillagok vannak.
Gondolatom oly sokszor nem egyezik Veled;
de mindig jobbat tervez számomra Kegyelmed.

Gyógyitásod eszköze Uram, a fájdalom;
azt bünteted, akit szeretsz óh Uram, én tudom!
Féltő szereteted megdorgál, megfenyit,
a szenvedés tűzével tisztogat, fényesit.

Hogy létezik tűz, s hogy mennyire perzselő,
siró megégéssel érzi meg az erdő!
Féli a kismadár a vihar közeledtét,
hisz romboló ereje szétverheti fészkét.

De, Aki a könnyet és sóhajtást adja,
Ő a vigasztalás és szeretet Atyja!
Nem gyújt nagyobb lángot, mit el ne oltana,
Sebet sem űt akkorát, mit meg nem gyógyitana.

Sötét vihar után, az ég felhőtlen lesz.
Égi Atyánk szeretete féltőn, ölébe vesz..,
mert van harc és van fájdalom,
de, van győzelem és van jutalom!

Ne csüggedj hát fájdalmadban, higgy a kikeletben!
Hisz hajnal kúszik be az éjbe, lassan, észrevétlen...
A fájdalom rejtély, a gyógyulás csoda!
E két világtitkot, Jézus megoldotta !

Posztós Lenke verse
Minden jog fenntartva!

2019. március 29., péntek

Posztós Lenke: Én a csöndé vagyok


Azt kérded mid vagyok és mid lehetek.
-Űlj ide mellém, - elmondom most neked. 
Ne várjál tőlem zajos éneket,
én a csöndé vagyok, s a csönded lehetek.


Ne várj tőlem lángot, régen kialudt.
Parazsat sem találsz a tűzhelyen, csak hamut.
Nem lehetek neked dicső éneked,
én a csöndé lettem, s csönded lehetek.

Kérded, hogy mid vagyok, és mid lehetek.
Ha akarod barátod, ha akarod testvéred.
Az élet egy nagy titok, szép vagy mostoha.
Barátod lehetek, de ellenséged soha.

Mid vagyok én neked és mid lehetek?
Mi az mit utálok, s mi az mit szeretek?
Világi dolgokat ajkam nem dicsér.
Én a csöndé vagyok - csönd, mely égig ér.

Minden jog fenntartva!