Posztós Lenke: Reggeli fohász

 

Köszönöm Istenem, a hajnal pirkadását,

az éjszakai pihenést, lelkem megnyugvását,

a reám virradó kegyelmi, új napot,

s, hogy imámat jóságosan, mindig meghallgatod.

És köszönöm Uram, az IGE üzenetét,

hogy fogod a kezem és kegyelmed véd,

köszönöm, hogy elveszni lelkem nem hagyod,

s kezed nem enged el, mint hullócsillagot!

Posztós Lenke: Kép & vers

 

Van nekem egy szerető, kedves, jó barátom,

vele társalogni, mindig alig várom.

Egy jó baráttal társalogni csupa öröm, vígság;

elcsevegni fűről, fáról, az már nem is újság.

 

Elmondhatom neki azt, ami szívem nyomja,

meghallgat és másnak azt, soha el nem mondja!

Ő csak szeretni tud: - Nem sérteget, - ápol.

Bármit is elmondhatsz, semmivel sem vádol.

 

Lehet huncudkodni, játszadozni vele;

feldobja a napod; örömmel lesz tele.

Lelked mint a madár a felhőkig szárnyal,

öröm társalogni egy kedves, jó baráttal.

Posztós Lenke: Őszi vers

Hűvös szellő lebegtet,

vándoraink elmentek.

Falevele búcsút int,

minden aranysárga kint.

Zászlait a tengeri,

megcsapzottan lengeti.

Megérett a mogyoró,

lepotyog a sok dió.

A mák is immár kipergett,

a szél kórókat lebegtet.

Hol derül, hol beborul,

az ég szeméből könny csordúl.

Hangos a lég reggel óta,

ricsajog egy csapat csóka.

Kamra mélyén egér neszel,

valamit ott fürgén reszel.

Cirmos cica lesben áll,

a vadászatra régen vár.

Ám Jerrynek sem rest a lába,

köd előtte, köd utánna,

úgy elillan, mint a pára.

 

 

A gesztenye
lepotyogott,
a fejemre
púpot dobott.

Levéldombon
egerészek,
beleesett
egy kis fészek.

Sündisznócska
settenkedik,
zörögnek a
levél-kocsik.

Forrás: www.poet.hu magyar versek

 

A gesztenye
lepotyogott,
a fejemre
púpot dobott.

Levéldombon
egerészek,
beleesett
egy kis fészek.

Sündisznócska
settenkedik,
zörögnek a
levél-kocsik.

Forrás: www.poet.hu magyar versek