Posztós Lenke: Árva gyermek siralmai

Kinek nincsen édesanyja, s gyermekkorát éli,
még a szél is jobban fújja s mindenfelöl éri.
Nincsen többé e világon, ki még úgy szeretné,
s bármely vihar közepette szárnya alá venné.

Ha a sors már gyermekkorban árván hagyott téged
anya nélkül, árvaságban keserű az élet.
Nincs már aki úgy aggódna, úgy könnyezne érted,
s bekötözné sebeidet, hogyha bánt az élet.

Szegény árva! - Mondják sokan, nincs ki haza várja!
Álmában is édesanyja ölelését látja.
Nincs ki vele örvendezzen, aki megdicsérje,
márpedig egy gyermekszivnek bátoritás kéne!

Könnyei egy kis árvának sokkal keserűbbek!
Édesanyja emlékei folyton előtőrnek.
Minden este a párnáját könnyel megitassa,
hisz nincsen aki álomdallal őt már elaltassa.

Adjál hálát minden napon szived oltáránál,
hisz nincs e földön nagyobb áldás drága, jó anyádnál!
Mert, aki a gyermekkorát anya nélkül éli,
Azt a vihar s fagyos szél is sokkal jobban éri!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Láttam Isten emberét

Imáimban gyakran ismételgetém:
"Utaidat Uram, járni szeretném!
Te vagy minden kincsem, az én Megváltóm!
Csodáidat Uram, látni akarom!

Meg is adta Isten, nem egyszer, sem százszor,
hogy láthassam csodáit szemeimmel bárhol.
Kitárta útjait, megnyitotta szemem,
s óh, mint lenyügöztek az Úr csodái engem!

Megmutatott Isten nekem egy embert,
kinek teljes léte ámulatba ejtett!
Eljött messzi földről, nem volt keze, lába,
ám Isten szeretete lelkébe volt zárva.

Angyalszárnyon röpül mennybe s földre vissza.
Tekintete, mint az égbolt; ártatlan és tiszta.
Oly erő van szavaiban, s olyan nagy a hite,
hogy megnyilik a kőszikla is, hát az ember szive?!

Az Úr Jézusról beszél, Róla prédikál,
mint csörgedező patak, szava meg nem áll.
A hit és a szeretet sugárzik belőle,
állitani merem, hogy ő az Úr küldöttje!

Hangos szóval, bátran a sziveknél zörget.
Láb nélkül, kéz nélkül járja ezt a földet!
Ne add fel! -mondja. Én nem adtam fel, látod?
Igy biztat, bátorit egy csüggedő világot.

Összeroskadt lelkem, látván ily nagy hitet!
Könnyek közé rejtém feltőrt szégyenemet.
Két kézzel, két lábon viszem a keresztem,
s hányszor ingadozott a hitem, óh Istenem!

Ez a csöpnyi ember imádkozott értem,
hogy legyen egészségem s égbe nyúló hitem!
És megáldott kéz nélkül, megérintett lelke!
Óh éreztelek Uram, hisz Te lakózol benne!
Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Haragszom a gazdira!

Haragszom a gazdira!
Kutyát vett az udvarba!
Nincs nyugtom, nincs pihenésem,
Itt alszok a keritésen...

Azt álmodtam, nagyra nőttem,
Oroszlán lett énbelőlem.
Szundikálva arra vágyom,
Hátha igaz lesz az álmom!

Lesz ám akkor meglásd bűbáj,
Megmutatom, ki a király!
Leszállok a keritésről,
S hir se marad "jövevényből!"

Posztós Lenke: Álmos kisgyerek

Lehunyt a nap - álmos vagyok,
elringatnak szép angyalok.
Érzem mami, engem nézel,
az álmok szárnyán Te kisérsz el.

Isten arca reám ragyog,
álmomban is veled vagyok.
Összeköt a szeretetünk,
az Úr Jézus van mindig velünk!

Köszönöm, hogy vigyázol rám,
 s hogy Te vagy az én Édesanyám!
Reggel mosolygok majd Rátok,
Legyen áldott éjszakátok!

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Szól a kakas, ébredjetek!

Szól a kakas, ébredjetek!
Szép, jó reggelt Mindenkinek! :)

Szól a kakas virradóra!
Megfázott a süni óra.
Hideg az éj, a nappal meleg,
Kora reggel fel nem kelek!
Mondja a sün, s tovább alszik,
Még a nyárról álmodozik.
Ám, egy nap hoz hideg telet,
Kicsi süni, mi lesz veled?

Posztós Lenke: Mosolyog az Ősz

Mily szépen mosolyog az Ősz,

kertben, dombon elidőz...
Lelkünk hála járja át
mindenért, mit elénk tárt. 

Mint divatos öreg hölgy,
az ősz is szines ruhát ölt.
Csupa illat, csupa fény,
örül minden teremtmény.

Oly pompás vagy és olyan szép,
ne siess el, - maradj még!
Ajándékod megáldjuk,
a hideg telet nem várjuk!


Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: A szeretet örök

A szeretet örök, ha lélekből származik;
egy szívben nyíló virág, mely mindig illatozik.
Hiszen mennyből való, Istentől árad,
s ha szívedben hont talál, soha ki nem szárad.

A szeretet táplálja e szépséges virágot,
érzed az illatát, de rejtélyes; - nem látod.
Csak akkor tűnik elő, ha szemed mosolyog,
s fénylik, mint szirmok közt a harmatcsillagok.

Minden jog fenntartva!

Posztós Lenke: Mily szép most az Ősz

Mily szép most az Ősz
csodás szineivel..,
a nevető napsugár
csupa fénnyel tölt el.

Mintha melengetné
e kihűlt, zord világot,
csak szeretetre képes,
s bűnért nem kér számot.

E csodálatos fényben
az ámulatok árnyán,
minthogyha az Úrnak
dicsőségét látnám.

Jó velünk még az Úr!
Nagy az Ő kegyelme!
Adjunk Neki hálát,
hisz oly Nagy a szerelme!

Oly szép ez az Ősz
csodás szineivel..,
a nevető napsugár
csupa fénnyel tölt el.

Mintha melengetné
e kihűlt, zord világot,
csak szeretetre képes,
s bűnért nem kér számot.

E csodálatos fényben
az ámulatok árnyán,
minthogyha az Úrnak
dicsőségét látnám.

Jó velünk még az Úr!
Nagy az Ő kegyelme!
Adjunk Neki hálát,
hisz oly Nagy a szerelme!

Posztós Lenke: Októberi vers

Hűvös őszi szél lebeg
Felhők közt a nap dereng.
Seregélyek csevegnek,
Őzek csendben neszelnek.
Álmos a nap, későn kél,
Aranylik a falevél.
a fakopáncs kopogtat
Mókus diót ropogtat.
Vén szilvafa göröngyös
Mosolyog a gyümölcsös.
Almák, körték potyognak.,
Lekvár, befőtt, rotyognak.
Felperdül a hűvös szél,
hosszú s hideg lesz az éj.
Harmat csillog széna-fűnn,
Fázik már a kicsi sün.
Mikor a nap lenyugszik,
Levélpaplanba bújik.
Ha mindent az Ősz elvégzett,
Megpihen a természet.

Minden jog fenntartva!